alfred nobel nobel-díj matematika tudomány 19. század hűtlenség gösta mittag-lefler tudós mythbuster feleség

A közismert történet szerint a Nobel-díj kategóriái között azért nem szerepel a matematikatudomány, mert az alapító és névadó, Alfred Nobel felesége egy matematikussal – a legnépszerűbb verzió alapján a svéd Gösta Mittag-Lefflerrel – csalta őt, sőt, később le is lépett szeretője oldalán. Mennyi lehet igaz a több mint egy évszázada közszájon forgó sztoriból?

Nem csalhatta a felesége, ugyanis nem volt házas

A történet rendkívül egyszerűen megcáfolható, a dinamit atyjaként ismertté vált Nobel ugyanis sohasem volt házas – éppen azért hagyta vagyonát egy alapítványra, mert se özvegy, se utódok részére nem tudta azt továbbörökíteni. Az 1833-ban Stockholmban született feltaláló fiatalon, szentpétervári tartózkodása idején megkérte egy orosz nő, egy bizonyos Alekszandra kezét, a hölgy azonban kikosarazta őt, később titkárnőjével, az osztrák nemesi származású Bertha Kinskyvel volt viszonya. A kapcsolat csak rövid ideig tartott, mivel Bertha inkább visszatért egy korábbi szeretőjéhez, Arthur Gundaccar von Suttner báróhoz, akivel aztán össze is házasodott, ám Nobellel egész hátralévő életében jó viszonyt ápolt, az ő inspirációjára született a Nobel-békedíj ötlete.

A tudós harmadik nagy szerelme a szlovén származású, bécsi Sofija „Sophie” Hess volt, akivel 18 évig élt együtt, és ugyan sohasem törvényesítették viszonyukat az oltár előtt, leveleiben gyakran Madame Sophie Nobelként hivatkozott rá. Egyesek úgy hiszik, Hessnek lehetett szerelmi viszonya Gösta Mittag-Lefflerrel, ezt azonban semmilyen bizonyíték nem támasztja alá: Sophie ugyan egyszer bevallotta Nobelnek, hogy gyereket vár másvalakitől, de a kicsi édesapjaként nem a svéd matematikust, hanem egy magyar katonatisztet, bizonyos Kapivári Kapyt nevezte meg.

Valószínűleg sosem ismerte vélt riválisát

A legenda másik változata szerint Mittag-Leffler és Nobel között szakmai rivalizálás állt fenn, amely odáig fajult, hogy utóbbi nem akart olyan díjat alapítani, amit gyűlölt ellensége esetleg elnyerhet. Az ellenségeskedést bizonyítja – vélik egyesek –, hogy Nobel eredeti végrendeletében birtokai 5 százalékát Mittag-Lefflerrel közös egykori iskolájára, a stockholmi Högskolára kívánta hagyni, később azonban visszavonta ezt a döntését: a feltaláló valójában rengeteg változtatást hajtott végre a végrendeletén, és számos társaságtól vont el pénzeket, aminek oka pusztán annyi, hogy minél nagyobb összeget akart a Nobel-alapítványnak juttatni.

Szakértők szintén kétségbe vonják a tényt, miszerint Mittag-Leffler lehetett volna az első matematikai Nobel-díjak egyik várományosa, hiszen ugyanabban a korban olyan lángelmék dolgoztak a számtan területén, mint a német David Hilbert és a francia Jules Henri Poincaré. A vélt rivalizálásnak pedig ellentmond a tény, hogy Nobel már akkor elhagyta Svédországot, amikor a nála 13 évvel fiatalabb Mittag-Leffler csupán diák volt, és évente csak egyetlen alkalommal, édesanyja születésnapján látogatott haza szülőföldjére, vagyis már az is kétséges, hogy a két tudós valaha találkozott volna egymással.

Mi a valódi oka, hogy nem létezik matematikai Nobel-díj? A döntés hátterében nem magánéleti okok, inkább Nobel felfogásmódja állt: hősünk semmilyen felsőfokú oktatásban nem részesült, ismereteinek nagy részét magánúton, egy orosz kémikustól szerezte, a tudományok értelmét pedig a gyakorlati hasznosításban látta, melyre szerinte a kézzelfogható eredményt nem produkáló magasabb szintű matematika nem volt alkalmas. Emellett a korszakban létezett már egy rangos matematikai díj – amelynek létrehozását éppen Mittag-Leffler lobbizta ki a svéd királytól –, így az is lehetséges, hogy Nobel egyszerűen nem kívánt egy másik elismeréssel rivalizálni, amikor megalapította a saját díját.

Ha tisztázni szeretnél egyéb történelmi tévhiteket, kövesd sorozatunkat, amelyben jól ismert, de nem feltétlenül igaz történeteknek járunk utána.