Kétszáz éven át foglalkoztatta a közvéleményt a Kaspar Hauser nevű fiú származásának és korai halálának rejtélye. Csaló volt, vagy egy uralkodói család eltitkolt gyermeke? A válaszra egészen 2024-ig kellett várni.
1828. május 26-án a nürnbergi Unschlittplatzon két cipész egy furcsán viselkedő, toprongyos fiúra lett figyelmes. A 16 év körüli kamasz alig tudott járni és beszélni, a kezében pedig egy levelet szorongatott, amit a bajor könnyűlovasság kapitányának címeztek, ám feladó nem volt rajta. A bajor dialektusban motyogó fiatalember szavait nagyon nehezen lehetett érteni, az őt megszólító férfiak azonban úgy vélték, azt mondja, Regensburgból jött, s a Neue Torstrassét keresi. Egyetlen mondatot ismételgetett:
„Szeretnék olyan lovas lenni, mint amilyen az apám volt”.
A feladó: ismeretlen
A kapitány, Friedrich von Wessenig elolvasta a levelet, amit a dátum szerint tíz évvel korábban, 1828-ban írtak. A névtelen szerző szegény napszámosként mutatkozott be, akinek már tíz gyermeke van, és kijelentette, hogy a gyermeket 1812 októberében bízták rá meg nem nevezett személyek. Azt állította, ő nevelte fel a fiút, megtanította írni-olvasni és imádkozni, s a fiú, aki 1812 óta nem hagyta el a házat, most lovas akar lenni. Egy másik levelet is talált a borítékban: ezt az anya írhatta, és szerepel benne az ismeretlen fiú születési dátuma (1812. április 30.) és keresztneve is: Kaspar.
"Majdnem akkora népszerűségnek örvendett, mint a kenguru"
A kapitány úgy döntött, hogy a rendőrségre viszi Kaspart, akit a luginslandi börtönben helyeztek el. A furcsa jövevény, aki csak kenyeret és vizet vett magához, hamar felkeltette a környékbeliek érdeklődését. Anselm von Feuerbach jogtudós és kriminológus, aki maga is a látogatók között volt, így számolt be Kaspar fogadtatásáról:
„Bárki, aki látni akarta, bemehetett. Valójában reggeltől estig Kaspar majdnem akkora népszerűségnek örvendett, mint a kenguru és a megszelídített hiéna Herr van Aken utazó állatkertjében”.
Kezdetben azt feltételezték, hogy Kaspar vademberként nevelkedett az erdőben. Megtalálása után néhány héttel a polgármester közleményt adott ki; ebben az állt, hogy amióta csak eszét tudja, Kaspar egy sötét, zárt szobában nevelkedett. Kenyéren és vízen élt, haját és körmeit alvás közben vágták le. Nürnbergbe egy férfi vezette, akinek az arcát nem látta, de ezen az úton tanult meg járni; s az állandóan ismételgetett mondatot is ekkor tanulta, anélkül hogy tisztában lett volna annak jelentésével.
A különös fiút Georg Friedrich Daumer, egy köztiszteletben álló pedagógus és költő gondjaira bízták, aki szeretettel fordult felé. Tanítgatta, megfigyelte, valamint számos homeopátiás és mágneses kísérletet végzett rajta. Természetfeletti képességeket is tulajdonított neki: azt állította, hogy Kaspar, anélkül hogy odanézett volna, száz méter távolságból is ütésként érzékelte Daumer karmozdulatait. Kaspar rendkívül jó tanítványnak bizonyult, nagy kedvvel és meglepő gyorsasággal tanult, így hamar behozta lemaradását.
