A régészek 6200 évesre becsülik annak az úgynevezett megastruktúrának a korát, amelyre a román-ukrán határ közelében, Stăuceni-Holm település központjában bukkantak rá. Az, hogy az ősi épületet pontosan mire használták, egyelőre nem teljesen világos.
A szóban forgó megastuktúra, vagyis a rendkívül nagyméretű mesterséges építmény, amely meghaladja korának hagyományos építészeti léptékét, a nagyjából 45 házból álló hajdani település bejáratánál áll. A felfedezés jelentőségét jól mutatja, hogy ez a hatodik ilyen jellegű épület, amelyet valaha találtak, ráadásul mivel a Kr. e. 4000 körüli időszakból származik, az egyik legrégebbinek számít.
Egy letűnt kultúrához tartozott
A lelőhelyet, amelyen az építmény fekszik, először az 1960-as években azonosították, de a feltárások csak 2023-ban kezdődtek meg. A kutatók a Cucuteni-Trypillia kultúrához kötik, mely Kr. e. 4800 és 3000 között a mai Románia, Moldova és Ukrajna területén virágzott.
Ezt a kultúrát fejlett földművelés és állattenyésztés, valamint kifinomult kerámiaművészet jellemezte. A területen ebben az időszakban több ezer házból álló óriástelepülések létesültek. Az agyagból és fából készült házak gyakran kétszintesek voltak, és a településeken belül körkörös alakzatban helyezkedtek el.
A kultúra a Kr. e. 3. évezred végére fokozatosan eltűnt, ami valószínűleg a környezeti változásoknak és más népcsoportok megjelenésének volt köszönhető.
6200 éves lehet a megastruktúra
A megastruktúra felfedezéséről a szakemberek a PLOS ONE című tudományos folyóiratban számoltak be. A tanulmány szerint ez a hatodik ilyen építmény, amit eddig feltártak, és a radiokarbonos kormeghatározás szerint az egyik legrégebbi lehet.
A megastruktúra mérete arra utal, hogy nagy jelentőséggel bírt építői számára. Az építmény egy árkokból és karókból álló védőrendszer között áll a település bejáratánál, és három-ötször magasabb más épületeknél.
A nagyjából 350 négyzetméteres megastruktúra mellett eltörpülnek a körülötte lévő, átlagos méretű házak.
Mivel viszonylag közel helyezkedik el a neolitikus település bejáratához, a kutatók úgy gondolják, hogy valamiféle közösségi funkciót látott el. Stăuceni-Holm hajdanán mindössze 320-350 embernek adhatott otthont, szemben a kultúrához tartozó ukrán településekkel, amelyeket ezrek laktak.
Az, hogy az építményt egy kisebb településen húzták fel, arra enged következtetni, hogy a megastruktúrák a kultúra szerves részét képezték, és nem korlátozódtak a legnagyobb városokra.
Az épület háromnegyede még feltárásra vár, ezért a kutatók azt remélik, a későbbiek során többet tudhatnak meg róla, és ezáltal a korai európai közösségek életéről is.
Értékes leleteket rejtett
A tölgyfa padlójú épület belsejében több kerámiamaradványt is találtak, az egyik legfigyelemreméltóbb darab egy tálhoz rögzített faragott bikafej volt. Az ásatások során emellett egy kúpos bálvány, három merőkanál, egy barázdált kerámiaedény és jó néhány kovakő eszköz is előkerült.
A megastruktúra felső szintje eredetileg szabadtéri teraszként működhetett, és lakó-, főző- és raktárfunkcióval bírt, illetve rituális célokra is használhatták. Erre utal, hogy a régészek a helyszínen gabonafélék és gyümölcsök maradványai között beléndek magokra bukkantak. Ezt a pszichotróp hatású növényt 6000 évvel ezelőtt gyógyászati és rituális célokra alkalmazták.
Bár a korai geomágneses felmérések azt mutatták, hogy az épületben kandallók és tárológödrök lehetnek, az ásatások végül megcáfolták ezt. A tanulmány szerzői szerint a kutatás jelenlegi szakaszában irreálisnak tűnik, hogy az építmény raktárként vagy közösségi étkezőhelyként funkcionált volna, ahogy az sem bizonyítható egyértelműen, hogy kultikus épületként szolgált.
„Talán csak nagyobb lakóépület volt egy népesebb család számára, közösségi épület a döntéshozatalhoz, vagy különleges találkozóhely a magas rangú lakosokra számára, tükrözve a közösség hierarchikusabb irányba történő elmozdulását” – fogalmaztak a kutatók.
Európa egyik legrégebbi, nem sziklába vájt lakóépülete a franciaországi Aveyronban található Maison de Jeanne.
