A legenda szerint a hollandok a 17. században mindössze 24 dollárnyi csecsebecséért vásárolták meg az őslakosoktól Manhattant. Később a sziget még egyszer gazdát cserélt: a britek egy dél-amerikai országot adtak érte a hollandoknak, akik nem kötöttek jó üzletet.
Ma bizonyára sosem jutna az amerikaiak eszébe, hogy megváljanak Manhattantől. A világ egyik legfontosabb gazdasági, üzleti központjáról azonban az Amerika felfedezése utáni időszakban még nem látszott, milyen jelentőségre tesz majd egy nap szert. Amikor Henry Hudson 1609-ben Half Moon (Félhold) nevű hajóján lehajózott a később az ő nevét viselő folyón, az volt a célja, hogy új útvonalat keressen Ázsiába. Noha ez nem sikerült neki, küldtetését mégsem lehet jó szívvel kudarcnak nevezni, hiszen beszámolója vetette meg a mai New York és környéke holland kolonizációjának alapjait.
A hódok miatt lett Manhattan vonzó
A Manhattan-sziget és környéke persze akkoriban egészen máshogy nézett ki, mint ma. Érintetlen vadon borította, amely nyüzsgött a vadon élő állatoktól. Rengeteg madár, hal, valamint tengeri és szárazföldi emlős osztozott a területen az őslakosokkal, a delavárokkal. Sok hód is élt ezen a környéken, ami nagy szerepet játszott abban, hogy a holland telepesek nagy tömegei számára vonzó úticéllá vált a sziget. Megalapították Új-Amszterdamot, és rövidesen megindult a hódprémek áradata az óhazába, ahol sokat fizettek az ebből az anyagból készült fejfedőkért.
A prémkereskedelem alapozta meg a telepesek és az őslakosok kapcsolatát is; utóbbiak szállították a leölt állatokat, amelyekért cserébe a kereskedők ruhát, fémet és más értékes tárgyakat kínáltak. Erre az időre teszik azt a hatalmas jelentőségű csereügyletet, amelyet történészek
„New York városának születési anyakönyvi kivonataként”
is szoktak emlegetni. A tranzakcióról a legrégebbi említést egy holland kereskedő levele tartalmazza: Pieter Schagen, a Holland Nyugat-indiai Társaság egyik vezető tisztségviselője 1626-ban arról számolt be feletteseinek, hogy megérkezett Hollandiába az Újvilágból az Arms of Amsterdam nevű hajó.
Rakománya a levél szerint a következő volt:
- 7246 hódprém
- 853 és fél vidraprém
- 48 nercprém
- 36 hiúzprém
- 33 nerc
- 34 pézsmapatkányprém
- nagy mennyiségű tölgy- és diófagerenda
A feljegyzésből megtudhatjuk, hogy békében és jó hangulatban élnek Új-Amszterdam lakói, valamint azt is, hogy több gyermek is született már az Újvilágban.
Mellékesen arról is beszámol a levél, hogy a hajó hírül vitte: 60 guldenért megvásárolták az őslakosoktól Manhattant.
Harminc hódprémért vásárolták meg
Tulajdonképpen ez az egyetlen tárgyi bizonyíték, amely arról tanúskodik, hogy valóban történt ilyen adás-vétel. A vásárlás tényének hitelességével kapcsolatban azért felmerülhetnek bizonyos kérdések: miért csak ez az egyetlen dokumentum tesz róla említést; miért nem készült róla hivatalos birtoklevél, mint más hasonló ügyleteknél – hogy csak néhányat említsünk.
Természetesen az is jogos felvetés, hogy hogyan lett a 60 guldenből 24 dollár.
Utóbbi összeg először E. B. O’Callaghan 1846-ban megjelent könyvében, az „Új-Hollandia történetében” (egy másik amerikai, hollandok alapította város) bukkant föl. Az ír történész-újságíró az akkor érvényes átváltási árfolyamok segítségével számította ki, hogy 60 gulden nagyjából 24 dollárnak felel meg, a 60 gulden pedig az idők során egyszerűen feledésbe merült. Ez az összeg egyébként nem sok, de nem is annyira kevés, mint első pillantásra tűnhet: Arie van Deursen történész szerint akkoriban egy holland iparos 3-4 hónapos bevételének felelhetett meg. A Nyugat-indiai Társaság pontosan ennyit fizetett 30 hódprémért vagy 12 indián wampumövért (kagylókból aprólékos munkával faragott gyöngyökből készült fűzött öv, amelynek elsősorban ceremoniális szerepe volt); ma nagyjából 1000 dollárral egyenértékű.
A kétségek persze nem jelentik azt, hogy a tranzakció nem történt meg: akkoriban megszokottnak számított nagyobb földdarabok megvásárlása az őslakosoktól, ahogy arról Staten Island 1630-as, Long Island 1639-es, valamint Manhattan második, 1649-es birtoklevele tanúskodik.
Manhattan helyett szerecsendió
Ezzel azonban még közel sem állapodott meg a sziget tulajdonjoga. Pár évtizeddel később a hollandok megváltak tőle. Igaz, nem is nagyon volt más választásuk. Az Újvilág telepeseinek sorsánál ugyanis ekkoriban sokkal jobban érdekelte a Holland Keleti-indiai Társaságot a fűszerkereskedelem. A Banda-szigetek legkissebbike, Run azonban a britek fennhatósága alá tartozott, márpedig itt készült a legtöbb szerecsendió. Akkoriban ezért a fűszerért, és a magköpenyből készített porért vagyonokat fizettek Európában. Főként afrodiziákumként használták, de a fekete halál, a pestis ellen is hatékony szernek tartották. Ahogy azt a Sydney Morning Herald írta:
„a Banda-szigeteken fillérekért lehetett megvásárolni, de Európában 32 000-szeres árat fizettek érte”.
Nem csoda hát, hogy a Kelet-indiai Társaság mindent megtett a sziget megszerzéséért: olyan hatalmas haderőt vonultatott föl, hogy a briteknek nem volt más választásuk, mint kivonulni. (Korábban az őslakosok ravasz módon kijátszották egymás ellen a két birodalmat, hogy minél följebb srófolják a szerecsendió árát. Sajnos emiatt a hollandok megbízhatatlannak ítélték őket, és a sziget 15 ezer lakosából 13 ezret megöltek.)
Válaszul a britek Új-Amszterdamra csaptak le: négy hadihajóval fenyegették, és a helyiek nem is álltak ellen, miután meghallották a meglehetősen nagylelkű feltételeket. A harmadik brit-holland háborúban aztán a hollandok egy rövid időre visszafoglalták (és átkeresztelték: New Orange – Új-Narancs lett a neve), ám az 1674-es Westminsteri békeszerződésben Hollandia mind Új-Hollandiáról, mind Új-Amszterdamról lemondott, cserébe azért, hogy megkapja Suriname-t.
Manhattant tehát kétszer is elcserélték a történelem során: egyszer 24 dollárt, egyszer pedig egy országot adtak érte – valószínűleg egyik esetben sem az eladó kötötte a jobb üzletet.
Az amerikai kontinens első állandó európai kolóniájának története is roppant érdekes: a település minden nyom nélkül tűnt el.
