Az átlagosan 7-8 centiméter szárnyfesztávolságú naplementelepke (Chrysiridia rhipheus) a szivárványlepkefélék családjának egyik legszemkápráztatóbb faja. Irizáló szárnya a szivárvány minden színében pompázik, a fekete szárnyszegélyek és pettyek között feltűnnek a kék, a zöld, a rózsaszín, a narancssárga és a piros árnyalatai. A színéért nem pigmentek felelnek, hanem a szárnyat borító, szalagszerű pikkelyek szóródása és interferenciája.
Hátsó szárnypárjuk hat farkából életük során többet is elveszthetnek, vagy ezek közül megsérülhet néhány, szépségükből mégsem veszítenek. Egyedi mintázatuk és aszimmetriájuk még különlegesebbé teszi őket.
A naplementelepke Madagaszkáron őshonos, szinte a sziget minden szegletében megtalálható. A populáció március és augusztus között a legnagyobb. A nőstény egyedek nagyjából nyolcvan darab petét tesznek az Omphalea nevű növények levelei alá, amelyekből aztán vörös lábú, fekete pettyes, vajsárga hernyók kelnek ki. A lárvák az általuk előállított selyemszál segítségével közlekednek a növények között. (A selyemszál fogyasztóit képes euforikus állapotba juttatni.) Bábállapotuk 17–23 napig tart.
A lepke malgasi neve (lolo) egyszerre jelent „pillangót”, „lepkét” és „lelket”. Madagaszkár őslakói úgy vélik, hogy halott szeretteik és őseik lelke a naplementelepke képében tér vissza hozzájuk. A kivételes szépségű pillangókat egykor kereskedelmi céllal gyűjtötték és tenyésztették, a viktoriánus korban szárnyukból ékszert készítettek.
Ha érdekelnek a természet csodái, szemezgess sorozatunk előző részeiből!
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
