Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Az ókori rómaiak számára egy város alapítása komoly előkészítéssel járó mérnöki feladat volt. Egy-egy új város alapításakor előzetes vizsgálatokat végeztek a kinézett helyen és környékén, és ebbe a folyamatba még a területen élő állatokat is bevonták.
Számos európai városban fedezhetők fel a mai napig az ókori Római Birodalom nyomai. Bár konkrét épületek nem maradtak meg mindenhol olyan jellegzetesen, mint például a mai Rómában, de a belvárosok elrendezése a mai napig őrzi az ókori urbanisztikai elvek örökségét.
Beszélő állatvilág
A ránk maradt feljegyzések alapján a rómaiak mélyen feltárták a városépítésre kinézett területeik adottságait. Az egyik legismertebb módszerük a madárcsapatok röptének megfigyelése volt: irányuk, számuk és viselkedésük mind jelentéssel bírt.
Ha a jelek arra utaltak, hogy a vadon élő madarak számára kedvező élőhely az adott terület,
akkor feltételezéseik (és tapasztalataik) alapján alkalmasnak tartották a városalapításra.
A madarakat azonban nem csak külső jegyeik és viselkedésmintáik alapján figyelték az ókori emberek. A fennmaradt adatok tanúsága szerint egy etruszk hagyományt követve a madarak belsőségeit is megnézték.
Az állat tüdejének állapota jelezte a terület levegőjének minőségét, míg a gyomor és a belek a környéken fellelhető víz és a növényi tápanyagok, emberi fogyasztásra is alkalmas nyersanyagok minőségéről árulkodtak.
Érdekes, hogy az ókori római és hellenisztikus vallási hagyományban a madárbélnek egyéb funkciója is volt: úgy tartották, hogy a jövendőmondók a jóslás során képesek kiolvasni belőle az ember sorsát.
Ezeket is figyelembe vették
A városalapítás számos objektív szempontot követelt meg, melyekre ma már, a globalizációban szocializálódva talán nem is gondolunk elsőre. Az urbanisztikai tervezés során a rómaiak figyelembe vették a termőföld minőségét, az ivóvizek állapotát és közelségét, a környéken fellelhető nyersanyagforrásokat és a tervezett város úthálózatokba való csatlakoztatásának lehetőségét. Nem véletlen, hogy a Római Birodalom bukását követően bár évszázadok teltek el a középkori városok kialakulásáig, de ezeket gyakran egykori római városok helyén létesítették a középkor emberei.
Strukturált városszerkezet – a mai napig
Miután a helyszín kiválasztása megtörtént, a rómaiak rendkívül tudatosan tervezték meg a város szerkezetét. Az egyik
legjellegzetesebb várostervezési módszer a rácsos utcaszerkezet volt.
Az új településeket általában téglalap alakú alaprajz szerint alakították ki, amelyben két fő út játszotta a kulcsszerepet.
Az észak–déli irányú cardo, valamint a kelet–nyugati decumanus metszette egymást a város központjában.
A két főutca kereszteződésében helyezkedett el a fórum, amely a közélet, a kereskedelem és a közigazgatás központja volt. Itt álltak a legfontosabb középületek, templomok és piacok, így ez a tér a város szíveként működött. A római városok tervezése nemcsak esztétikai, hanem katonai és gazdasági szempontokat is szolgált. A rácsszerkezet megkönnyítette a csapatok mozgását, a kereskedelmet és az adminisztrációt is.
Érdekesség, hogy bár sok római város mára átalakult, az eredeti szerkezet nyomai több helyen ma is felismerhetők. Olyan települések, mint
Firenze, Mérida vagy Zaragoza még ma is őrzik
a több ezer éves utcahálózat alapjait. Ha ezeken a helyeken sétálunk, valójában egy ókori várostervezési rendszerben járunk – amelynek logikája túlélte az évszázadokat.
Kapcsolódó cikkünkben a Római Birodalom egyik ikonikus épületéről, a Colosseumról olvashatsz.
