Az élénk fantázia kifejezetten jól jön, ha az ember író, feltaláló, művész, vagy bármilyen más kreatív tevékenységet végez. Persze akad olyan is, aki alkotó szellemét arra használja, hogy megvezessen másokat. Minél több embert, annál jobb. Ne tessék aggódni, nem politikusokról lesz szó.
Noha egy darabig George Psalmanazar is abból élt, hogy hihetetlen történeteivel szórakoztatta a közönséget, és valótlan információkat terjesztett, néhány pitiáner bűntette – például az útlevél hamisítása – része volt annak a csalásuniverzumnak, amelyet maga köré épített.
Így szőtte meséit a férfi
George Psalmanazar feltehetően Dél-Franciaországban született, de fiatalkoráról nem tudunk sokat, mert amit csak lehetett, eltüntetett. Egy posztumusz kiadott memoárja szerint példás diák volt, akit imádtak a tanárai, és nyolcéves korára már folyékonyan beszélt latinul.
Csaló karrierjét azzal kezdte, hogy amikor Franciaországban utazgatott, ír zarándoknak adta ki magát, ám hamar rájött, hogy az emberek viszonylag jól ismerik azt, és hamar kiderül, hogy hazudik. Ezért, hogy jól működjön a csalás, egy egzotikus országot kellett választania, ahol nem járt soha senki, és így lett George Psalmanazar Formosa – akkoriban így nevezték Tajvant – szülötte. És bár maga Formosa létezett, minden, amit a férfi elmondott róla, az a képzelet szüleménye volt.
Európai utazásai során Psalmanazar járt többek között Németországban és Hollandiában, végül Angliában kötött ki.
Akkorra már tökélyre fejlesztette a történetét: például amikor arról kérdezték, hogy miért világos a bőre, arra az volt a válasz, hogy Formosában az előkelők földbe vájt lakásokban élnek, így védik meg a bőrüket a naptól.
Psalmanazar technikája az volt, hogy ha valaki olyan kérdést tett fel, ami nem volt még része a történetének, megválaszolta, és legközelebb már az is a mese egyik elemévé vált.
Nyelvet, szokásokat kreált a csaló
Angliában gyorsan híre ment az egzotikus országból származó utazónak, így Psalmanazar számtalan helyen tartott előadást. Történeteit, amelyek arról szóltak, hogy Formosában a többnejűség megengedett, hogy az egy gazdag ország, ahol a férfiak meztelenül járnak és nemi szervüket arany tányérokkal takarják el, fokozott kíváncsisággal hallgatták. Noha elszörnyedtek egy-egy barbár szokáson, például az újévi emberáldozaton, de alapvetően hatalmas igény mutatkozott a különleges históriákra.
Ezen felbátorodva Psalmanazar még nyelvet is kitalált, ami a héber, a görög és a halandzsa keveréke volt.
A formosai ábécé húsz betűből állt. A nyelv rendszere annyira meggyőző volt, hogy német nyelvészek a csodájára jártak, még azután is, hogy kiderült a csalás. Amikor a formosai nyelven beszélt, a férfi keverte azokat az akcentusokat, amelyeket utazásai során hallott, és ezeket a hallgatóság természetesen nem ismerte fel.
Az egyedüli hely, ahol nehézségekbe ütközött, az a Királyi Természettudományi Társaság volt, mert itt konkrét kérdéseket kapott például arra nézve, hogy milyen hosszú Formosán egy nap, rávilágítottak arra, hogy, ellentétben Psalmanazar állításával, Formosa nem Japánhoz, hanem Kínához tartozik. Ennek ellenére, vagy talán pont emiatt, a férfi 1704-ben kiadott egy könyvet Formosa története és földrajza címmel.
Mint tudjuk, minden csoda három napig tart, és az emberek egy részét már vagy nem érdekelték a formosai történetek, vagy nem hitték el Psalmanazar meséit. A férfi halála előtt, a végrendeletében vallotta be, hogy minden, amit állított, hazugság volt.
Írtunk már olyan szélhámos nőről is, aki egy borzalmas kórházba került, és inkább visszaszökött a börtönbe. Az erről szóló cikkünket itt olvashatod el.
