Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Duda rikoltó hangja, poros út, száguldó robogók és riksák – ez egy mindennapi életkép az indiai utakon. Ám ami az európai ember számára totális káosznak tűnik, abban igenis van rendszer, csak nem feltétlenül értjük. Az indiai közlekedésnek megvannak a maga íratlan szabályai, amelyeket csak azok ismernek, akik ott születtek és nőttek fel.
Az utakon azonban nemcsak járművekkel találkozunk, kóborló tehenek is gyakran bandukolnak békésen akár a legforgalmasabb városi utakon is, ami nem könnyíti meg a sofőrök dolgát. Ugyanakkor az állatokat senki nem bántja, legfeljebb rájuk dudál, mert a hindu hitvilágban a tehén szent.
Az indiai közlekedés nem a türelmetleneknek való
Indiában nehéz megtervezni az utazási időt, ugyanis lépten-nyomon dugóba keveredhetünk. A leggyorsabban talán robogóval lehet haladni, gyakori, hogy egy járművön akár hárman is utaznak, fittyet hányva a biztonságra. Azt azért hozzá kell tenni, hogy ami számunkra hajmeresztőnek tűnik, az ott bevett szokás, és talán pont ezért csak ritkán látni baleseteket.
A motoros riksák szintén igen népszerűek az indiai utakon, az emberek úgy használják, mint mi a taxit, azzal a különbséggel, hogy ott a tarifát, ami hozzávetőleg 10 indiai rúpia/km (kb. 40 Ft), azt fejenként számolják fel.
A riksát általában rövid, 4-5 km-es utak megtételére használják, de ne lepődjünk meg, ha nemcsak a városban, hanem azon kívül, esetleg főútvonalon is találkozunk velük.
Ha pedig úgy hozza az élet, hogy gyalog indulnánk egy rövid sétára, azt semmiképp se egyedül, hanem idegenvezetővel, vagy olyan helyben élővel tegyük, akiben megbízunk, mivel az utcákon sokkal nehezebb eligazodni, mint Európában, és nagy az esély rá, hogy egy térképes applikációval sem találunk vissza a szálláshelyünkre.
Ha arról is szívesen olvasnál, hogy mit esznek ebben a számunkra gyakran érthetetlen, de csodálatos országban, ezt a cikkünket ajánljuk.
