A mexikói dzsungel titokzatos zöld takarója alól egy lenyűgöző maja város bukkant elő újra – a világ máig rejtett múltjából. A Valeriana névre keresztelt központ felfedezése megváltoztathatja azt, ahogyan a régészek a maja civilizáció berendezkedését és városiasodását eddig ismerték.
A tudományos világban ritkán adatik meg, hogy valaki „véletlenül” fedezze fel egy civilizáció elveszett királyságát. Pedig pontosan ez történt: Luke Auld-Thomas egy online térképadatban bukkant rá egy 2013-as LiDAR légi felmérésben rejlő titokra. A számítógépen rekonstruált kép felfedett egy komplex, korábban ismeretlen településhálózatot. Az egykori várost Valeriana névre keresztelték, egy, a közelben található tó után.
Az elveszett város
Valeriana több mint 6 700 építményt foglal magában, köztük templompiramisokat, labdajáték-pályákat, vízgyűjtő tavat és udvarokat, amelyek központi politikai funkciókra használhattak. A telep olyan sűrűséggel épült ki, hogy az egykori Calakmul város után a második legnagyobb maja településnek számíthat az ismert régióban. A kutatók szerint a fénykorában, Kr. u. 750–850 között, akár 30–50 ezer ember is élhetett itt.
A felfedezés ráirányítja a figyelmet a LiDAR-technológia erejére: egy korszakalkotó eszköz, amely légi lézerszkenneléssel képes átlátni a sűrű erdőzeten és feltárni az alatta rejtőző múltat. Az ilyen felvételek már a 2010-es évek eleje óta rendelkezésre állnak, de csak most kezdték ezeket a régészetben hasznosítani.
Valeriana felfedezése igazi időutazás a múltba: egy elveszett város, amely évszázadok óta rejtőzött a dzsungel mélyén. A felfedezés nemcsak új fejezetet nyit a maja történelemben, hanem arra is emlékeztet, hogy a föld még mindig tele van feltáratlan titkokkal. Ki tudja, hány hasonló város vár még arra, hogy a tudomány egyszer rátaláljon?
Ha kíváncsi vagy az új, rejtélyes szobrokra a Húsvét-szigeteken, olvasd el ezt a cikkünket is!