Titokzatos támadás
1829. október 17-én Kaspar Hausert Daumer házának pincéjében találták meg, a homlokán egy mély, vérző vágással. Állítása szerint egy álarcos férfi támadta meg, aki ezekkel a szavakkal fenyegette meg: „Meghalsz, mielőtt kijutnál Nürnberg városából!” Hauser felismerte támadóját: állítólag ugyanaz az idegen volt, aki Nürnbergbe kísérte. A támadás után őröket adtak mellé és egy másik családhoz költöztették, Kaspar pedig ismét az érdeklődés középpontjába került. Egyesek csalást kiáltottak, mások inkább azoknak a pletykáknak adtak igazat, melyek szerint
Kaspar Hauser valójában egy nemesi család eltitkolt gyermeke.
Erre Feuerbach kutatásai szolgáltattak alapot: a bíró meg volt győződve róla, hogy a fiú szövevényes és kegyetlen gyermekkora mögött nemesi összeesküvés áll.
Elcserélt gyermekek?
Történt ugyanis, hogy a badeni uralkodópárnak (Stefánia badeni nagyhercegné – nem mellesleg Napóleon nevelt lánya – és Károly herceg) 1812-ben gyermeke született, aki azonban néhány nap után elhunyt. A csecsemő már a második volt az elhunyt fiúgyermekek sorában; a házaspár három leánya azonban jó egészségnek örvendett. Pletykák kaptak szárnyra, hogy a házaspár egészséges fiúgyermeke valójában Kaspar Hauser lehetett, akit elcseréltek egy beteges csecsemővel, majd idegenekre bíztak.
A háttérben a vélekedés szerint politikai okok állhattak, hiszen törvényes fiúutód hiányában a hercegi cím Károly nagybátyjára szállt, később pedig egy morganatikus (rangon aluli) házasság következtében a család oldalági rokonaira. Kérdéses azonban, hogyan vitték véghez a cserét; miért tartották életben – ha így volt – az eredeti trónörököst, s aki felnevelte, miért nem tartotta emberi körülmények között Kaspart.
Egy nemesi pártfogó
Alig fél évvel később Kaspart újabb baleset érte: az őrök pisztolylövést hallottak, és amikor berohantak, a vérző fejű fiúra az előszobában találtak rá. Kaspar azt állította, hogy egy könyvet szeretett volna levenni a polcról, ám amikor felmászott egy székre, megbillent az egyensúlya, és egy falon lógó fegyvert ragadott meg, mire az véletlenül elsült. A kissé gyanúsnak tűnő történet után Kaspar ismét költözött. Ezúttal gyámja, gyámja, Gottlieb von Tucher (német jog- és zenetudós) vette magához, aki igencsak korlátozta a látogatók számát. Egyvalakivel azonban kivételt tett:
1831 májusában egy angol arisztokrata, a rejtélyek iránt érdeklődő Philip Stanhope érkezett Nürnbergbe.
Mindenféle ajándékkal halmozta el a fiatalembert, és megélhetési költségeit (amit addig Nürnberg városa fedezett) is magára vállalta. Decemberben már ő volt Kaspar Hauser gyámja, a fiatalembert pedig átköltöztette Ansbachba, ahol Kaspar egy tanár családjával lakott együtt.
Magyar volt Kaspar Hauser?
Kaspar rejtélyes származása nem hagyta nyugodni Stanhope grófot. Amikor a fiú magyar szavakat vélt felismerni, elutazott vele Pozsonyba, hátha valójában egymagyar mágnás nem kívánt gyermeke. Az út azonban nem vezetett sikerre, Stanhope pedig kezdett kételkedni védence igazmondásában. 1832 januárjában Stanhope elhagyta Ansbachot, és soha többé nem tért vissza, Kaspart viszont továbbra is támogatta. Kaspar Hauser időközben Ansbach népszerű társasági figurájává nőtte ki magát: titokzatos származása és tánctudása miatt az érdeklődés középpontjába került. Pártfogója és származásának elszánt kutatója, Feuerbach (aki könyvet is írt róla, Kaspar Hauser - példa az emberi lélek elleni bűncselekményre címmel) 1833 májusában tisztázatlan körülmények között meghalt: családja szerint megmérgezték.
