Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Ha épp Olaszországba tervezed az őszi utazásod, jó, ha tudod, hogy megannyi étkezési szabály teljesen más, mint ahogyan azt itthon megszokhattad. Ha úgy tetszik, Itáliában az étkezés nem csupán a táplálkozásról szól, hanem az mélyen gyökerező hagyományokhoz és társadalmi szokásokhoz is kötődik. Noha mindez a legtöbb külföldi számára meglepő, a helyi kultúra megértéséhez és tiszteletéhez elengedhetetlen.
Túlzás lenne azt állítani, hogy a mi szokásainkhoz képest teljesen más szabályok vonatkoznak az olaszokéra, az azonban tény, hogy jelentős különbségeket lehet felfedezni például az étkezési időpontokban. Hogy miért? Fabio Parasecoli, a New York-i Egyetem étkezési tanulmányok professzora sok ilyen társadalmi szokást vizsgál a 2022-es Gastronativizmus című könyvében, amelyből többek között az is kiderül, hogy Olaszország ételekkel kapcsolatos szabályai nagyrészt az identitásukhoz kötődnek, így válik az étel a közösség identitásának és társadalmi dinamikájának jelképévé. És bár az is igaz, hogy Olaszország is halad a korral, a hagyományokhoz, így ezekhez az étkezési szabályokhoz való ragaszkodás továbbra is erős.
Fő szabály: nincs kapucsínó 11 óra után
Senki sem akadályozza meg Olaszországban, hogy ebéd vagy vacsora után kapucsínót kérj, de ha így teszel, ne csodálkozz, ha nem értik, vagy épp nem értenek vele egyet. És akkor álljunk meg itt egy pillanatra: Elizabeth Minchilli, Rómában élő ételíró és gasztrotúra-szervező magyarázata szerint, miután a kapucsínó lényegében meleg tej egy adag eszpresszóval, tökéletes az első, kiadós étkezéshez, vagyis reggelihez kortyolva. Egy nagyobb étkezés után egy pohár meleg tej mindennel ellentétes, jobbára azért, mert megterheli a gyomrot és megnehezíti az emésztést.
Egy olasz reggeli mindig édes
Hacsak nem egy angol reggelit kínáló szállodában foglalsz helyet, ne számíts se szalonnára, se tojásra, se más sós ízre. Francine Segan történész szerint az édes reggeli az egykor főleg mezőgazdasággal foglalkozó és nem túl gazdag Olaszország öröksége:
az emberek többnyire reggelire maradékokat fogyasztottak, amely általában száraz, megkeményedett kenyér volt tejben áztatva.
A hús ritkaságnak, mi több, luxusnak számított a parasztok számára, amelyet a fő étkezésre tartogattak. A nap első étkezése a gazdagodás folyamatában kezdett némi változást mutatni, amely során szép lassan a cornetti – amit mi croissant-ként ismerünk –, valamint a különféle dzsemek a polgári étkezések részévé váltak.
Később ebédelnek és vacsoráznak
Ha 11 óra 30 perckor térsz be ebédelni egy étterembe, vagy 18 óra 30 perckor úgy döntesz, beülsz egy jó vacsorára, ne csodálkozz, ha egyedül találod magad. Olaszországban az ebéd délután egykor kezdődik,
a vacsora időpontja pedig leghamarabb 19 óra 30, de jellemzően ennél is későbbre tolódik.
Ennek magyarázatára talán te is rájössz, amely nem más, mint az, hogy Olaszország egy déli, meleg, mediterrán ország. Az olasz napirend szerint általában délelőtt folyik a munka, ezt követi az ebéd és a pihenés a nap legforróbb időszakában, majd újra munka további nagyjából négy órában, este úgy hét óráig vagy fél nyolcig. Persze az olaszoknál te is láthatod, hogy egy étterem egész nap nyitva áll, fontos tudnod, hogy nem maguk, hanem főként a turisták miatt.
Ne várj kencét a kenyér mellé!
Lehet, hogy egy kosár kenyér érkezik az asztalodra, de ne számíts arra, hogy hoznak mellé olívaolajat és balzsamecetet. Minchilli szerint a kenyeret az olaszok nem mártogatják olajba, mert amiatt a későbbi étel íztelen lesz, és nem fogyasztják előételként sem, hiszen az túl laktató. Kenyérrel keményítőt nem tartalmazó ételeket – például húsokat, felvágottakat – kísérnek, vagy arra használják, hogy a falatot a villára helyezzék vele, esetleg felitassák a szaftot.
A koccintás egy sarkalatos pont
Olaszországban a koccintás sokkal több, mint a poharak összeérintése. Mindenkivel szemkontaktust kell létesítened, és soha nem koccinthatsz vízzel vagy üres pohárral. Segan szerint ennek részben az az oka, hogy amikor a bort gyógyszerként alkalmazták, a „salute” (egészségére) koccintás valóban szó szerint ezt jelentette. Minchilli arra is figyelmeztet, hogy semmiképp se önts alulról, mivel
régen ezzel a módszerrel csempészték a mérget az italba.
A szemkontaktussal kísért koccintás ezért is fontos, hiszen mindez azt mutatja, hogy nincs takargatnivalód, bátran a másik szemébe tudsz nézni.
Ha az is érdekel, milyen magyar szokások bosszantják a külföldieket, ajánljuk figyelmedbe az erről szóló cikkünket!
