A kihalt fajok visszahozása régi vágya az emberiség egy részének. Mások ellenzik ezt a törekvést. Azonban most úgy tűnik, hogy előrelépés születhetett a kérdésben.
Az olyan kihalt fajok visszahozása az életbe, mint a mamut, az erszényesfarkas vagy a dodó madár, régóta foglalkoztatja a tudósokat. Rengeteg embert érdekel ez a téma, most pedig lehet, hogy megtalálták a nagy áttörést, amelynek segítségével ez nemcsak egy futurisztikus álomkép, hanem valóság is lehet.
Kihalt fajok visszahozásán dolgoznak a tudósok
Ha arról olvasunk, hogy tudósok kihalt fajokat akarnak visszahozni, akkor olyan ősi állatok jutnak leginkább az eszünkbe, mint a mamut, a dodó vagy a kardfogú tigris. Azonban nemcsak ezek az állatok haltak ki, hanem rengeteg másik is, amelyeknek a visszahozásán dolgoznak a kutatók. Az egyik faj, amellyel éppen kísérleteznek, a Karácsony-szigeti patkány.
Ez az állat a származási helyéről kapta a nevét, egy Ausztrália melletti szigetről. Erre a patkányra erős fogak a jellemzők, amellyel még rákokat is el tud fogyasztani. Azonban ez a rágcsáló több mint egy évszázaddal ezelőtt eltűnt, amikor az európaiak áthajóztak a Karácsony-szigetre, és új betegségeket hoztak be.
Egy kihalt faj visszahozása nagyon bonyolult feladat, a siker legfontosabb összetevője a sértetlen, teljes DNS-szekvencia helyreállítása. A leginkább ép maradványok azonban nem mindig rendelkeznek a legjobb genetikai kiindulási anyaggal. Ez a helyzet a jégbe zárt mamuttetemek esetében, mivel az extrém hideg helyrehozhatatlan károkat okozhat a DNS-ben.
Az 1903-ban kihalt Karácsony-szigeti patkány esetében azonban úgy tűnik, hogy a tudósok nagy áttörést értek el. Egy norvégiai csapatnak sikerült megszereznie a patkány szinte teljes genomját. Ez ezért volt lehetséges, mert nem olyan régen vált el a túlélő fajoktól, így a Karácsony-szigeti patkány genomjának mintegy 95 százalékán osztozik a közönséges barna színű társával, a vándorpatkánnyal.
Elméletileg csak annyit kell tenniük, hogy azonosítják a genomok azon részeit, amelyek nem egyeznek, és úgy szerkesztik az élő faj DNS-ét, hogy az megegyezzen a kihalt fajéval. Van azonban néhány gén, mint a szaglóérzéket kódoló gén, amelyet lehetetlen visszanyerni, ezért a tudósok nem lesznek képesek tökéletes másolatot létrehozni.
A gyapjas mamut visszatérésére azért még várnunk kell
A Colossal Biosciences nevű cég több mint 60 részleges gyapjasmamut-genomot szerzett meg, amelyeket az elefántok genomjával akarnak szerkeszteni. A tudósoknak az a tervük, hogy egy elefánt-mamut hibrid embriót ültetnek be egy ázsiai vagy afrikai elefántba. A vállalat 2028-ra tervezi az első borjak előállítását. A céljuk a biológiai sokszínűség védelme, és a már kihalt fajok visszahozása. Úgy gondolják, hogy ezzel a technikával meggyógyíthatják a sérült bolygót, megvédhetik a rajta élő fajokat.
A mamut esetében egyes tudósok úgy vélik, hogy az állat enyhítheti az éghajlatváltozást, és szerepet kaphat a sarkvidéki ökoszisztéma helyreállításában. Több ezer évvel ezelőtt a hatalmas növényevők megakadályozták a bokrok és fák növekedését, mivel letaposták a földet, és beporzóként is szolgáltak, mivel ürülékükkel magokat terjesztettek. Távollétükben a sarkvidéki terep mohássá és vizessé vált. Nem világos azonban, hogy van-e helyük a mai környezetben, vagy esetleg több kárt okozhatnak, mint amennyi hasznot jelentenének.
Emberek miatt kihalt fajok is szerepelnek a tervek között
Egy másik állatot is szeretnének feltámasztani, ez pedig a dodó. Ez a madár az Indiai-óceánban található Mauritius szigetén volt honos. Az elszigeteltség miatt nem voltak természetes ragadozói, egészen a telepesek megérkezéséig. Az emberek a húsukért vadásztak a madarakra, és nem őshonos állatokat telepítettek be, amelyek megették a tojásaikat, és kiszorították őket. A röpképtelen és lassan szaporodó dodók különösen sebezhetőek voltak, az új körülmények miatt néhány évtized alatt kipusztultak.
Egyesek szerint a rosszul fejlett madarak már a kezdetektől fogva halálra voltak ítélve. A tudósok azonban úgy vélik, hogy tökéletesen alkalmazkodtak a környezetükhöz, és még a sziklás terepen is képesek voltak megelőzni az embert.
Tavaly teljes mértékben sikerült szekventálni a dodó genomját a Dániában talált maradványokból. A következő lépés a genetikai információk összehasonlítása volt a legközelebbi rokonaival, a galambokkal. A tudósoknak ősi ivarsejteket kell eltávolítaniuk egy petesejtből, és a laboratóriumban szerkeszteni a kívánt genetikai tulajdonságokkal. Ha ez a folyamat befejeződött, befecskendezik őket egy azonos fejlődési stádiumban lévő tojásba, amelyből hibrid utódok születnek. Azt persze, nem tudni, hogy a hipotézis a valóságban is megállja-e a helyét.
Szintén az embernek "köszönhetően" halt ki az erszényesfarkas. Az utolsó fogságban tartott példány 1936 szeptemberében pusztult el, ha minden igaz, elhanyagoltság miatt. Miután kizárták alvóhelyéről, a fagyos időben lényegében megfagyott. A Colossal ezt a fajt is szeretné visszahozni.
Az ellenzők szerint a kihalt állatok visszahozása felesleges pénzkidobás, és inkább arra kellene ezeket az összegeket fordítani, hogy megmentsék a még létező, de kihalás szélén álló állatokat.
Nem is gondolnád, de valamikor elefántok éltek Magyarország területén, tudd meg az alábbi cikkünkből, milyen is lehetett ez az időszak.
