Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Bár Románia a trianoni békét követően hatalmas területtel gazdagodott, az országot komoly politikai és gazdasági problémák sújtották. Ekkor született meg a később Vasgárdaként ismertté vált legionárius mozgalom alapgondolata, mely a mai napig hatással van a napi politikára is a szomszédos országban.
Az 1920-as évek Romániáját a paraszti társadalom lassú átalakulása jellemezte, mely új társadalmi rétegek számára nyitotta meg a tanulás előtt az utat. Az egyetemeket elárasztották a vidéki családok gyermekei, ám a szociális hálót nem biztosították számukra. Az általuk tapasztalt szociális problémák, illetve az időközben egyre jobban érezhető gazdasági világválság volt az, amely 1927-ben életre hívta a Vasgárda néven ismert román nacionalista mozgalmat.
Corneliu Zelea Codreanu a haláláig vezetője maradt az általa alapított, Mihály Arkangyal Légiójaként indult, ám több ízben betiltott, és nevet változtatott román legionárius mozgalomnak. Az 1930-as évekre megalakult a szervezet militarista szárnya, a Vasgárda is.
Egyetemista szervezetként jött létre a Vasgárda
Az elmúlt hetek során a román elnökválasztás kapcsán került újra szóba a közbeszédben az egykori hazafias román mozgalom. A fasisztának, nácinak, illetve magyarellenesnek is bélyegzett tömörülést már a kezdetekkor az antikommunizmus és az antiszemitizmus eszmeisége mozgatta. A zömében a frissen a nagyvárosokba kerülő, szegényebb paraszti származású egyetemisták alkotta csoportosulás pillanatok alatt népszerűvé vált a román értelmiség körében, professzorok, jogászok, orvosok, illetve az ország nemesi családjainak tagjai is csatlakoztak a vallásos alapokra épülő szövetséghez.
A megfelelő családi háttér híján nagy szegénységben élő fiatalok, a légió alapítói a zsidókban és a kommunistákban – s később a magyarokban – látták legnagyobb ellenfeleiket, hiszen arányaiban messze felülreprezentáltak voltak ekkoriban a felsőoktatásban. A később már inkább Vasgárda néven ismert, és párttá alakult csoport névadóként Szent Mihály arkangyalt választotta. Céljuk a román nemzeti értékek továbbörökítése, és
egy új szemléletű társadalmi rend kialakítása volt.
A 30-as évek elején a gazdasági válság már a mindennapokban is éreztette hatását, a légionisták pedig immár nem csak elméleti szinten keltek ki azok ellen, akikben a bajok gyökerét látták: a nyílt utcán támadták meg a zsidókat és a kommunistákat, politikai indíttatású gyilkosságokat terveltek ki, amiket aztán végre is hajtottak.
Codreanu, akit Kapitánynak is neveztek a mozgalomban betöltött karizmatikus szerepének köszönhetően, jászvásári származású jogász volt, kadétiskolát is végzett. Bő 10 éven keresztül, haláláig vezette Mihály Arkangyal Légióját.
Fészkekbe tömörültek a román fasiszták
A szervezet alapját a mély vallásosság adta, a tagok úgynevezett fészkekbe szerveződtek, melynek tevékenységéről a vezetőknek havonta be kellett számolniuk. Minden tagnak a légió hat alaptörvényéhez kellett igazodnia: légy fegyelmezett, dolgozz, beszélj keveset, légy hős, segítsd testvéredet, légy becsületes.
"Ha az ember belép a fészekbe, szabaduljon meg kis problémáitól, és szenteljen egy órát tiszta gondolatainak, a Hazának. A fészekgyűlés órája a Haza órája. Nemcsak az összegyűltek barátságából kell erednie a teljes összhangnak, hanem főleg eszményük közösségéből. Ott a fészekben imádságok emelkednek Istenhez a Légió győzelméért, olyan énekeket énekelnek, amelyeket a Légió küldött meg, beszélnek a holtakról: a mártírokról, a hősökről, akik a Légióért estek el, a legionárius hitben meghalt társakról, barátokról, szülőkről, nagyszülőkről, ősökről, akiknek lelkét megidézik. A fészekben nincs helye a tüzes, vad, éles vitáknak. Minél kevesebb beszéd, minél több elmélkedés, semmi se zavarja meg a hallgatás és a jó egyetértés méltóságát”
– összegezte Codreanu a légióról írt könyvében.
