A szocialista Magyarország szinte összes vendéglátóipari létesítménye Onódy Lajos alá tartozott, a balatoni éttermektől kezdve a szocialista Budapest éjjeli mulatóiig. Kik és miért állították mégis félre?
„A Budapesti Rendőr-főkapitányság nyomozást folytatott Onódy Lajos, az Éttermi és Büfé Vállalat igazgatója és társai ellen a társadalmi tulajdont károsító bűncselekmények miatt” – adta hírül a Népszabadság 1964. december 5-én. A rövid hírből kiderül: Onódy mellett 10 férfit és egy nőt tartóztattak le, „mert éveken keresztül csaltak, sikkasztottak, károsították a kezelésükre bízott társadalmi tulajdont. Bűnszövetségben elkövetett cselekményeikkel a nyomozás adatai szerint mintegy 400 ezer forint kárt okoztak a népgazdaságnak. Az így szerzett javakat saját céljaikra használták fel” – írta a lap, megemlítve azt is, hogy „Onódy és társai üzelmeit” a magas pozícióban lévő Lázár Géza, a Belkereskedelmi Minisztérium Vendéglátóipari Főigazgatóságának vezetője fedezte.
Az Onódy-ügy, mire ez a sajtóhír megjelent, informális csatornákon keresztül már ismert volt szinte az egész országban. Onódy Lajosról – aki segédmunkásból küzdötte fel magát a vendéglátóipar csúcsára – a botrány előtt is írt a sajtó, de sokkal pozitívabb hangnemben. Elismerően szóltak vendéglátóipari vállalkozásairól, például az újranyitott EMKE kávéházról, a Moszkvában megnyitott Medvezsonok büféről (amely a szintén Onódy által megálmodott Mézes Mackó szovjetek számára létrehozott verziója volt), külföldi szakmai útjairól. A hatalom sem fukarkodott az elismeréssel: a Szocialista Munkáért Érdemérmet Onódy kétszer is megkapta. 1964-ben azonban valami megváltozott a pártvezetés és Onódy között, és ez a férfi egész további életét végzetesen befolyásolta. Sőt, nemcsak az övét, hanem egy, a botrányba ártatlanul belekeveredett színésznőét is.
Segédmunkásból embermentő
Onódy Lajos 1920-ban született, a ferencvárosi iparnegyedben nőtt fel. 18 éves korától a Ganz-gyárban dolgozott, ahová az apja vitte be: segédmunkásból villanyszerelő, majd műszaki tisztviselő lett. 21 évesen kapta meg a katonai behívólevelét, amit elégetett, de megúszta, hogy katonaszökevénynek nyilvánítsák: kiválóan focizott, és a futballkedvelő igazgató művezetői tanfolyamra íratta be, hogy halasztást kapjon. A vészkorszakban Onódy maga is segített az üldözötteknek: Hungária körúti titkos lakásában zsidókat bújtatott. De ő mentette meg a Ganz-MÁVAG berendezéseinek egy részét is a nyilasok elől, akik a Dunába akarták dobni a gépeket.
A Gestapo 1944 telén a svábhegyi főhadiszállásra, a Majestic Szállóba hurcolta, ahol három napig vallatták, és hajszálon múlt, hogy nem végezték ki: az ítélet végrehajtása a szovjet csapatok közeledtének hírére hiúsult meg.
Ő indította újra a szocializmusban a vendéglátóipart
Miután véget ért a második világháború, Onódy Lajos is az újjáinduló gazdaság egyik kulcsszereplője lett. Még a háború alatt került kapcsolatba a kommunistákkal, akik 1945 után azzal bízták meg, hogy indítsa újra az édesipart. Kapóra jött, hogy a háború alatt ő segítette Ungár Miksát, az Extra Cukorka-és Csokoládégyár tulajdonosát: olyan hamis papírokat szerzett, amelyekben Ungár mint a Ganz-gyár nélkülözhetetlen munkása szerepelt. Hamarosan Onódy lett a vállalat nagykereskedelmi üzletágának vezetője, majd 1949-ben újabb feladattal, egy országos vendéglátóipari vállalat létrehozásával bízták meg. Onódy maga köré gyűjtötte a háborút túlélő szakembereket – akadt, akit a kitelepítésből hozatott vissza –, és előbb az épülő szocialista városokban dolgozó munkások ellátását szervezte meg, majd mozgóbüféket alapított: ezek színházakban, strandokon, nagyvállalatoknál és sportpályákon kínálták portékájukat.
