Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Több mint 250 éven át titokban őrizték hitüket azok a japán keresztények, akik a hatóságok elől az ország legtávolabbi szigeteire menekültek. Nozaki az egyike volt azoknak az elszigetelt menedékhelyeknek, ahol a kereszténység követői a vallási tilalom ellenére is fenn tudták tartani közösségeiket. Noha a Nagaszaki prefektúrához tartozó apró sziget ma már lakatlan, különös múltja miatt mégis sokan kíváncsiak rá.
Nozaki-sziget történetének megismeréséhez érdemes felidézni azt, hogy miként érkezett a kereszténység Japánba. Az ezzel kapcsolatos legfontosabb évszám 1549, amikor is Francis Xavier jezsuita misszionárius megkezdte hittérítő munkáját. A kezdetekben üdvözölték a távolból érkezett új vallást, amely gyorsan terjedni is kezdett az országban, ám annak növekvő népszerűsége aztán egyre nagyobb aggodalmat is keltett a hatalomban.
Távoli szigetekre menekültek a keresztények
Szűk fél évszázad múltán, 1587-ben, miután a japán vezetés megelégelte a misszionáriusok munkáját, el is rendelte a kiutasításukat, mi több, 1614-ben a Tokugava-sógunátus teljesen be is tiltotta a kereszténységet. Az ezt követő évszázadok során így a hívőknek titokban kellett gyakorolniuk vallásukat. Ennek érdekében a 18. és 19. században sokan az ország távoli nyugati szigeteire – Gotóra, Ojikára és Nozakira – menekültek, hogy elkerüljék a hatóságok figyelmét. Ez azt jelentette, hogy
a rejtőzködő keresztények így több mint két és fél évszázadon át, a központi hatalom ellenőrzésétől távol viszonylagos nyugalomban élhettek – egészen az Edo-korszak végéig.
Nyugalomban és szabadon élhettek
A 19. század második felében Japán fokozatosan nyitott a külvilág felé. Miközben egyre-másra érkeztek a külföldi hajók érkeztek az országba és megannyi kereskedelmi kapcsolat is létesült, a keresztény közösségek úgy érezték, hogy immár nyíltan is vállalhatják vallásukat. Szerencsétlenségükre azonban a sógunok addigi hatalmát felszámoló és a császári hatalmat alkotmányos formában restauráló Meidzsi-kormány nemhogy nem enyhített a korlátozásokon, hanem még szigorúbban lépett fel ellenük.
Nem volt elég, hogy a hatalom mintegy 1500 rejtőzködő keresztényt tartóztatott le, majd Honshu szigetére hurcolt, sokukat megkínzott vagy ki is végeztetett.
Így lett vége a sötét korszaknak
A nemzetközi nyomás hatására a japán kormány végül 1873-ban megszüntette a kereszténység tilalmát: a túlélők így visszanyerték szabadságukat, és közülük sokan visszatértek korábbi otthonaikba, köztük Nozaki-szigetre is. A helyiek ekkor összefogtak, és
közösségi adományokból felépítették a kis, téglából készült Nokubi-templomot, amelynek ma is a csodájára járnak.
Az épület több más, hasonló történelmi templommal együtt egyébként 2007-ben fel is került az UNESCO világörökségi várományosi listájára.
Egy közösség utolsó döntése
Noha a falu máig létezik, egyetlen lakója sem maradt, az ott élő közösség 1971-ben végleg elhagyta a szigetet. A település utolsó hat családjának döntését egy tragikus esemény előzte meg: egy várandós nő azért vesztette életét, mert a rossz időjárás miatt az orvos nem tudott eljutni a szigetre. Az ottmaradtak ezért úgy határoztak, hogy átköltöznek Ojika főszigetére, hogy soha többé ne történhessen meg hasonló tragédia.
A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között. Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre. Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.
Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy.
Ilyen most a sziget
Az egykori település épületei ma is állnak, bár sokat közülük lassanként visszavesz a természet, a Nokubi-templomra azonban nagyon vigyáznak. Emellett az általános iskolát is felújították, amely kempingként, pihenőhelyként és bérelhető konyhaként szolgál a látogatók számára. Az itt élők nyomain túl félénk vadakkal is gyakran találkozni,
a legérdekesebb látnivaló azonban mégiscsak a 8. században alapított Okinokojima-szentély.
Miután az ide vezető túra hosszú és megterhelő, a helyi hatóságok azt javasolják, hogy tapasztalt vezető nélkül senki se induljon útnak. Akinek viszont sikerül felküzdenie magát a nehéz terepen, felejthetetlen élményben lesz része, hála a hegyvidéki ösvényekről a környező szigetekre és a tengerre néző panorámának.
Kapcsolódó: Hivatalosan még tart a világháború ezen a szigeten: sosem írták alá a békeszerződést
