Jókai egyetlen női nemzetárulója valójában hős volt? A lőcsei fehér asszony története

„Azt beszélik, hogy ez a nő elárulta nemzetét. Az első és egyetlen nőalak a magyar történelemben, aki nemzetáruló volt. És ugyanez a Ghéczy Juliánna később, mint önfeláldozó vértanúja a magyar szabadság ügyének, tűnik el a láthatáron. Jön, mint egy üstökös, leszáll, mint egy csillag… Hol a megoldás, ez ég-pokol különbségű ellentmondás egy nő jellemében? Két lelke volt-e ez asszonynak?… A múltnak árnyait csak a költőnek van joga felidézni: mit tettek, miért tették? A lőcsei asszony majd megfelel arra.” – írja Jókai regényében. No de ki volt ez a rejtélyes asszony? Messze nem csupán az írói fantázia terméke: Korponayné Géczy Julianna nagyon is létezett. Bár Jókai a regényében árulónak tünteti fel, a valóság ennél összetettebb, ahogy az a történelemben már csak lenni szokott.  

Géczy Julianna 1680 körül született a Felvidéken, egy igencsak veszélyes korban. Mire fiatal nővé érett, kitört a Rákóczi-szabadságharc. Mindenki helyezkedett, ahogy ez már szokás: apja a kurucok közé állt be, míg az asszony férje, Korponay János nemes a császárhoz maradt hű. Képzelhetjük, micsoda veszekedések zajlottak a családi asztalnál. Julianna azonban nem igazán volt félős, sőt: aktívan részt vett a politikában, és próbálta jobb belátásra bírni a férjét. Amikor az 1704-ig védte a Koháry-birtokok Csábrág nevű várát II. Rákóczi Ferenctől, leveleket írt neki, amiben kérte a vár átadására. Sikerrel is járt, Korponay végül egy évvel később rá felesküdött Rákóczinak.

Mi történt pontosan Lőcse várában?

Géczy Julianna ezekben a vészterhes időkben sem maradt otthon, hanem férjével tartott mindenhová. Lőcse várába is így került. 1709-től a császári seregek ostromolni kezdték a várat, amit a kurucok nagy erőkkel védtek, élükön a vár parancsnokával, Andrássy Istvánnal. A harc kilátástalannak tűnt: a védők ereje egyre fogyott. Julianna éppen ezért kezdett közvetíteni az ellenséges csapatok között különböző levelek útján, s próbálta a legjobb feltételeket kialkudni. Hogy erről a vár parancsnoka tudott-e, az nem kérdés, ugyanis szerelmi kapcsolatban állt Juliannával. Ugyanakkor az asszony  jó viszonyt ápolt a császári csapat vezérének feleségével is, ezért is tudott közvetíteni közöttük. A vár átadása 1710 februárjában végül a kialkudott feltételekkel megtörtént, ám ez a kurucok nagy részének egyáltalán nem tetszett. Mindenért a férjét megcsaló, szerintük kettős játékot űző lőcsei fehér asszonyt, a „ledér nőszemélyt” tették felelőssé, árulónak bélyegezték – persze valódi bizonyítékok nélkül.

A Rákóczi-szabadságharc ezután véget ért, 1711-ben megkötötték a szatmári békét. Julianna ismét két tűz közé került: miközben a császári udvarhoz írt kérelmeket földjei visszaszerzésének érdekében, s eközben egyre több befolyásos barátra tett szert, a szabadságharc felélesztésén ügyködő kurucok levelei kerültek a kezébe. Hogy miként kerültek ezek az irományok pont a Lőcse árulójának tartott asszonyhoz, máig kérdés. Lehet, hogy mégsem mindenki őt hibáztatta a vár feladásáért? Vagy a felkelésben aktív szerepet vállaló édesapja miatt bíztak meg benne? Akárhogy is, Julianna két tűz közé került, és megpróbált helyezkedni, illetve kuruc apját védeni – kevés sikerrel. A leveleket elégette, nem akarta átadni őket, húzta az időt, hiszen arról szóltak a hírek, hogy Rákóczi kegyelmet kap és hazatér. Ám létezésükről később mégis beszámolt Pálffy János császári főparancsnoknak, és átadta az összeesküvők neveit. Ezek után álruhában próbált meg elmenekülni mindkét fél bosszúja elől.

Az egyetlen magyar nő, akit a Habsburgok vérpadon végeztek ki

Az asszony Pozsonyig menekült, ott azonban feladta magát. Kétévnyi bírósági pereskedés következett, amelynek során nem sikerült tisztázni a szerepét – azt viszont el tudta érni, hogy apját ne tudják elfogni, hanem külföldre menekülhessen. A császáriak azonban arra jutottak, hogy Julianna mindvégig a kurucok pártját fogta, ezért kínvallatásnak vetették alá. Julianna ekkor sem állított mást, mint a perben korábban. Ezután halálra ítélték, majd 1714-ben nyilvánosan lefejezték a győri piac közepén. Rengeteg mendemonda kezdett keringeni róla, a császáriak egyértelműen árulónak tartották, a Rákóczi pártján állók úgyszintén. Olyan mesék terjedtek, miszerint úgy adta fel Lőcsét, hogy kilopta a vár kulcsát Andrássy párnája alól – erről legalább tudjuk, hogy semmi köze a valósághoz. Nem sokat segített ezen az, hogy Ady, Jókai vagy épp Krúdy is megénekelte a nő sorsát, ki-ki a maga információi és érzelmei szerint. 

Julianna  nagy valószínűséggel – a legtöbb magyar nemeshez és politikushoz hasonlóan – nyerni akart egy olyan sakkjátszmában, ahol erre valójában soha nem volt lehetősége.

S hogy miért nevezik fehér asszonynak? Mert a lőcsei vár falán egy fehér ruhát viselő nő festménye volt látható, egyik kezében a vár kulcsát tartva, másik kezével intve, hogy jöjjenek csak a katonák. A kép ma a Szépművészeti Múzeumban várja a látogatókat. Julianna életéről film is készült, amit azért érdemes megemlíteni, mert Törőcsik Marit a legjobb női főszereplőnek járó díjjal jutalmazták érte 1976-ban a cannes-i filmfesztiválon.