Az 1938-ban született Michael Clark Rockefeller New York állam kormányzója, Nelson Rockefeller ötödik gyermekeként látta meg a napvilágot, dédnagyapja a híres üzleti dinasztiát alapító John D. Rockefeller, sokak szerint a világ valaha élt leggazdagabb embere volt. Az ifjú Rockefeller-sarj a családi hagyományokkal szakítva kevésbé az üzleti élet, inkább a művészetek és a világ kultúrái iránt érdeklődött, és miután elvégezte a Harvard Egyetem történelem-gazdaság szakát, bekerült az apja által alapított New York-i Primitív Művészetek Múzeumának igazgatótanácsába.
Naiv, de annál lelkesebb kincsvadász Új-Guineában
A múzeum gyűjteményében található afrikai, dél-amerikai és óceániai relikviák lenyűgözték a fiatalembert, aki hamarosan felkerekedett, hogy részt vegyen egy Holland Új-Guineába (a mai Nyugat-Új-Guineába) tartó antropológiai expedíción, azt remélve, felbecsülhetetlen kincsekkel térhet haza, és bőségesen gazdagíthatja apja kiállítását. Az egyetem által szervezett utazás célja a civilizációtól elszigetelt dani törzs felkeresése és egy dokumentumfilm leforgatása volt (melynek munkálatait Rockefeller hangmérnökként segítette), hősünk azonban vakmerőbb tervet eszelt ki: úgy döntött, megpróbálkozik felvenni a kapcsolatot a külvilágtól még ennél is jobban elzárt asmat törzs tagjaival.
A lelkes milliárdos csemete eljutott az egyik legnagyobb asmat közösségbe, Otsjanepbe, ahol fotókat készített, és sikertelenül próbált megvásárolni néhány különleges faoszlopot a helyiektől – a modern civilizációt még hírből sem ismerő asmatok bizarr szokásai teljesen lenyűgözték a naiv felfedezőt, ezért a kudarc dacára elhatározta, visszatér a helyszínre, és begyűjti az értékes törzsi műalkotásokat. Egy évvel később, 1961 őszén Rockefeller egy holland antropológuscsapat társaságában indult el újra az asmatok közé, ez az út azonban végzetesnek bizonyult: november 19-én René Wassing antropológus társaságában egy 12 méteres kenuban utazott a tengeren Otsjanep felé, amikor a jármű felborult, utasai pedig a vízbe zuhantak, öt kilométerre a parttól.
Két helyi kísérőjük segítségért úszott, az azonban hosszú idő elteltével sem akart megérkezni: Wassing tiltakozása ellenére Rockefeller úgy döntött, maga is kiúszik a partra az akkor már 22 kilométerre elsodródott kenuból – társát másnap sikeresen megmentették, az ifjú milliárdosnak azonban mindörökre nyoma veszett. A Rockefeller család minden kapcsolatát és pénzét latba vetette, hogy megtalálják az eltűnt férfit, a szülők maguk is a szigetre utaztak, és beszálltak a keresésbe, a hajóval, repülővel és helikopterrel folytatott kutatás azonban hiábavalónak bizonyult: a holland hatóságok két hét után lezárták az akciót, Michael halálát hivatalosan vízbe fulladásnak nyilvánították.
Megették a fiatalember agyát a kannibálok
Az ifjú Rockefeller bizarr halálának híre bejárta a világsajtót, sokan azt rebesgették, valójában nem is a tenger áldozata lett, hanem cápák, krokodilok, netán a kannibalizmusukról is ismert asmatok falták fel a lelkes felfedezőt, de még olyan elmélet is született, miszerint a férfi életben maradt, és saját szektát alapított a dzsungelben. Az esettel számos könyv és tévéműsor foglalkozott a következő évtizedekben, azonban csak Carl Hoffman újságíró, a National Geographic munkatársának 2014-es oknyomozó kötete szolgált először tényleges bizonyítékokkal arra vonatkozóan, hogy Michael valóban az általa rajongott kannibáltörzs áldozatává vált.
Hoffman szerint a holland hatóságok mindvégig sejtették a férfi halálának körülményeit, a Rockefeller családnak mégis azt hazudták, semmilyen információval nem rendelkeznek az ügyben – attól tartottak ugyanis, hogy elveszíthetik az Új-Guinea nyugati része feletti kontrollt, ha a világ tudomást szerez róla, mennyire képtelenek ellenőrzésük alatt tartani a kaotikus helyi viszonyokat. A hatóságok kihallgattak két holland misszionáriust, akik évekig éltek az asmatok között, ismerték a nyelvüket, és azt állították, a bennszülöttek arról beszéltek, ők ölték meg Rockefellert.
Elmondásuk szerint az asmatok először krokodilnak hitték a vízben kecmergő férfit, majd rájöttek, hogy „tuan”, vagyis fehér ember: áldozatukat megölték, lefejezték, a koponyát meglékelték, és megették az agyat, a húst megsütötték, és szintén elfogyasztották. A combcsontokból tőröket, a sípcsontokból pedig halászathoz használt szigonyhegyeket faragtak, összegyűjtött vérét a férfiak magukra locsolták egy rituális tánc keretében. A vallomást követően egy rendőrtiszt, Wim van der Waal indult az ügy kivizsgálására, aki megerősítette a misszionáriusoktól hallott információt, sőt, egy koponyával is előállt, melyről a törzs tagjai azt állították, az eltűnt felfedezőé volt – az aktákat jó mélyre eltemette a holland kormány.
Bosszút álltak a fehér emberen a bennszülöttek
A történethez fontos adalék, hogy néhány évvel Rockefeller végzetes látogatása előtt a holland gyarmati hatóságok békítő különítményt küldtek a vidékre, hogy megoldják az Otsjanep és a szomszédos Omadesep falu között elmérgesedett viszonyt, az ügy azonban még jobban elmérgesedett, és a hollandok lőfegyverrel bírták jobb belátásra a bennszülötteket, négy embert megölve. Az asmatok a korábban sohasem látott puskatűzről azt hitték, varázserejű fegyver, ami átkot hozott a törzs fejére, a gyanútlan Rockefeller-sarj rituális feláldozásával és elfogyasztásával pedig „egálban lehetnek”, és helyreállíthatják a világ felborult rendjét.
A törzs tagjai mégis megbánták tettüket, a fejük fölött köröző helikopterek és repülők démoni erőkként rémisztgették őket, hamarosan pedig kolerajárvány tört ki a faluban, melyről úgy gondolták, a fehér ember halála miatt, bosszúból küldték rájuk az istenek. Hoffman elutazott a szigetre, ahol több falubeli legendát is hallott egy fehér emberről, akit évtizedekkel korábban megöltek az otsjanepi asmatok, a fehér emberek azonban a legsúlyosabb büntetés terhe mellett megtiltották, hogy erről bárkinek beszéljenek, sőt, szemtanúja volt egy rituálénak, melyben egy férfi újrajátszotta a „mitikus” gyilkosságot. Konkrét bizonyítékot nem sikerült szereznie, a történet résztvevői és szemtanúi ugyanis régen meghaltak már, de a hátborzongató sztori így is valószínűbbnek tűnik, mint a vízbe fúlás elmélete.
Három szakácskönyv ingyenes szállítással!
Mentes Anyu szakácskönyveit azoknak ajánljuk, akik egészségük érdekében vagy meggyőződésből különleges étrendet követnek, de azoknak is, akik csak inspirációt, új ízeket keresnek.
MOST INGYENES HÁZHOZSZÁLLÍTÁSSAL!
Tekintsd meg ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