Apró szervezetek alkották a légiót, egymást sem ismerték a tagok
A légiót alapvetően 19 év felettiek alkották, azonban az ifjúsági szekcióba, a Kereszttestvériségbe ennél fiatalabbak is beléphettek. Létrehoztak egy szervezetet támogatóiknak is, illetve a segítő szekciót. A tagok csak a közvetlen közelükben munkálkodó társaikat ismerték, az egész szerveződést a Szenátus fogta össze. 1930-ban éles fordulatot vett munkásságuk, onnantól kezdve még inkább szükség volt arra, hogy minden a legnagyobb csendben és titokban történjen, ekkor alakult meg ugyanis az első terrorbrigádjuk, a Halál Háromszöge.
Bár első körben a kommunisták és a zsidók ellen igyekeztek fellépni, hamar rájöttek, hogy az ország jelentős részén a nép nem érzi fenyegetésüket, hiszen más problémákkal szembesülnek. Országjárásuk során igyekeztek mindenütt feltérképezni, kit nevezhetnek ki ellenségként, Erdélyt járva természetesen a magyarok ellen buzdítottak. Céljuk a soknemzetiségű román lakosság egységesítése volt, azonban a lehető legkevésbé liberális módon. Úgy vélték, az ország minden lakója román, legfeljebb más nyelven beszél, és azt kívánták elérni – ha kellett, programokkal, ha kellett gyilkosságokkal –, hogy ezt ők maguk is így érezzék.
Feloszlatták, de pártként tért vissza a román közéletbe
Miután 1933-ban francia nyomásra feloszlatták a légiót, hamarosan hivatalos politikai pártként tértek vissza, a Mindent a Hazáért Párt néven. Eszméik kifejezetten jól illeszkedtek az egyre nagyobb területen terjeszkedő németekéhez. A balkáni szélsőjobboldali szervezetek közül az immár évtizedes múlttal bíró, társadalmilag is egyre nagyobb támogatottságot élvező legionáriusok könnyedén kiemelkedtek.
Mivel nemzetközileg is ismertté és elismertté váltak, a román parlamenti pártok viszonya a gárdistákhoz a külpolitikától függően alakult, volt, amikor üldözték a tagjait, máskor pedig együttműködtek velük. Az 1937-es parlamenti választásokon 16 százalékot sikerült elérniük, ezzel a harmadik legerősebb politikai tömörüléssé váltak Romániában.
II. Károly király az ő segítségükkel alakított végül koalíciós kormányt.
A király leszámolt a Vasgárda vezetőivel
Amikor a király egy évvel később hatalma megszilárdítása érdekében diktatúrát vezetett be, a Vasgárdának már nem volt helye mellette, és harcok kezdődtek a korábban még támogatott legionisták és az uralkodó támogatói között. Codreanut bebörtönözték, majd miközben egy másik börtönbe szállították volna át, a rabszállító autóban kivégezték több pártvezető társával együtt. Országszerte mintegy 300 ismert legionistát gyilkoltak ekkor meg. A bécsi döntést követően Károly király uralma megbukott, az új uralkodó, Mihály király pedig ismét elkezdett közeledni a Vasgárda és a Légió megmaradt tagjaihoz. Antonescu, az ekkor kinevezett miniszterelnök az ő segítségükkel számolt le végleg az előző rendszer bukott vezetőivel.
Bár a háború a tengelyhatalmak vereségével végződött, s Románia a kiugrásával a szovjetek, és a Vasgárda által gyűlölt kommunisták oldalára állt, ez a tagság egy részének nem okozott problémát. A háború végén lepaktáltak a kommunistákkal, nézeteik egy részét pedig a gyakorlatba is sikerült átültetnie Ceaucesu-nak. A legionista szellemiség túlélte a kommunista diktátort is, Románia 2004-es NATO- és EU-csatlakozása óta azonban törvény is tiltja az egykori fasiszta, rasszista és idegengyűlölő mozgalmak jelképeinek használatát, korábbi tagjairól már nem nevezhetnek el utcákat sem.
Ha érdeklődsz a külhoni magyarok története iránt, ide kattintva elolvashatod, miért került víz alá Ceausescu idejében egy magyar falu.
