Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Susan Higges a legenda szerint 20 éven át öltözött férfinak, lóháton fosztogatta és terrorizálta az embereket útonállóként.
Az útonállók a fénykorukat a 17. században élték Angliában. Az ilyen típusú rablások legtöbbször az 1660-as restauráció és Anna királynő 1714-ben bekövetkezett halála közötti években történtek. Az útonállókat gyakran romantizálják, mint olyan férfiakat, akik úriemberként viselkedtek a rablások ellenére. De mi történt, ha nő csapott fel útonállónak?
Susan Higges, az útonálló nő
Legalább két 1640-ből származó ballada mesél Susan Higgesről, aki állítólag 20 éves karriert futott be férfiruhában, lovon fosztogatva, mielőtt felismerték, és kivégezték. Higges Buckinghamshire-ben élt, férfinak öltözött, hogy az országutakon lopjon az utazóktól, és további pénzeket szerzett azzal, hogy férfiakat zsarolt.
Higges életére leginkább a fennmaradt balladákból lehet következtetni. Olcsó, tömegesen gyártott lírai lapok voltak ezek, amelyek gyilkosságokról és szenvedésekről szóló szenzációs történeteket mondtak el. Ezeket a balladákat a 17. századi olvasók nagyon szerették, és a korszak népszerű hírkultúrájának kulcsfontosságú részévé váltak. A maximális drámaiság kedvéért sokat a nők szemszögéből írtak, akik az akasztófán reszketve mesélték el az olvasónak gaztetteiket.
Higges története két ballada középpontjában állt, mindkettőt 1640-ben nyomtatták. E forrásokat jellegükből adódóan nem tekinthetjük teljesen pontosnak, de ízelítőt adnak az életéről. Ezekből azonban nem ismerhetjük meg a korai éveit, vagy, hogy miért fordult a bűnözés felé. A történetek szerint két évtizedig tudta titkolni a bűnözői mivoltát a barátai és a szomszédai elől.
A ballada részletezi a Higges által elkövetett különböző bűncselekményeket. Ezek a zsarolástól kezdve – követelte, hogy azok a férfiak, akik lefeküdtek az általa cselédként alkalmazott „fiatal grófi lányokkal”, adjanak neki pénzt azért a rosszért, amit a házával és vele tettek – a rablásig és a gyilkosságig terjednek. Ezek az írások azt is említik, hogy férfinak öltözött, bár azt nem, hogy miért döntött így.
Végül azonban utolérte a vég, és egyáltalán nem volt hős, ahogy romantikus regényben lehetne, megölt egy nőt, aki ismerte a személyazonosságát. A legenda szerint az áldozata utolsó leheletével vért köpött az arcára, olyan foltot hagyva maga után, amelyet nem lehetett lemosni. Attól félve, hogy véres arca elárulja bűntetteit, beismerő vallomást tett szolgáinak, akik azonnal feljelentették a helyi békebíróknál. Higgest ezután bebörtönözték, majd halálra ítélték, valószínűleg akasztással végezték ki.
Nem ő volt az egyetlen útonálló nő
Higges nem az egyetlen nő volt, aki országúti rablásba kezdett. Bár viszonylag ritkán, de a bírósági jegyzőkönyvektől a népszerű dalokig számos forrásban találunk történeteket útonálló nőkről. Néhányan – mint Higges – egyedül tevékenykedtek, míg mások a házastársukkal szövetkeztek, vagy bandákhoz csapódtak. Sokan férfinak öltöztek, hogy a bűncselekményeiket elkövessék.
Ott van például Katherine Ferrers története is. 1634-ben született hertfordshire-i úrihölgy volt, aki jelentős vagyont örökölt volna. Ferrers az angol polgárháború és az azt követő zűrzavaros idők alatt veszítette el vagyonát, mivel tizenéves férjének családja elrabolta az örökségét.
Egyes történetek szerint a bűnözés felé fordult, és a gyanú szerint ő volt a „Gonosz Hölgy”, egy útonálló nő, aki lóháton terrorizálta Hertfordshire-t. Ferrers beleillett a közkedvelt típusba, miszerint az előkelő származású és egyre fogyatkozó vagyonú személy az útonállókhoz fordult, hogy megélhetést biztosítson magának.
A legenda szerint 1660-ban halt meg egy rablás során szerzett lőtt sebbe. Generációkon átívelő történetek keringtek arról, hogy holttestét a Markyate Cell kastélyban találták meg a szolgák, ugyanazon az éjszakán, amikor egy véres fekete lovat fedeztek fel a birtokon. A népszerű legenda ellenére nem igazán alátámasztható az elképzelés, hogy Ferrers útonálló nő volt.
Mata Hari holland táncosnő volt, akit az első világháború alatt azzal vádoltak, hogy kémkedett Németországnak és az Osztrák–Magyar Monarchiának. Végül kivégezték, és majdnem 100 évnek kellett eltelni, hogy kimondják: nem volt bűnös. Ismerd meg a történetét az alábbi cikkünkből.
