Christian Lamb hatalmas szolgálatot tett nemcsak hazájának, de egész Európának, sőt a világnak is. Elengedhetetlen volt a szerepe a normandiai partraszállásban, ami után megindulhatott Franciaország és az egész kontinens visszafoglalása a náciktól. A világháború alatti munkájáért a D-nap 80. évfordulóján Becsületrendet adományozott neki Emmanuel Macron francia elnök.
A második világháborúra általában mint a férfiak háborújára tekintünk. Ők voltak azok, akik harcoltak a lövészárkokban és a bunkerekben, akik milliószámra hullottak el a harcmezőkön. Éppen ezért azt hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy rengeteg nő is szerepet vállalt a küzdelemben. Noha a legtöbb országban a tényleges harcokban nem vehettek részt,
sokan megragadtak minden kínálkozó alkalmat, hogy hozzájáruljanak a szövetségesek győzelméhez.
Nagy-Britanniában ennek egyik lehetséges módja az volt, ha csatlakoztak a Wrenshez, vagyis a Women's Royal Naval Service-höz (Női Királyi Haditengerészeti Szolgálat). A szervezet tagjai rengetegféle tevékenységgel támogatták a harcoló alakulatokat: kódokat fejtettek meg, rádiós szolgálatot teljesítettek, csapatok útvonalát határozták meg vagy éppen térképeket rajzoltak.
Fogalma sem volt, hogy világháború közeleg
Utóbbiak közé tartozott Christian Lamb is, aki igazi brit katonai családból származott: apja az első világháború veterán tisztje, Ronald Wolseley Oldham volt, aki a Brit Birodalom Rendjének tiszti fokozatát is megkapta. Lánya, Christian Mary Wolseley Oldham 18 éves korában abbahagyta tanulmányait, és Franciaországba utazott, hogy egy helyi családnál lakva nyelvet tanuljon, mielőtt egyetemre megy. Erre azonban nem kerülhetett már sor:
mint derült égből a villámcsapás, úgy érkezett meg 1939-ben édesapja távirata, amelyből az akkoriban újságot nem olvasó, így teljesen tájékozatlan lány megtudta, hogy küszöbön a háború.
Egy perc vesztegetni való ideje sem maradt, azonnal haza kellett indulnia – így is épp a háború kitörésének napján érkezett meg otthonába.
Azonnal jelentkezett a női alakulathoz
Az elsők között jelentkezett a Női Királyi Haditengerészeti Szolgálathoz, 20 éves korában már előléptették, és ő lett a felelős a Coalhouse erődben a hajók demagnetizálásáért – így próbálták csökkenteni a német mágneses aknák hatékonyságát. Egy évvel később már az volt a dolga, hogy a radarállomásoktól és a parti őrségtől származó információkat felhasználva megtervezze a hajók útvonalát. Először Plymouth-ban dolgozott, majd Belfastba vezényelték, ahol ő felelt azért, hogy meghatározza azoknak a konvojoknak az útvonalát, amelyek Észak-Amerikából hoztak ellátmányt. Az egyik hajó ezek közül a HMS Oribi volt – fedélzetén John Lamb hadnaggyal, akivel 10 nap ismeretség után eljegyezték egymást.
„Nem lehetett tudni, mi fog történni – ha valami lehetőség kínálkozott a jelenben, akkor megtetted, és semmi egyéb nem érdekelt”
– indokolta később döntését. A kettős – a leendő férj és a háborús kötelesség iránti – elköteleződésnek persze voltak következményei. Például az, hogy akkor is folytatnia kellett munkáját, amikor a konvojt, amelyet a HMS Oribi kísért, megtámadta egy csapat német tengeralattjáró. A 43 hajóból 12 elsüllyedt, de a romboló, amelyen a leendő férj is szolgált, végül megmenekült. Ezután már nem is nagyon halogatták az esküvőt: hat hónappal később, 1943 decemberében kimondták a boldogító igent.
A Női Királyi Haditengerészeti Szolgálat
Az első világháború idején, 1917-ben alapították, majd a harcok végeztével 1919-ben feloszlatták. A második világháború kitörése után nem sokkal, 1939-ben felélesztették a szervezetet Vera Laughton Mathews vezetésével. Tagjai leginkább konyhai, írnoki, távírdai, radarrajzolói, fegyverelemzői, távolságmérési, villanyszerelői és repülőgép-szerelői feladatokat láttak el. 1944-ben már 75 ezer tagja volt, „Csatlakozz a Wrenshez, és szabadíts fel egy férfit a flottának!” szlogennel toboroztak. A második világháború befejeződése után a Wrens nem szűnt meg, hanem a Brit Királyi Haditengerészet részévé vált, ám azon belül megmaradt nagyrészt külön szervezetnek.
Útvonalakról döntött, és térképeket rajzolt
Ezután helyezték át Londonba, ahol egy alagsori szobában dolgozott egyedül. Őt bízták meg a titkos feladattal, hogy megrajzolja azokat a térképeket, amelyeket a világháború egyik sorsdöntő csatájában, a partraszállásnál használtak. Egyrészt a brit nemzeti térképészeti ügynökség, az Ordnance Survey által a rendelkezésére bocsátott térképeket, másrészt innen-onnan szerzett fotókat használt, hogy aprólékosan megrajzolja a partvonalat és annak jellegzetességeit. „Öt különböző helyet választottunk, és mindegyik egy-egy partraszállóhely volt” – mondta. Vasútvonalakat, utakat, templomokat, várakat, minden jellegzetességet jelölni kellett, amely a partaszálló csapatokat segíthette abban, hogy megtalálják a nekik kijelölt helyet.
„Ez ígérkezett a legelképesztőbb, legkülönlegesebb, leghatalmasabb inváziónak, ami valaha is megvalósult a történelemben.”
A brit nemzeti térképészeti ügynökség
Az Ordnance Survey eredete egészen a 18. század közepére nyúlik vissza. 1745-ben, a Stuart Károly vezette felkelés után kezdték el feltérképezni Skócia domborzati viszonyait, hogy így segítsék a katonai akciók megtervezését. A napóleoni háborúk idején további területeket mértek és térképeztek föl egy esetleges francia invázióra felkészülve. Ordnance Survey néven 1791-ben alapították, azóta foglalkozik térképkészítéssel.
Évtizedekkel később, 103 évesen Christian Lamb Becsületrendet kapott szolgálataiért a francia államtól. A kitüntetést a június 6-án nyolcvan éve történt partraszállás egyik helyszínén, a normandiai Ver-sur-Merben vehette át Emmanuel Macron köztársasági elnöktől. Így emlékezett vissza azokra az időkre:
„Nagyon örültem, hogy valami hasznosat tehettem, ami egy egész generációnak segített.”
Olvasd el, hogy a részletes térképek ellenére miért hiúsult meg mégis majdnem a partraszállás, kattints ide!
