A világ legszélsőségesebb településeinek egyike a szibériai Verhojanszk, amelyet bolygónk leghidegebbjeként tartanak számon. Noha azt hihetnénk, hogy az ugyancsak extrém hőmérsékletű Ojmjakont semmi sem tudja lekörözni, valójában Jakutföld e legészakibb és egyben Oroszország legkisebb lélekszámú városa versenybe szállhatna vele a maga –67,8, más mérések szerint –69,8 Celsius-fokos, 1892. február 5-én jegyzett hőmérsékleti rekordjával.
Ha már a rekordoknál tartunk, fontos megemlítenünk azt is, hogy Verhojanszk az a város is, amelyben 2020. június 20-án Szibéria legmagasabb hőmérsékletét is mérték, 38 Celsius-fokot. Ezzel a Föld egy adott pontján valaha mért abszolút minimum és abszolút maximum közti különbség nem kevesebb, mint 105,8 Celsius-fok.
Extrém hideg és meleg város
Az Északi-sarkkörön belül található, ón- és aranybányászatáról is híres, 2023-as adatok szerint mindössze 768 fős lakosú Verhojanszk az északi félteke egyik hidegpólusa. Egyedülálló klímáját a szibériai magaslatnak nevezett, hideg, sűrű levegőnek köszönheti. Ilyen extrém téli hidegek mellett hihetetlen, de Verhojanszkban rendszeresen 30 Celsius-foknál is magasabb nyári hőmérsékleteket mérnek – így alakulhatott ki pont itt a világ legnagyobb hőmérséklet-ingadozása a legmelegebb és a leghidegebb évszakok között.
Két hónapig teljes a sötétség
A terület éghajlata szubarktikus, ahol mindössze két évszak váltakozik: a hosszú, nyolc-kilenc hónapig tartó tél és a rövid nyár, amelyet csupán néhány hetes átmeneti időszak választ el egymástól. Szeptember és március között naponta alig öt órát süt a nap, az év első és utolsó hónapjában azonban szinte teljes a sötétség. A fenti tények láttán nem is olyan furcsa adat, hogy az éves átlaghőmérséklet is fagypont alatt marad, a téli hónapokban pedig – mint már tudjuk – jellemzően –50 Celsius-fok körüli a hőmérséklet.
Kozák településnek indult
A kisváros Moszvkától 4800, a jakutföldi fővárostól, Jakutszktól is 675 kilométerre fekszik, sík, mocsaras területen, 3 kilométer hosszan a Jana folyó mentén. A földszintes faházakkal beépített települést 1638-ban alapították a kozákok, akik egy fából készült, toronyhoz hasonlító erődöt, ostrogot állítottak. Ez volt Verkhoyansky, ami oroszul azt jelenti, Felső-Jana városa. Ezen erőd körül jöttek létre kisebb nagyobb települések, így alakult meg Verhojanszk, amelyet 1775-ben a Jana folyó bal partjára helyeztek át. Városi rangot 1817-ben kapott.
Ide száműzték a politikai foglyokat
Miután Verhojanszk hatalmas távolságra van mindentől, a száműzöttek városává vált: II. Miklós cár uralmának végéig, 1917-ig ide hurcolták a politikai foglyokat. Ide száműzték Wacław Sieroszewski lengyel írót is, akit 1878-ban politikai okokból bebörtönöztek, miután a munkásellenállást szervező szocialista mozgalomhoz csatlakozott. 1879-ben részt vett egy zendülésben is, amely kapcsán emberöléssel vádolták meg, és halálra is ítélték. Noha a vádak alól mentesült, büntetésül 1880-ban Verhojanszkba kényszerítették.
Ilyen az élet ma Verhojanszkban
Dacára az extrém éghajlatnak, Verhojanszk az elmúlt háromszáz évben folyamatosan lakott volt. A helyiek megtanultak együtt élni a zord időjárással, amelyet nekünk, közép-kelet-európai embereknek igen nehéz elképzelni. Például azt, hogy a vizet számukra a befagyott folyóból levágott jégtömbök biztosítják, így van minden háznak saját vízkészlete is. A kőkemény blokkokat a házban olvasztják meg, hasznos tudni ugyanis, hogy a folyóvíz fogyasztásra alkalmatlan, ráadásul nagyon magas hőmérsékleten is tartják a csövekben, hogy a vezetékek ne fagyjanak szét. Verhojanszkban annyira hideg van, hogy az akkumulátorok csak néhány percig maradnak életben, de a tolltinta is befagy, mielőtt valaki papírra vetné a gondolatait.
Fémkeretes szemüveget hordani is veszélyes, hiszen az a fagyban levételkor – minden túlzás nélkül – letépheti az arcról a bőrt.
Cölöpökre építkeznek
A főként vadászatból, halászatból és állattenyésztésből élő lakosok az építészetükben is alkalmazkodtak a zord körülményekhez. Miután Verhojanszk több száz méter mélyen fagyott talajrétegre, úgynevezett permafrosztra épült, az épületeket cölöpökre tervezték. Ezzel meg tudják akadályozni, hogy a szerkezetek instabillá váljanak akkor, ha a talaj felmelegszik.
Ha szívesen olvasnál arról is, mit keres egy Lenin-szobor a Spitzbergákon, olvasd el az erről szóló cikkünket!
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
