Egy széljárta öbölben, az Új-Zélandhoz tartozó, szubantarktiszi Campbell-szigeten áll a világ legmagányosabbjaként emlegetett fája, amely természetes élőhelye nem is ezen a területen volna. „Társasága” nemhogy nincs, a legközelebbi fa is több mint 270 kilométerrel odébb él, az Auckland-szigeteken.
Az új-zélandi növény azután lett világelső magányosságban, miután az előző rekordert, a szaharai Ténéré akácot egy kamionsofőr „lekaszálta”.
9 méter a világ legmagányosabb fája
Úgy tartják, hogy a mostanra 9 méteresre nőtt szitka lucot (Picea sitchensis) a 20. század elején, 1907 körül ültethette Új-Zéland akkori főkormányzója, Lord Ranfurly. A legtöbben azt gondolják, a fát éppen elszigeteltsége tartja ilyen hosszan életben, ráadásul olyan körülmények között, amelyet e faj elvileg el sem tud viselni.
A Campbell-sziget ugyanis az egész, zord szubantarktiszi térség legfelhősebb vidéke: évente 325 napig esik az eső, emellett 100 napon át orkánerejű a szél is. A jelek szerint azonban a lucfenyőt ez egy cseppet sem érdekli:
a faj átlagos ütemének akár tízszeresével növekszik.
Nem is úgy néz ki, mint a többi
A fenyő azért is különleges, mert amúgy teljesen más, mint szitka luc társai: kúpos korona helyett gömbölyű, karfiolszerű az alakja. Ennek valószínűleg az az oka, hogy egykor a szigeten tartózkodó meteorológusok kivágták karácsonyfának a növény központi törzsét. A kutatók 2014-es vizsgálatai során kiderült, hogy az évgyűrűk a föld feletti nukleáris kísérletekből származó radioaktív szenet is tartalmaznak, amely
a fa számára az antropocén, vagyis az ember korának kezdetét jelző adatként szolgálhat.
Noha a Campbell-szigeten valóban nem él más fa, a térségnek igen gazdag a növényvilága. A helyet az 1810-es felfedezése óta bálna- és fókavadászatra, valamint legeltetésre használták.
Ha érdekel, milyen lehet a világ legkisebb erdője, ezt a cikket is ajánljuk.
