Több ezer kilométerre innen van egy eldugott öböl, ahol a levelek nem futószalagon, hanem csupa kalandon keresztül jutnak el a címzettekhez. Itt található ugyanis a világ legrégebbi postahivala, amely több mint 300 éve ugyanúgy működik.
A Post Office Bay híres-nevezetes postaládája egy fahordó, amelybe a szigetre látogatók bedobhatják a leveleiket és a képeslapjaikat. Ezeket aztán más utazók felveszik és hazaviszik, hogy eljuttassák a hozzájuk legközelebb eső címzettetekhez. A hagyomány szerint, ha az írott üzenet olyan embernek szól, aki a „hírvivő” lakóhelye közelében él,
személyesen kell kézbesítenie, majd elmesélnie, hogy az miként jutott el oda a galápagosi fahordóból.
Magányos bálnavadászok ötlete volt
A szokatlan postaszolgálat gyökerei egészen 18. századig nyúlnak vissza, a szigeten ténykedő, az Angliából és Amerikából, óriási hajókkal érkező bálnavadászok koráig. A hatalmas állatokért és az értékes olajért folytatott küzdelmük során a Galápagos-szigetek természetes megállóhelyet jelentett a tengerészek számára, itt tudták ugyanis feltölteni víz- és élelemkészletüket. A leleményes hajósok, akik hosszú útjaik során a családjuktól elszakadva hosszú hónapokat, sőt éveket töltöttek távol,
megoldást kerestek arra, hogyan tudnának hazaüzenni.
Ma is működik a világ legrégebbi postahivatala
Így jött a Floreana-szigeten elhelyezett fahordó ötlete, amelybe a helyről kihajózó bálnavadászok bedobhatták a leveleiket, bízva abban, hogy az arra járók majd eljuttatják azokat. És így is lett:
az irományokat a hazatérő tengerészek felvették és kézbesítették, még ha az leggyakrabban évekbe is telt.
Meglepő módon a hagyomány ma is működik. Noha most már nem a honvágytól szenvedő tengerészek küldenek családjuknak üzenetet, így is évente több ezer innen feladott levél jut el a címzettekhez – bélyeg nélkül.
Sok a látnivaló a szigeten
A szigeten nem ez az egyetlen izgalmas helyszín: a postaládától nem is olyan messze egy egykor folyóvájta, ősi lávacső is húzódik, amely ma bejárható barlangként várja a látogatókat.
A közelben egy százéves, 1926-ban alapított norvég halászfalu romjai is láthatók, amely egykor egy rövid életű kísérlet volt arra, hogy ember megvethesse a lábát ezen a zord, ám lenyűgöző vidéken.
No, és persze ott van maga Galápagos is, a partján hatalmas csapatokban heverésző oroszlánfókáival, a vízben suhanó cápákkal és rájákkal meg az utakat szegélyező káprázatos mangrovékkal és kaktuszokkal.
Ha kíváncsi vagy még egy érdekességre, olvasd el a jemeni Socotra-szigetről szóló cikkünket is – olyan, mintha egy sci-fibe csöppennél!
