Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az egész egy Bill Kaysing nevű férfival és az ő röpiratával kezdődött. A saját költségen kiadott írás a „30 milliárd dolláros csalásról” szól, és cáfolja a holdra szállás valódiságát, az elmélet azonban gyorsan elterjedt.
Neil Armstrong és Buzz Aldrin első lépései a Holdon valóban hatalmas ugrást jelentettek az emberiség számára, és komoly fordulópontot az űrkutatásban. Bár a projekt előkészítésén és megvalósításán 400 ezer NASA-alkalmazott és alvállalkozó dolgozott, a rendkívüli mennyiségű bizonyíték ellenére is a mai napig vannak olyanok, akik kételkednek benne, hogy valóban megtörtént.
Röpiratában csalásnak nevezte a holdra szállást
Az egész összesküvés-elméletet, miszerint a NASA meghamisította a képeket és a bizonyítékokat, Bill Kaysing író terjesztette el, aki röpiratában azt terjesztette, hogy a valójában nem járt ember a Holdon. Pedig Kaysing maga is hozzájárult az Egyesült Államok űrprogramjához, bár csak csekély mértékben: 1956 és 1963 között a Rocketdyne cég alkalmazottja volt, amely a Saturn V rakétahajtóművek tervezésében segédkezett. Ő azonban ennek ellenére sem hitt a projektben, és 1976-ban saját kiadásban megjelentette a We Never Went to the Moon: America's Thirty Million Dollar Swindle (Mi soha nem mentünk a Holdra: Amerika harmincmilliárd dolláros csalása) című röpiratát, amiben kifejtette, hogy
az egész holdra szállást meghamisították.
Kaysing kiadványában többek között a Rocketdyne cégnél szerzett tapasztalataira is hivatkozott. Állította, hogy megismerte az Apollo-programokkal kapcsolatos dokumentumokat, melyekből kiderült számára, hogy csalást követtek el. Kijelentései szerint a rakétahajtómű-tervező vállalatnál több mérnökkel is együtt dolgozott, akik elárulták neki, hogy
ahhoz rendelkezésre áll a megfelelő technológia, hogy embert küldjenek a Holdra, azonban nem fejlesztettek ki megfelelő technológiát a biztonságos visszatéréshez.
Igaz, hogy 382 kg holdkőzetet gyűjtöttek össze az Apollo-küldetések során, és a NASA űrszondájának felvételein látható az űrhajósok lábnyoma a holdporban, de ő ezeket sem fogadta el valós bizonyítékként. Sőt, úgy gondolta, hogy a képek hamisítványok.
Azzal érvelt, hogy hiányoznak a csillagok a holdról készült felvételeken, hogy nem megfelelően vetülnek az árnyékok, és szerinte a holdmodulok hajtóműveinek hatalmas porfelhőt kellett volna létrehozniuk a leszállóhelyük közelében, ám azok alatt nem voltak robbanási kráterek.
Elméleteit hiába is próbálták cáfolni, Kaysing meg volt győződve saját igazáról, és igyekezett azt minél szélesebb körben elterjeszteni. Mondhatjuk, hogy bevált a terve, hiszen rengetegen elhitték állításait és elméletét, sokan azóta is tényként kezelik. Olyannyira, hogy a YouGov egy korábbi, összeesküvés-elméletekkel foglalkozó tanulmánya szerint minden hatodik brit egyetért azzal az állítással, hogy a holdra szállást megrendezték. Ráadásul az elmélet a fiatalok körében volt elterjedtebb:
a 24-35 évesek 21 százaléka gondolja úgy, hogy az egész csak színjáték volt, míg az 55 év felettieknek csak 13 százaléka hiszi ezt.
De nemcsak az angolok osztják ezt a véleményt, egy másik közvélemény-kutatás szerint az amerikaiak 20 százaléka is egyetért azzal, hogy a holdra szállás valójában nem történt meg.
Sokan stúdiófelvételnek tartják a holdra szállás képeit
Az elmélet további terjedéséhez az internet és a közösségi média is nagyban hozzájárult, hiszen ma már mindenki nyilvánosan véleményt formálhat, így szélesebb körben is elterjedhetnek ezek a gondolatok. A témával kapcsolatban rengeteg fotó, videó, közösségimédia-bejegyzés született, amelyek fenntartják az érdeklődést. Ráadásul az emberek szeretik az összeesküvés-elméleteket: minden alkalommal, amikor valami fontos és meghatározó dolog történik, valaki előáll a cáfolataival és egy ellentétes verzióval.
Szintén megzavarja a közvéleményt, amikor hírességek formálnak véleményt a holdra szállás kapcsán, vagy olyan hollywoodi alkotások születnek, mint a Christopher Nolan rendezte Interstellar (Csillagok között), amelynek egyik jelenetében egy tanár tájékoztatja a Matthew McConaughey által megformált űrhajóst, hogy a holdra szállás csak átverés volt, hogy megnyerjék a Szovjetunió elleni propagandaháborút. Ez a filmjelenet később nagy visszhangot váltott ki.
Tény, hogy nagy nyomás volt a NASA-n, miután John F. Kennedy bejelentette, hogy: „az Egyesült Államoknak el kell köteleznie magát amellett, hogy még az évtized lejárta előtt ember szálljon le a Holdra és térjen vissza a Földre épségben”. Ugyanakkor gondoljuk csak végig racionálisan: miután az Apollo-programban több százezren dolgoztak, és a NASA több ezer céggel állt együttműködésben, miként lehetett volna fenntartani egy ilyen hazugságot több mint ötven éven keresztül úgy, hogy senki nem leplezi le a csalást. Ráadásul 1969-ben még
nem álltak rendelkezésre olyan speciális filmes effektusok, amelyekkel ilyen képeket létrehozhattak volna anélkül, hogy a több százmillió nézőből akár csak néhány filmes szakember ne vette volna észre, hogy nem valósak a felvételek.
Ráadásul a Szovjetuniónak akkoriban megvolt az eszköze az amerikaiak leleplezésére, és a két szuperhatalom közötti űrverseny miatt, ha lettek volna bizonyítékaik a csalásra, akkor azokat biztosan napvilágra hozzák.
Bizonyos értelemben a kétkedők sokkal komolyabban veszik az Apollo-küldetést, mint a legtöbb ember, pedig valójában a földi életet és a mindennapjainkat nem változtatta meg. Azonban az, hogy a következő amerikai holdra szállás milyen változásokat hoz számunkra, hamarosan kiderül, hiszen a NASA gőzerőkkel dolgozik Artemis-programján.
378 napot töltött négy önkéntes a „szimulált Marson”.Ebből a cikkünkből megtudhatod, mi történt velük a kísérlet során.
