Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Amerika első brit kolóniájának lakói után csak egy rejtélyes felirat maradt – ma sem tudjuk, pontosan mi történhetett velük.
1584. március 25-én I. Erzsébet királynő megbízta Walter Raleigh angol államférfi-felfedezőt, hogy alapítsa meg az első brit kolóniát Amerikában. Néhány hónappal később 115 telepes érkezett a mai Észak-Karolina területére, Roanoke szigetére.
Az első brit kolónia Amerikában
A telepesek két vezetője, Ralph Lane és Richard Grenville nem mindenben értettek egyet, többek között abban sem, hogy az őslakosokkal békésen vagy fegyverrel célszerű szót érteni. Grenville az utóbbi mellett kardoskodott: például felégette a bennszülöttek egy közelben lévő települését, miután azzal vádolta meg őket, hogy elloptak egy ezüstkupát. Így nem csoda, hogy az indiánok segítségére nem számíthattak a telepesek, amikor az elfoglalt területek mezőgazdasági művelésével próbálkoztak. Élelmiszerkészleteik azonban végesek voltak, és a helyzet hamarosan kritikussá vált.
Grenville ekkor otthagyta a telepeseket, azzal az ígérettel, hogy Európában beszerzi a szükséges élelmiszereket, majd visszatér. A telepesek nem győzték kivárni: 1586-ban a helyszínre érkező Sir Francis Drake-kel hazatértek Angliába. Grenville 2 héttel ezután érkezett vissza, de úgy döntött, telepesek nélkül nem marad a helyszínen – 15 katonáját hátrahagyva hazatért Angliába.
Második kísérlet: nők és gyerekek Roanokén
Raleigh ezután ismét telepet szándékozott alapítani Roanokén. Ezúttal John White festő-térképész-felfedező vezetésével újabb telepesek, köztük nők és gyermekek érkeztek a helyszínre.
Amikor azonban 1587. július 22-én megérkeztek Roanoke partjaira, a helyszínen mindössze egyetlen csontváz sejtette, hogy jártak már ott európaiak.
A nem túl biztató ómen után a telepesek megpróbáltákrendezni a bennszülöttekkel a viszonyt, White például számos akvarellt festett a bennszülöttekről, és térképet is készített. Továbbra is szükségük lett volna némi segítségre ahhoz, hogy növényeket tudjanak termeszteni a vidéken, a közelben lévő Croatoan indiánok azonban az előző telepesek viselkedése miatt továbbra is távolságtartóan viselkedtek a fehérekkel.
Élelmiszerkészleteik ismét fogyatkozni kezdtek, és White kénytelen volt visszatérni Európába.
Az ott maradottakkal megígértette: ha kényszerből, veszélyhelyzet miatt kell elhagyniuk a telepet, máltai kereszteket vésnek majd a fák kérgébe.
White valószínűleg tényleg aggódott a telepesek miatt, hiszen saját lányát, valamint unokáját, Virginia Dare-t is kénytelen volt hátrahagyni. (Virginia Dare egyébként az első brit származású amerikai, aki az Újvilágban született.)
Rejtélyes eltűnés
White úgy tervezte, egy év múlva visszatér, de a spanyol-angol háború miatt erre csak három év múlva, 1590-ben kerülhetett sor. Végül nagy nehezen egy kalózhajón jutott vissza Roanokéra 1590. augusztus 18-án, de a fedélzetről hiába pásztázta Roanokét: egy teremtett lélek sem várta. A máltai kereszteket is hiába kereste a fatörzseken: valaki (vagy valakik) a „Croatoan” illetve a „Cro” feliratokat vésték a fatörzsekbe. White úgy hitte, hogy a közeli Croatoan-szigetre távozhattak az emberei, de a viharos időben nem tudta rávenni a kalózhajó kapitányát, hogy oda is elhajózzon.
Legközelebb csak 1603-ban érkezett felderítő expedícióa helyszínre, ám a cseppet sem békés őslakosok megölték a kapitányt, így ismét nem derült ki, hová lettek a telepesek. Jóval később, Jamestown (az első állandó angol település) megalapítása után derült ki, hogy a telepesek valószínűleg belekeveredtek az őslakosok közötti villongásokba, és vagy lemészárolták őket, vagy – jobb esetben – az egyik törzs védelmét élvezve elhagyták a helyszínt, majd asszimilálódtak.
Szőke hajú, szürke szemű indiánok
Az első kolónia eltűnése sokáig izgatta Amerikát, különböző elméletek láttak napvilágot a telepesek sorsát illetően. Egyesek szerint a település a tengerbe veszett, ezért a tenger alatt is kutatták annak nyomait, de hiába. 100 év múlva, az egykori Croatoan-szigetből lett Hatteras-szigeten John Lawson kutató a helyi, szürke szemű indiánoktól megtudta: őseik fehérek voltak. Lawson elmélete szerint az 1587-es kolónia tagjai beolvadtak ebbe a közösségbe, miután elvesztették reményüket, hogy újra kapcsolatba kerüljenek Angliával.
Miközben a Roanoke-szigetet járta, Lawson arról számolt be, hogy rátalált egy erőd maradványaira, továbbá angol pénzérmékre, lőfegyverekre és egy lőporszarura is.
Lawson elméletét támasztja alá, hogy még évszázadokkal későbbi beszámolók szerint is szőke hajú, szürke vagy kék szemű indiánok éltek a környéken – nagy valószínűséggel ők a hajdani kolónia leszármazottai lehettek. Mások az indián építészetben idegen, kétszintes épületekről számoltak be, vagy olyan törzsek létezéséről írtak, amelyek európai módon öltözködnek és angolul olvasnak.
Roanoke emlékezete
Az azóta eltelt 300 év még inkább erodálta a lehetséges bizonyítékokat, így nagy valószínűséggel sosem fogjuk megtudni, pontosan mi történt Roanoke lakóival – köztük az első amerikai-brit gyermekkel, Virginia Dare-rel. Az ő alakja köré az évszázadok során mítoszok és legendák nőttek, és a populáris kultúra egyik fontos eleme lett: hajókat, hidakat és különböző termékeket neveztek el róla, alakját szobrok és pénzérmék, valamint filmek és könyvek örökítik meg. Az elveszett kolóniáról pedig minden évben megemlékeznek Észak-Karolinában, Manteo városában.
Ha olvasnál egy másik rejtélyes expedícióról, ezt a cikket ajánljuk.
