Ha van földi pokol, földrajzi adottságai miatt nagy valószínűséggel az Etiópiában található Danakil-mélyföld az: pokolian forró, szürreális látványt nyújt, mégis gyönyörű.
„Danakil-földön sem víz, sem erdő nincs. Én körülbelül 100 kilométernyire mentem be, de ha rosszat álmodom, álmomban azon a vidéken járok. Holdbéli táj" – írta az Afrika-kutató és vadász Kittenberger Kálmán a Danakil-mélyföldről. Kittenberger 1907-ben járt az Afar-háromszögben, ami rendkívül veszélyes vállalkozásnak számított: nemcsak az extrém időjárási körülmények, hanem a területen élő, harcias afar törzsek esetleges támadásai miatt is.
A Danakil-mélyföld: valódi depresszió
A sivár, holdbéli táj földrajzi szakszóval élve „valódi depresszió”, ahol nem ritka az 50-60 Celsius-fokos hőmérséklet sem. Legmélyebb pontja száz méterrel a tengerszint alatt helyezkedik el, nem véletlenül tartják a Föld egyik legkegyetlenebb tájának. Napjainkban mintegy százezer afar nemzetiségű bennszülött él itt. Megélhetésüket az állattenyésztésen kívül leginkább az ásványokban gazdag tavakból kivont só biztosítja, amit tevekaravánokkal szállítanak a sivatagon át. A tevékre akár harminc, egyenként négy kilogramm súlyú sótéglát is pakolnak, majd két napon át menetelnek a sivatagban, amíg elérik a legközelebbi várost.
Akárcsak a kurdoknak, az afaroknak sincs országuk: Etiópia, Eritrea és Dzsibuti területén élnek, vadak, büszkék, függetlenek és nem igazán vendégszeretők – száz évvel ezelőtt például
a területükre betolakodó külföldi férfiak heréjét minden további nélkül lenyisszantották.
Társadalmuk klánokba és két fő osztályba szerveződik: az asaimara („vörösök”) politikailag a domináns osztálytképviselik, az adoimara („fehérek”) viszont a munkásosztályt alkotják. Ők azok, akik fáradságos munkával, 40-50 fokban, körülbelül napi kétezer forintnak megfelelő összegért csákányokkal aprítják a sótáblákat, reggeltől estig.
Etiópia természeti kincse
Az etióp, eritreai és dzsibuti határon, több tektonikus lemez ütközéséből létrejött Danakil-mélyföld lenyűgöző geológiai csodák helyszíne. Harmincezer évvel ezelőtt még a Vörös-tenger vize hullámzott a sárga és a zöld minden árnyalatában pompázó, kietlen tájon, 1974-ben pedig itt bukkantak a Lucy névre keresztelt emberelőd maradványaira.
Napjainkban az ide látogató utazók többsége az Erta Ale-t kívánja megnézni, amely egy 600 méter magas, rendkívül aktív vulkán: különlegessége, hogy itt található a Föld legnagyobb lávatava. A sárgászöld, vulkanikus táj a kénes hőforrások, a lerakodó szulfátok, vas-oxidok és a kicsapódó só eredménye. A kénsavas tavak vize súlyos égési sérüléseket okozhat, ha a bőrre kerül, akik pedig közelről szeretnék megnézni a fortyogó tavacskákat és forrásokat, jobban teszik, ha felbérelnek egy helyi kísérőt, hiszen a Danakil-mélyföldön szó szerint igen forró a lábuk alatti talaj: egy rossz lépés könnyen végzetessé válhat.
Magyar áldozatok
2012-ben nagy sajtónyilvánosságot kapott annak a két magyar tudósnak az esete, akik a Danakil-mélyföldön vesztették életüket. A Szegedi Tudományegyetem kutatói egy nemzetközi tudóscsoporttal az Erta Ale vulkán felé tartottak, amikor eritreai terroristák megtámadták őket. Az esetet később túszejtő akcióként magyarázták, s bár a különleges természeti látványosság iránt érdeklődő kutatócsoportnak voltak fegyveres kísérőik is, többen életüket vesztették: két német, két magyar és egy osztrák állampolgár esett áldozatul a terroristáknak. Szilassi Péter, a Szegedi Tudományegyetem docense (akinek a közelmúltban jelent meg Varázslatos Etiópia című útikönyve) 2018-ban visszatért a helyszínre, és emléktáblát helyezett el a magyar áldozatok emlékére. (A szegedi kutatók azonos címmel háromrészes ismeretterjesztő filmet is készítettek.
Semmi nem marad életben
A különleges táj több szempontból is érdekes a tudomány számára, többek között azon tudósok számára, akik a földi élet kezdete és a földön kívüli élet lehetőségei iránt érdeklődnek. 2013-ban az Europlanet, vagyis a bolygókutatásokat végző kutatóintézeteket és cégeket tömörítő konzorcium tudósai a Föld olyan területein kezdett kutatni az élet nyomai után, amelyek a leginkább emlékeztetnek a Mars vagy egyes bolygók holdjainak a felszínére. Az extremofil, azaz a szélsőséges körülményeket is elviselő mikroorganizmusok utáni kutatás során kiderült: a Danakil-mélyföldön az extrémen savas közegben semmilyen élet nem marad meg.
Ha szívesen olvasnál még különleges helyszínekről, ezt a cikket ajánljuk.
