„Ez a hely az enyém. Abból a pénzből építettem, amit megkerestem” – mondta Adolf Hitler 1938-ban a Home and Gardens magazinnak, amikor a lap a berghofi rezidenciáját mutatta be az olvasóknak. A Salzburgtól 10 kilométerre található, 2000 méter magasan fekvő, erdős területen eredetileg egy sokkal kisebb vadászház, a Haus Wachenfeld állt. Hitler ezt 1933-ban vásárolta meg a Mein Kampf eladott példányai után járó jogdíjból, majd Martin Bormann birodalmi miniszter felügyelete alatt, Hitler tervei alapján felújították, és átnevezték Berghofnak.
A náci diktátor kanárikat tartott kalitkában
Hitler nem sajnálta a pénzt a nyaralóra: az étkező drága fenyőburkolatot kapott, a kandalló vörös márványból készült. De volt benne egy moziterem (ahol a diktátor kedvenc Tarzan-filmjeit vagy éppen a Miki egeret nézhette meg), és egy óriási terasz, kilátással a hófödte osztrák csúcsokra. Dolgozószobája telefonközpontként is működött, a könyvtárszobában festészetről szóló albumok várták, hogy lapozgassa őket. A lap megdicsérte a jádezöld színvilágot, a 18. századi német és a modern, fehér, fonott bútorokat: „Itt olvassa Hitler azokat a hazai és külföldi lapokat, amelyeket saját pilótája, Hansel Baur hoz neki mindennap Berlinből, ebéd után.” De szó esik a cikkben a szinte minden helyiségben jelen lévő énekesmadarakról, a kertben lévő rózsaágyásokról és a bejáratnál majolikacserépben álló kaktuszokról is.
Süteményes délután és füstágyúk
A brit lap – ki tudja, milyen okból – nagyon igyekezett, hogy Hitlert pozitív színben tüntesse fel az olvasók előtt. Ha nem tudnánk, miféle ördögien gonosz terveket szőttek és milyen népirtást terveztek ebben a házban, azt hihetnénk: a Berghof a béke szigete volt, ahol a Führer süteménnyel és gyümölccsel kínálja a környékbeli gyerekeket, miközben politikustársai és az SS tagjai íjászversenyt tartanak, német juhászkutyákkal foglalatoskodnak, majd lazításképpen Brahms és Mozart muzsikáját hallgatják teljes átéléssel.
A harmincas évektől kezdve egyre gyakrabban tűntek fel Hitler rajongói is a környéken. Ekkor szigorú biztonsági intézkedéseket vezettek be, a világháború kitörése után pedig légvédelmi rendszert is telepítettek: ezek a berendezések füst kibocsátásával elrejtették az épületet a bombázók elől. Ennek ellenére a Berghofot a második világháború alatt két bombatalálat is érte, majd a visszavonuló SS-ek felgyújtották az épületet, amelynek romjait az 1950-es években tüntették el végleg, mert félő volt, hogy neonáci zarándokhellyé válik.
A Sasfészek
A hegytetőn, a Berghoftól nem messze állt a Sasfészek. Az épületet Martin Bormann ajándékozta Hitlernek, amelyhez erőforrásokat nem kímélve, 13 kilométer hosszú utat építettek. A Sasfészekben Hitler ritkán tartózkodott: becslések szerint 10-13 alkalommal kereste fel a 30 millió birodalmi márkából épült erődítményt, ahová csak a legmagasabb rangú SS-tisztviselők kaphattak meghívást. A Sasfészekről a szövetséges légierő (tévesen) azt feltételezte, hogy a náci vezetők legfontosabb búvóhelye, ezért 1945-ben sokszor bombázták. Tévedtek: az SS tagjai ekkor Németország-szerte különböző bunkerokban bujkáltak, az épület pedig túlélte a bombázást – napjainkban is látogatható.
Sztálin nyaralói: a kuncevói dácsa
Sztálin sem fogta vissza magát, ha pihenésről volt szó. A diktátornak több faháza (dácsája) is volt, ezekben sokasodó egészségi problémáit (például alkoholizmusából eredő májbetegségét és reumáját) igyekezett kúrálni. A Moszkva közelében található kuncevói dácsa az 1930-as években épült: a nyírfaerdőben álló telken kialakítottak egy tavacskát, a telket kettős kerítéssel látták el, valamint álcázott légvédelmi ágyúkat telepítettek a közelbe. A dácsában Sztálin vendégül látta például Winston Churchillt vagy Mao Ce-tungot, előbbitől egy rádiót kapott, ami később is a dolgozószoba állandó darabja volt. Sztálin szívesen tartózkodott a dolgozószobában, gyakran ott is aludt, másik kedvelt tartózkodási helye pedig a veranda volt:
miközben tervezgette a tisztogatásokat, szívesen etette a madarakat, vagy olvasgatott.
A diktátor a kuncevói dácsában halt meg 1953-ban, ezután a ház évtizedekig lakatlan maradt, 2000-ben viszont Vlagyimir Putyin ide hívta meg az orosz üzleti élet legbefolyásosabb képviselőit tárgyalásra.
Szocsi: tengervíz a medencében
Sztálinnak több dácsája volt a Szovjetunió távolabbi területein is . A grúz Abháziában nem kevesebb, mint öt; ezek közül a Rica-tó melletti dácsában és Szocsiban töltötte legszívesebben idejét. Ez utóbbi a 30-as évekig egy szinte névtelen kis település volt, miután azonban híre ment, hogy a diktátor kedveli a kellemes klímájú, tengerparti kisvárost, a szovjet politikai és üzleti élet hatalmasságai is egyre szívesebben látogattak oda. Sztálin dácsája egy félreeső dombon állt, mesterlövészek felügyelete alatt.
A házat zöldre festették – nem véletlenül, hanem azért, hogy a magasból nézve beleolvadjon a környezetébe.
Az épület berendezése igen egyszerű volt, Sztálin még a fűtést sem szereltette be, és a szőnyegeket is száműzte: állítólag szerette hallani a lépések zaját. (Vagy talán inkább félt attól, hogy valaki észrevétlenül a közelébe jut: a sötétítőfüggönyök sem érhettek a földig, nehogy elbújjon mögöttük valaki.) A dácsához tartozott még egy medence is, amelybe tengervizet vezettek, hogy a fürdőzni kívánó Sztálinnak ne kelljen lemenni a partra, az emberek közé. Volt biliárdszoba és moziterem is, ahol a diktátor megtekinthette kedvenc Charlie Chaplin- és Tarzan-filmjeit. A ház ma is látogatható : 600 rubelért mindenki megtekintheti, hol pihent legszívesebben Sztálin.
Ha kíváncsi vagy, hol nyaralt a magyar elit a szocializmusban, ezt a cikket ajánljuk.
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
