Szirikit anyakirályné halálával egyéves gyászidőszak vette kezdetét október végén Thaiföldön, így november végén a bangkoki királyi palota előtt pasztellrózsaszínre festett elefántok tisztelegtek az egykori uralkodófeleség emléke előtt. A nemzet anyjának tartott asszony halála a thai monarchia számára is fordulópontot hoz, sokak szerint eltűnt ugyanis az a védőpajzs a királyi család fölül, amely eddig felfogta a hevesebb támadásokat a lakosság demokráciapárti, elsősorban fiatalabb hányada felől, akik hevesen kritizálják a politikai elnyomásra is alkalmas szigorú felségsértési törvényt.
Október 24-én bejelentették, hogy a 93 éves Szirikit anyakirályné szervezete feladta a küzdelmet a vérmérgezés ellen a kórházban, ezzel pedig a köztisztviselők számára egyéves gyászidőszak veszi kezdetét. Minden más állampolgárt is arra kértek, hogy 90 napig tartózkodjanak a túlzó ünneplésektől, viseljenek sötét ruházatot, és a turistáktól is tiszteletteljes magatartást vár el a kormány. Az anyakirályné holttestét a bangkoki királyi palotában ravatalozták fel, hamvasztása halála egyéves évfordulóján lesz a thai fővárosban.
Bár a palota korábban szűkszavú volt a király anyjának – aki 2012-es sztrókja után visszavonult a nyilvános szereplésektől – állapotát illetően, azt azért lehetett tudni, hogy az elmúlt időszakban sokat romlott az állapota és több betegség is kínozta. Szirikitet kivált az idősebb thaiföldiek a nemzet anyjaként is tisztelték (nem véletlen, hogy születésnapja, augusztus 12. számít az anyák napjának Thaiföldön),
generációk nőttek fel úgy, hogy a közintézményekben és az otthonokban is ott függött a bekeretezett portréja.
Szirikit egyébként rajongott az elefántokért, így november 27-én egyszerre hajolt meg emléke előtt 11, pasztellrózsaszínre festett elefánt a királyi palota előtt – az albínó elefántok ugyanis szerencsét hoznak, a festés ezt szimbolizálta. A királyné egyébként három évtizedet szentelt az elefántok ügyének és több mint 100 királyi elefántot tenyésztettek az ő útmutatása alapján.
A tökéletes királyné
Szirikit királyné anyai és apai ágon is főnemesi származású volt, mint V. Ráma király leszármazottja. Mivel apja diplomataként dolgozott, így gyerekkorában több országban is élt. 1946-ban, a II. világháború végével apját az Egyesült Királyságba nevezték ki nagykövetnek, így ott fejezte be középiskolai tanulmányait és itt tanult meg zongorázni is, valamint folyékonyan beszélni angolul és franciául. Ezután jött a francia nagyköveti kinevezés, így a fiatal lány Párizsban iratkozott be a zeneakadémiára. (Később négy zeneművet is írt egyébként.)
A francia fővárosban ismerkedett meg az oda látogató, jogi tanulmányait Svájcban folytató Bhumibol Adulyadej koronaherceggel, távoli rokonával, akinek megmutatta a várost.
A két fiatal felismerte, hogy sok közös van bennük, így Szirikit örömmel tett eleget a királyné kérésének, hogy költözzön Lausanne-ba, az autóbalesetet szenvedett, fél szemére végül is megvakult koronaherceg ugyanis az ottani kórházban lábadozott. Szirikit beiratkozott hát egy helyi bentlakásos lányiskolába és tanítás után meglátogatta a trónörököst, akivel egyre közelebb kerültek egymáshoz. 1949-ban csöndes eljegyzésre került sor, 1950-ben, pár héttel a király trónra lépése előtt pedig megtartották a menyegzőt is.
A fiatal, szép, kedves, szociálisan érzékeny és művelt királyné nagy népszerűségre tett szert,
amelyet 1956-ban csak megerősített a kéthetes régensi időszak, mikor is ő lett az ideiglenes államfő férje helyett. A királynak ugyanis teljesítenie kellett a minden buddhista számára előírt szerzetesi elvonulást, azaz beköltözött egy kolostorba és az utcán koldult élelemért. Visszatérvén a trónra IX. Ráma a feleségét örökös régensnek nevezte ki, azaz távollétében vagy akadályoztatása esetén a királyné vezette volna az országot fia nagykorúságáig. Szirikitet egyébként különösen tisztelték az ország konzervatívabb vidékein, ahol a monarchiát a mai napig félisteni státuszúnak tekintik.