A Kaspar Hauser származásáról szóló hírek természetesen az özvegy nagyhercegnéhez, Stefániához is eljutottak, aki inkognitóban Ansbachba utazott, hogy megfigyelje állítólagos életben maradt elsőszülöttjét. Egy parkban sétálva, távolról valóban elhunyt férje arcvonásait vélte felfedezni a fiatalemberben, ennek ellenére nem tett további lépéseket az ügyben.
Az utolsó rejtélyes levél
Kaspar Hauser ellen az utolsó, immár végzetes merényletet 1833. december 14-én követték el. Elmondása szerint egy férfi az ansbachi Hofgartenbe csalta, ahol egy ismeretlen egy erszényt nyomott a kezébe, majd mellkason szúrta. Kaspar három nap múlva belehalt sérüléseibe, egy detektív azonban valóban talált a helyszínen egy lila színű erszényt, benne a következő, tükörírással írt, német nyelvű üzenettel: „Hauser pontosan meg tudja mondani, hogy nézek ki, és honnan jöttem. Hogy megkíméljem Hausert a fáradságtól, magam mondom meg, honnan jövök _ _ . A _ _ _ bajor határról _ _ A _ _ _ _ folyóról jövök. Még a nevet is megmondom: M. L. Ö.”
Csaló volt Kaspar Hauser?
A rejtélyes halál ismét rengeteg kérdést vetett fel.
Sokan úgy vélték, Kaspar, hogy felhívja magára a figyelmet, önmagát sebesítette meg, ám hibát vétett, és a végzetes sérülés az életébe került.
Ezt a gyanút támasztja alá, hogy az üzenet olyan helyesírási és nyelvtani hibákat tartalmazott, amelyek Hauserre voltak jellemzőek, ráadásul a levelet is háromszög alakúra hajtogatták, ahogyan Hauser szokta.
Mások jótevőjét, Stanhope-ot sejtették a gyilkosság mögött, különösen azután, hogy a férfi, Kaspar halála után kiadott egy könyvet, amelyben bemutatta az összes ismert bizonyítékot Hauser ellen, nyíltan csalónak nevezve őt. Felmerült még a badeni nagyhercegnő, Zsófia neve is, akinek valós előnye származott abból, hogy a hercegi házaspárnak nem született fiú örököse. Kaspar Hauser sírfelirata, rövid életének summázata így szól:
„Itt nyugszik Kaspar Hauser, korának talányos rejtélye. Születése ismeretlen, halála rejtélyes.”
Kaspar Hauser származása és halála csaknem kétszáz éven át foglalkoztatta a történészeket és a rejtélyek szerelmeseit. A közelmúltban többször is megkíséreltek pontot tenni az ügy végére: 1996-ban a Der Spiegel számolt be arról, hogy egy, Hauser alsóneműjéből származó vérminta alapján szekvenálták a DNS-ét, és ez alapján kizárták, hogy a badeni uralkodóházból származott volna. A legutóbb, 2024-ben végzett vizsgálat szintén kizárta, hogy Hauser Stefánia nagyhercegnő fia lett volna.
A Kaspar személyiségével foglalkozó későbbi pszichológusok is inkább a csalást tartják valószínűnek: ha valóban olyan körülmények között nőtt volna fel, mint ahogy állította, később minimálisan sem lett volna képes beilleszkedni a társadalomba.
Hisztérikus, paranoid személyiségnek írják le, aki félrevezette az embereket, és még saját maga megsebzésétől sem riadt vissza, hogy elnyerje rokonszenvüket és figyelmüket. Nem tudjuk, milyen motiváció vezette Kaspar Hausert, de valószínűleg egy idő után annyira belekeveredett a hazugságspirálba, hogy nem tudott volna anélkül kiszállni, hogy ne veszítse el kényelmes életét. Halálos ágyán állítólag ezt mondta: „Miért kellene haragot, gyűlöletet vagy neheztelést éreznem az emberek iránt? Nem tettek velem semmi rosszat.”
Ha érdekel, milyen volt az árva gyermekek sorsa száz évvel ezelőtt Magyarországon, ezt a cikket ajánljuk.
