Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A Notre-Dame titkára valószínűleg soha nem derült volna fény, ha 2019-ben nem sújtja pusztító tűzvész a katedrálist. A felújítási munkálatok során két különleges leletre bukkantak, melyek közül az egyik hosszasan látta el munkával a kutatókat, mostanra azonban fény derült titkára.
A szomorú tűzvészt követő felújítási munkálatok egyik fázisában két különleges koporsóra bukkantak a párizsi templom alatt. Az ólommal bélelt, emberi sziluettet formázó koporsók egyikében egy aggastyánt, másikában pedig egy fiatalembert temettek el. A maradványok mindkettejükkel kapcsolatosan érdekes tényeket árultak el, de 2022 decemberében még a tudományos világ is azon az állásponton volt, hogy a fiatal, lovasnak elnevezett ember kilétére soha nem derül majd fény.
Befolyásos kanonok nyughelyét találták meg a Notre-Dame alatt
A nyolcvanas éveiben elhunyt, idősebb férfi kiléte ekkorra már tiszta volt. Az 1710-ben elhunyt pap koporsójára – melyet egyméteres mélységben rejtettek a Notre-Dame alatt a földbe – névtáblát is rögzítettek: eszerint nem más, mint Antoine de la Porte kanonok nyugodott benne. A 83 évesen, meglehetősen idősen elhunyt magas rangú papról elárulták az egyébként erősen roncsolódott maradványok, hogy alapvetően ülő életmódot folytatott, ugyanakkor meglepően jó állapotú fogsorral rendelkezett idősként is. Ez ebben a korban valódi meglepetés, amint arról az archeológusok is beszámoltak.
De la Porte saját korának meglehetősen nagy formátumú személyisége volt: a gazdag és befolyásos kanonok számos olyan műalkotást rendelt meg, amelyek értékük révén ma is a Louvre kiállítási anyagának részét képzik.
Emellett 10 ezer livre-ből újíttatta fel saját idejében a Notre-Dame-ot, ami egy kisebb vagyonnak számított.
A Notre-Dame egyik koporsója titkot rejtett
A másik férfival kapcsolatosan ugyanakkor sokkal nehezebben jutottak dűlőre. Az ő koporsója a kanonokéhoz hasonlóan kitett volt a természeti elemeknek: bár teste formájára öntötték, nem zárt tökéletesen, így egyrészt levegő is érte a maradványokat, másrészt a Szajna 1910-es áradáskor víz is bejuthatott abba.
Mostanra mégis sikerült szinte teljes bizonyossággal azonosítani, ki az elhunyt: Joachim du Bellay, a francia irodalom egyik jeles alakja, reneszánsz poéta feküdt a koporsóban.
Du Bellay 1560-ban, Párizsban vesztette életét 37 éves korában, és ahogyan arról maradványai tanúskodnak, egészen másféle életet élt, mint a kanonok. Nem véletlen, hogy amíg nem tudták, ki fekszik az ólomkoporsóban, lovasnak nevezték – csontozata arra utal, hogy nagyon sok időt tölthetett lovaglással. A fogazata azonban ezerszer rosszabb állapotban lehetett, mint amilyenben az agg papé volt, ez pedig csonttuberkulózisa miatt alakulhatott így. Maradványain elváltozásokat figyeltek meg nyakán és fején, a betegség és annak jelei pedig egybevágnak azzal, amit a költővel kapcsolatosan feljegyeztek az irodalomtörténetben. Joachim du Bellay élete utolsó éveire megsüketült és kínzó fejfájások gyötörték, ezennel már ennek pontos oka is ismert. Az életrajz a lovas életmódot is megerősíti, a poéta volt, hogy Párizsból Rómába is ellovagolt. Igaz, betegsége mellett kis híján bele is halt.
Hamarosan újranyit a Notre-Dame
Egyetlen érv szólt az ellen, hogy a költőének ismerjék el a maradványokat: a Pleiádok költői csoport tagjaként ismert du Bellay sírja a feljegyzések szerint nem a templom ezen részén volt megtalálható. Ugyanakkor arra, hogy miért kerülhetett volna mégis ide, magyarázatot ad az a tény, hogy a latin helyett a francia nyelvű irodalom eszméjének népszerűsítőjeként is ismert poéta népszerűsége halálát követően egyre csak nőtt, így úgy gondolhatták, hogy érdemes lenne maradványait egy kiemeltebbnek tartott területen elhelyezni, így a koporsót átköltöztették. A minden bizonnyal komoly köztiszteletnek örvendő kanonok közelében méltónak ítélhették már helyét.
Joachim du Bellay egyébként mind a mai napig tananyag a francia iskolákban is, valóban fontos alakja az irodalomnak.
Maga az ólomkoporsó is erre utalt már egyébként, ilyenbe ugyanis az elit tagjainak holttestét zárták. A mai napig használják ezt a módszert, II. Erzsébet királynőt is ólomkoporsóban helyezték ravatalra, majd abban is temették el.
A régészeti feltárások során nemcsak erre a két testre bukkantak a kutatók, hanem több mint ezer töredékre, melyek a katedrális eredeti belsőjéből származnak. Ezeket az újjáépítés során fel is használják, némelyiken ugyanis az eredeti festés maradványai is megtalálhatók még. A 2019-es tűzvészt követően most már előrehaladott állapotba jutott a legendás templom újjáépítése, a terv az, hogy december 8-án megnyissák a nagyközönség előtt a világ talán legismertebb katedrálisának kapuit, mely szó szerint főnixmadárként kelhet új életre a tűzvész után.
Ha a Notre-Dame érdekes történetéről is olvasnál, ajánljuk figyelmedbe ezt a cikkünket is.
