Ilyen volt a szex az ókori görögöknél: a feleség az utcára sem tehette ki a lábát, a fiúkat idősebb férfiak avatták be

Börtön volt a családi otthon az asszonyok számára

A görög társadalom rendkívül patriarchálisnak számított, Spárta kivételével, ahol a nők is részesülhettek testi és a szellemi képzésben, általánosságban az „asszonynak hallgass a neve” felfogás dívott: akkor számított valaki jó feleségnek, ha észrevétlen maradt, szinte meg sem szólalt, inkább csendben a háttérben végezte a mindennapi teendőket. A házasságok nem szerelemből, hanem anyagi érdekből és a törvényes örökös biztosításának céljából köttettek, ezzel pedig mindkét fél tisztában volt: a férj és a feleség egymástól teljesen elkülönülve élt, nem étkeztek és nem aludtak együtt, gyakran még beszélgetni sem beszélgettek egymással.

A nőket édesanyjuk még kislány korukban megtanította az alapvető háztartási és gyereknevelési ismeretekre, ezenfelül viszont semmilyen más oktatást nem kaptak, teljesen tájékozatlanok maradtak a világ dolgait illetően, és általában fiatalon, 13–15 évesen férjhez adták őket. A családi otthon börtönnek számított a feleség számára: kizárólag saját lakrészében, a günaikeionban tartózkodhatott, a férfiak területére nem léphetett be, és beleszólása sem lehetett abba, hogy férje mihez kezd a saját lakrészével, például szó nélkül tűrnie kellett, ha (egy vagy több) szeretőjével osztotta meg azt.

Jobban megbecsülték a szeretőket, mint a feleségeket 

A törvény szerint a feleségnek egyedül, férje nélkül tilos volt elhagynia a házat, és idegenekkel sem érintkezhetett, a legtöbben mégis kijártak alkalmanként, találkoztak más asszonyokkal, segítettek egymásnak a kisebb-nagyobb feladatokban (olykor még a szüléseknél is), és saját közösségi programokat szerveztek maguknak (a férfiak által látogatott eseményekről ugyanis ki voltak tiltva). Minél szegényebb volt egy család, annál nagyobb szabadsága lehetett a feleségnek, hiszen rabszolgák híján nekik kellett a piacra és a kutakhoz járni, illetve saját maguk árusíthatták kézműves- és egyéb termékeiket.

A házasságtörést a görögök hihetetlen szigorral torolták meg, de természetesen csak akkor, ha a hölgyek léptek félre: mivel a felszarvazás egy férj számára rendkívül megalázónak számított, a törvény még azt is megengedte, hogy az illető bosszúból hidegvérrel megölje felesége szeretőjét, a hűtlen asszonyt pedig kiközösítették, nem vehetett részt a vallási ünnepségeken, nem járhatott templomba és a szépítkezéstől is eltiltották. A férj bármikor elválhatott, sőt, egy másik férfinak is felajánlhatta az (ex) feleségét, annak beleegyezése nélkül, ellenben az asszonyok csak nyomós indokkal (súlyos abúzus, a gyerekek veszélyeztetettsége) és egy férfi rokonuk közbenjárásával adhatták be a válókeresetet, a válás után a gyerekek minden esetben gyámság alá kerültek.

A férfiak esetében – akikről az ókorban úgy tartották, sokkal nagyobb a szexuális étvágyuk és igényük, mint a nőknek – ugyanakkor teljesen természetesnek számított, hogy a kizárólag üzleti alapon szerzett és tulajdonnak tekintett feleség mellett, testi és lelki vágyaik kielégítésének céljából szeretőket tartsanak. Az ágyasok (pallakék) sokkal nagyobb megbecsülést élveztek a férfiak részéről, mint törvényes hitvesük, együtt éltek, étkeztek, mulattak urukkal, akihez gyakran hivatalos szerződés kötötte őket, ugyanakkor az efféle kapcsolatokból származó gyerekek nem számítottak törvényes utódnak.

A prostitúció virágzó iparágnak számított

Pallakét több úton is szerezhetett az unatkozó férj, vásárolhatott például rabszolganőt erre a célra, de akár hadizsákmányként is hazavihetett egy szemrevaló fiatal hölgyet – léteztek emellett hivatásos szeretők is, akiket kerítőktől vagy bordélyházakból lehetett „beszerezni”. Utóbbi nők számára az „ágyasság” valódi szakmának számított, alapos képzésben részesültek, megtanulták, hogyan elégítsék ki a férfiak minden igényét: nem csak a szexualitás fortélyaiban mélyedtek el, alapos világi műveltséget is szereztek, a feleségekkel ellentétben képesek voltak hosszas és szellemes beszélgetésekkel szórakoztatni kenyéradójukat.

