Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Te emlékszel, mit csináltál tizenhat éves korodban? Feltehetően a középiskola padját koptattad, és próbáltad bevésni az eszedbe az Arany-memoritert és a Pitagorasz-tételt. Az amerikai Mary Ann Brown Patten, az első női hajóskapitány ekkor már házas volt, de ennél valami sokkal izgalmasabbat is csinált.
Újdonsült hajóskapitány férjével hajóra szállt, és tizenhét hónapon keresztül utazott. Hosszú nászút ez egy fiatal lánynak, ám Mary Ann hasznosan töltötte az időt: navigációt tanult párjától, ami később életmentőnek bizonyult.
Ágynak esett a kapitány
1856 júliusában a házaspár ismét hajóra szállt, mivel Patten kapitány váratlan megbízást kapott, ám nem akarta ifjú feleségét otthon hagyni, így különleges engedélyt kaptak, hogy a nő is a hajón utazhasson. A teherhajó, a Neptune’s Car, július 1-jén indult New Yorkból San Franciscóba, ez az út akkor hozzávetőleg négy hónapot jelentett a vízen. Mary Ann ekkor tizenkilenc éves volt, és várandós első gyermekével.
Szokták mondani, hogy a baj csőstül jön, és erre a fiatal lány esete is jó példa. Patten kapitány nyolc éjjelen és nyolc nappalon keresztül a fedélzeten tartózkodott, hogy ellássa kötelességét, ám rettentően kimerült, és épp akkor lett rosszul, amikor a hajó az út legveszélyesebb szakaszához ért. A kapitánynak magas láza volt, amely átmeneti vakságot és süketséget is okozott, így még ha lett is volna ereje, akkor sem tudta volna irányítani a hajót.
A tinédzser lányból lett kapitány
A logikus lépés az lett volna, hogy az első tiszt vegye át a feladatait, ám őt előzőleg a kapitány bezáratta, mert hanyagul végezte a feladatait. Amikor azonban a kapitány betegségének híre a férfi fülébe jutott, a legénységet Mary Ann ellen hangolta. Ám a fiatal nő, tudván, hogy az első tiszt miben mesterkedik, összehívta a matrózokat a fedélzeten, és elmagyarázta nekik a helyzetet, valamint arra kérte őket, hogy bízzanak benne és a másodtisztben.
A csapatnyi férfi végül egy olyan nő kezébe helyezte a sorsát, aki bár autodidakta módon tanult navigációt, soha nem próbálta a gyakorlatban, így ő lett az első amerikai nő, aki kereskedelmi hajót kormányozott.
Mary Ann minden bátorságát összeszedte, és úgy döntött, hogy történjék bármi, ő bizony megmenti a hajót a legénységgel együtt, nem beszélve annak 300 ezer (!) dollárt érő rakományáról. Ez azonban több kihívást tartogatott számára, mint tervezte. A Dél-Amerika partjainál lévő Horn-fok ugyanis nem várt meglepetéseket okozott: a majdnem tíz méter magas hullámok és a 160 kilométer/órás széllökések papírhajóként dobálták ide-oda a megrakott kereskedelmi hajót. Mary Ann, noha nem volt teljesen biztos benne, hogy merre járnak, úgy ítélte meg, hogy a nyugati irány túl veszélyes, és az egyetlen esélyük a túlélésre, ha dél-délkeleti irányba hajóznak. Döntése jónak bizonyult, és a hajó szerencsésen átvészelte a természeti csapást.
A tinédzser kapitány ötven napon át kormányozta a hajót, és egy korabeli újságcikk szerint ez alatt az idő alatt nem öltözött át, mondván fontosabb feladatai vannak: a hajó kormányzása és a férje ellátása.
A Neptune’s Car 1856 novemberében érkezett meg San Franciscóba, épségben, és ami szintén csodával határos, Mary Ann férje is túlélte a hajóutat.
Ha szívesen olvasnál még bátor túlélőkről, ezt a cikkünket ne hagyd ki!