De a déli, többségében muszlim tartományok lakossága körében is roppant népszerűnek számított a vallási tolerancia előmozdításáért végzett munkájából fakadóan. (A királyné szívesen is időzött egyébként Thaiföld déli részén, korábban akár hónapokat is ott töltött.) De ismert volt jótékonysági munkájáról is, 1
956-ban lett a Thai Vöröskereszt tiszteletbeli elnöke, és több menekülthullám idején is segítségnyújtásra szólította fel a népet és a kormányt is.
Stílusikon és a thai diktatúra szebbik arca
Azonban vannak olyan vélemények is, hogy a nemzet anyja imázs csak egy kiválóan megkonstruált termék volt, amelyet jól el lehetett adni az embereknek, például az olyan kezdeményezésekkel, mint hogy a királyné segítőivel maga foglalkozott akár az állampolgárok személyes gondjaival – családi viszályoktól a betegségekig –, ezrek fordultak ugyanis hozzá a panaszaikkal. Mint a The Diplomat napilap írja, Szirikit királyné segített a modern thai állam megalkotásában,
fáradhatatlan munkája a király oldalán a hidegháború idején azonban nem jótékonyság volt, hanem egy létfontosságú, sikeres felkelésellenes vállalkozás.
A kommunizmus egzisztenciális fenyegetésével szemben a monarchiának újra kellett legitimálnia ugyanis szerepét azzal, hogy a királyné beutazta az országot, találkozott a falusiakkal, és támogatta a kézművesmesterségeket a „nemzet, vallás, monarchia” hármasát elültetve a thai szívekbe. Azzal, hogy a királynét a „thaiság” megkerülhetetlen szimbólumaként sikerült felépíteni, formálták a thai tudatot is, miszerint a lojalitás a jó állampolgár meghatározó ismertetőjegye.
És ez bizony évtizedekig kitartott, az anyakirályné gyakorlatilag felfogta a jelenkori intézményrendszer ellen irányuló ütéseket is. Miközben fia a viselkedésével és a Királyi Vagyonkezelő Hivatal jelentős pénzeszközei feletti hatalomkoncentrációjával, valamint kulcsfontosságú katonai egységek feletti közvetlen irányításával kiérdemelte a kritikákat, ezeket tompította az anyakirályné főként az idősebb elit körében élő tartós népszerűsége. Jelenléte egyfajta pszichológiai gátat emelt, a királyt kritizáló azt kockáztatta, hogy a szeretett anyát sérti meg.
Ez a pajzs most eltűnt, még akkor is, ha a szigorú felségsértési törvény (112. cikkely) értelmében a királyi család elhunyt tagjait is tilos megsérteni.
(De ennél fontosabb, hogy a kormányt sem lehet támadni, mivel azt meg az uralkodó nevezi ki, így például a miniszterelnök kritizálását lehet úgy is értelmezni, hogy valaki a király döntését becsmérli azzal, mivel hivatalosan ugye a kormányfő az uralkodó nevében kormányoz. Ezért akár több évtizedre is börtönbe küldheti az embert a bíróság.)
Szirikit királyné halála fordulópont most a thai monarchia számára, egy olyan korszakot zárt le ugyanis, amelyet a tisztelet és a politikai szorongás elegye jellemzett.
Szirikit közszereplői képe ugyanis valóban ragyogó és makulátlan volt: a kecses, thai selyemben és ékszerekkel gazdagon felékesített nő a szépség megtestesülésének hatott,
és ez az esztétika fontos volt az intézmény megvédésében. A királyné azt a thai identitás-, elegancia- és nőiességideált tükrözte, amelynek elsajátítását az állam megkövetelte polgáraitól is – írja a The Diplomat.
És amelyet a világ is imádott: Szirikit ugyanis egyértelműen az ötvenes és hatvanas évek egyik nemzetközi stílusikonjának számított, férjével tett hivatalos nyugati utazásairól (melyekről memoárt is kiadott) rendszeresen beszámoltak a képes magazinok. A világ nem győzött gyönyörködni a tradicionális és nyugati szettekben, amelyeket viselt, és amit csak kiemeltek az olyan mérföldkövek, minthogy Szirikit a hagyományos szövési technikák támogatásán keresztül újjáélesztette Thaiföld selyemiparát, vagy hogy együttműködött a francia Pierre Balmain divattervezővel, aki feltűnő, thai selymekből kreált kollekciót – írja a Town&Country társasági magazin. A stílusérzékhez pedig egy szép arc is társult, amelyről férje is nyilatkozott egyszer, amikor megkérdezték tőle, miért nem mosolyog soha a kamerának. A király ekkor feleségére mutatott: „Ő az én mosolyom.”
A világ legbefolyásosabb uralkodóházairól olvashatsz ebben a cikkünkben.
