Amikor 500 évvel ezelőtt, 1525 júniusában Luther Márton és Bóra Katalin összeházasodtak, volt, aki szerencsétlen cselekedetnek nevezte a frigyet. Ezt a vélekedést jobban megérthetjük, ha megismerjük a feleség 1525 előtti életútját.
Luther Wittenberg Hajnalcsillagának hívta feleségét, és a végrendeletében a kor szokásától eltérően őt nevezte meg örököseként, ami jól jellemzi, milyen nagyra értékelte élete társát, és milyen érzelmeket táplált iránta. De ki is volt Bóra Katalin, és miért ellenezték sokan az esküvőt?
Merész döntés: a kolostor elhagyása
Katharina von Bora (Bóra Katalin) 1499. január 29-én született, Lippendorf vagy Hirschfeld környékén, a pontos születési hely még ma sem teljesen egyértelmű. A családja apácának nevelte, édesanyja halála után mindössze 5 évesen egy bencés kolostorba küldték iskolába. Tizenhat évesen, 1515 körül tett fogadalmat a nimbscheni ciszterci kolostorban.
1523 húsvétján Luther Márton segítségével, hat társával együtt megszökött a kolostorból. Heringeshordók között bujkálva, egy kereskedő szekerén vágtak neki az útnak Wittenberg felé. Bóra Katalint Lucas Cranach polgár családjához irányította, ahol lakhatásért cserébe besegített a háztartási feladatokba és a gyermekek nevelésébe.
Luther menyasszonya
Katalinnak rengeteg kérője akadt, patríciusok és lelkészek, de ő csak Lutherrel kívánt házasságot kötni. Vágya teljesült:
1525. június 13-án – szinte napra pontosan 500 évvel ezelőtt – szűk szertartás keretében összekötötték az életüket.
Luther merészen szakított a katolikus szerzetesi hagyományokkal, így személyes példájával támasztotta alá a reformáció tanait. A pár egy nyilvános ceremóniát is tartott, amelyet két héttel később, június 27-én rendeztek meg.
A reformáció új otthona
A szász választófejedelem, Bölcs Frigyes nászajándéka egy Lippendorfban található kolostor volt az ifjú pár számára. Ez lett később az otthonuk, sőt nemcsak a család, de diákok, rokonok is otthonra leltek a kolostorban. Katalin a háztartást vezette, és gazdálkodott: baromfit, sertést és marhát tartott, kertet művelt, még sörfőzdét is működtetett.
Családi élet és gyermekek
Katalin hat gyermeket szült, legidősebb fiuk, Johannes Hans 1526-ban született, majd jött Elisabeth (1527–1528), Magdalena (1529–1542), Martin (1531–1565), Paul (1533–1593) és Margaretha (1534–1570). Emellett árva rokonokat is befogadtak, és pénzért fejében több diákot is elláttak.
Reformátorként Luther saját házasságának példáján igyekezett eloszlatni a cölibátus mítoszát. Katalin családmodellje pedig mintaként szolgált a protestáns lelkészfeleségek szerepéhez. Férje úgy emlegette a talpraesett, erős nőt: „Herr Käthe” (Kata uram). Luther végrendeletében őt nevezte meg egyedüli örökösének.
Néhány évvel élte túl Luthert özvegye
Luther Márton 1546. február 18-án hunyt el. Katalin szűk 7 évvel élte túl férjét, és 1552. december 20-án, Torgauban halálozott el egy pestishez hasonlatos betegségben. Sírja jelenleg a torgaui Mária-templomban található, emlékét regények („Rózsák a hóban” – Ursula Koch) és filmek (Katharina Luther) őrzik.
Ebben a cikkben megismerheted Johanna középkori nőpápa rejtélyes történetét, aki férfinak álcázva kerülhetett a pápai trónra.