A prostitúció intézménye törvényes és rendkívül népszerű volt a görög városállamokban, gyakran a hatóságok maguk üzemeltették a bordélyházakat – az örömszerzésre szakosodott férfiak és nők többsége a rabszolgák közül került ki, a görög nyelvet sem beszélte rendese,n és egy futtató „szakember” vagy kerítőnő alkalmazásában állt, aki portékaként kínálgatta szolgáltatásait a férfiaknak. Előfordult, hogy elszegényedett anyák megtanították lánygyermekeiket a prostitúció fortélyaira, ugyanis pénz és hozomány híján nem sok esély maradt, hogy férjet találjanak számukra.

Az olcsó bordélyokban élő rabszolga-örömlányoktól eltérően a magasabb igényeket kielégítő luxusprostituáltak, az ún. hetérák nem csak a nyers örömszerzésre voltak hivatottak, klienseik szórakoztatását is kiváló tehetséggel látták el: énekeltek, táncoltak, költeményeket szavaltak vagy éppen szellemes társalgással szórakoztatták a vagyonosabb férfitársaságokat, akik gyakran lakomák, ünnepségek, ivászatok alkalmával bérelték ki őket egy-egy estére. A férfi prostituáltak inkább az idősebb korosztályt célozták meg bájaikkal, később azonban, amikor kiöregedtek a szakmából, nehezen találtak maguknak más hivatást – a korszakban elterjedt nézet szerint ugyanis azok, akik képesek áruba bocsátani saját testüket, megbízhatatlan és könnyen bűnre csábítható személyiségek.

Pederasztia = igen, anális szex = nem

A férfiak közötti szerelem nem csupán elfogadott volt a görögök szemében, teljesen egyenrangúnak számított a férfi-nő kapcsolatokkal, a mai értelemben vett hetero- és homoszexualitás megkülönböztetés ugyanis egyáltalán nem létezett az ókori Hellászban. Szintén teljesen másképp vélekedett a hellén társadalom a pederasztiáról, vagyis a felnőtt férfiak és a fiatal fiúk kapcsolatáról, mely kifejezetten divatos dolognak, sőt, számos görög városállamban egyfajta beavatási szertartásnak számított.

A harcias Krétán az elrablás volt divatban: a hódoló (erasztész) hónapokon át figyelte tizenéves kiszemeltjét (erómenosz), majd a megfelelő pillanatban elragadta őt a szülői házból (valójában persze a család tudtával és beleegyezésével), ezután két hónapon keresztül együtt éltek, mialatt az idősebb fél megtanította társát a hadászat mesterségére, és beavatta őt a férfiak világába. A demokrácia fellegvárának számító Athénban ezzel szemben inkább a flörtölés volt a bevett: az erasztész ajándékokkal környékezte meg kamasz szerelmét, aki a szokások szerint nem hagyta magát könnyen elcsábítani. Szerelméért cserébe idősebb partnere megtanította őt a felelős állampolgári viselkedésre, segített lecsillapítani ifjúi hevességét és zaklatottságát.

A homoszexualitás és a pederasztia igen, az anális szex azonban – meglepő módon – nem volt különösebben kívánatos az ókori görögöknél: a férfipárok közötti erotika leggyakrabban a combok és pénisz összesimításában merült ki, a penetrációt ugyanis megalázónak tartották a passzív félre nézve, sőt, attól féltek, nővé változtatja az illetőt. A szülők feljelenthették az erasztészt, ha úgy találták, „kárt tett” a rá bízott fiúban, és halálos sértésnek számított, ha valakit politikai ellenfelei „széles ánuszúnak” neveztek.

Keveset tudunk az ókori nők közötti szerelemről

A maszturbálást ugyan nem tekintették perverziónak, de általános lenézés övezte, hiszen úgy vélték, csak azok a férfiak szerzik ilyen módon az örömüket, akiknek nincs elég pénzük vagy más okból képtelenek maguknak ágyast találni, vagyis a rabszolgák és a legszegényebb szabadok, az elmebetegek, a testi és értelmi fogyatékosok. Sokan úgy tekintettek az önkielégítésre, mint egyszerű ondópocsékolásra, aminél szinte bárki talál magának jobb és hasznosabb lehetőséget a szexre.

Természetesen nem csak a férfiak, a nők közötti szerelem is természetesnek számított az ókori Hellászban, azonban a nők – fentebb vázolt – egyedi társadalmi helyzeténél fogva a témával kapcsolatban nagyon kevés forrás maradt ránk: a kivétel a Kr. e. VII–VI. században élt költőnő, Szapphó munkássága, aki nőkhöz írt szenvedélyes verseivel a szerelmi líra megteremtőjének számít. Leszbosz szigete ma elsősorban Szapphó alakjával és a leszbikus szerelemmel kapcsolatban él a köztudatban, akkoriban azonban kivételes kurtizánjainak köszönhetően volt híres Hellász-szerte: a legenda szerint itt találták fel a felláció művészetét, mely minden bizonnyal sok úriember számára teszi különösen szimpatikus hellyé a szigetet.