Mozgóbüféktől a csúcséttermekig
A Budapesti Büffé Vállalat – amelynek szintén Onódy Lajos volt az igazgatója – működéséről 1951-ben így lelkendezett a Kis Újság: „A Hűvösvölgytől a Parlamentig terjed az a széles munkaterület, ahova a vendéglátóipar ma már utánamegy a dolgozóknak.
Régen »stanicliból« ettek a kirándulók, vagy a nem éppen higiénikus lacikonyhákra voltak utalva, ma mozgó büffésautó vitamindús ételeket szállít a helyszínre, vidám tánclemezekkel köszönti a dolgozókat és a hármashatárhegyi autóversenytől a csepeli MHK vizitelepig mindig ott bukkan fel, ahol a legnagyobb tömegek várják az enni- és innivalókat.”
Nem is akármit: a „magyar kaviárt” (amely a csuka ikráját jelentette), a „magyar lazacot” (azaz a füstölt fogast) és a vitaminpástétomot, „amely füstölt főtt hal, paradicsomos paprika, vaj, mustár, cukor alapanyagokból áll, és rendkívül sok B- és C-vitamint tartalmaz.”
Ezekből a büfékből nőtte ki magát a szocializmus egyik emblematikus üzletlánca, a hidegtálairól híres Mézes Mackó. Hamarosan Onódy-hidegtálakból csemegéztek a repülőkön, a parlamenti fogadásokon, magas rangú elvtársak privát összejövetelein, Onódy pedig egyre közelebb került a befolyásos emberekhez. Finom italokkal és hidegtálakkal vendégelte meg a politikusokat, akik nem maradtak hálátlanok: hamarosan Onódy mint a vállalat vezetője kezében összpontosultak a legfontosabb budapesti vendéglátóhelyek, a Kis Royaltól kezdve az Abbázián át a margitszigeti Casinóig és a Nagymező utcai mulatóig, a Moulin Rouge-ig.
De Onódy hozta be Magyarországra a krémkávét, a turmixokat, a lágyfagylaltot, a zenegépeket, és ő álmodta meg a Balaton partjára, Siófokra a Lidó és Hungária szállodákat, a hozzájuk tartozó éttermekkel együtt.
Az ő fennhatósága alá tartozott az összes balatoni bár, büfé, fagyizó, lángosos, csárda és még ki tudja, mi minden – gyakorlatilag a szocialista Magyarország egész vendéglátóipara.
A csúcsról a mélybe
Még focista korából ismerte Münnich Ferencet és Gáspár Sándor szakszervezeti vezetőt, politikai kapcsolatai pedig tovább szélesedtek a vendéglátóipar után. Ahogy Onódy életének egyik kutatója, Tischler János írta 2004-ben megjelent tanulmányában: „A kapcsolatépítés csúcsa a Mackó és a Diána vadásztársaságok létrehozása volt 1962–63-ban.” Maga Onódy 1990-ben így emlékezett vissza erre az időszakra:
Amíg bajba nem kerültem, sok nagy ember a barátomnak mondta magát. Együtt kellett fürdeni velük a Király fürdőben minden kedden reggel. Ha elaludtam vagy más dolgom volt, megsértődtek.
Polgármesterek, miniszterek, Malév-igazgató és a budapesti rendőrfőkapitány egyaránt szívesen bízták meg Onódyt, hogy magánrendezvényeiket vagy épp a lányuk esküvőjét ő szervezze meg, és ő ezt meg is tette, sokszor ingyen. Ez volt Onódy karrierjének vitathatatlan csúcsa, ami után azonban nagyon gyorsan nagyon a mélybe zuhant.
Már Bécsben tudta, mi vár rá itthon
Ma sem tudni biztosan, kinek az érdekében állt Onódy látványos megbuktatása. Egyesek Biszku Bélát sejtik a háttérben, mások Gáspár Sándor szakszervezeti vezetőt. Onódy éppen New Yorkból tért haza, amikor Bécsben megtudta a bokszoló Papp Lászlótól: vizsgálat zajlik a vállalatnál. Már a reptéri vámvizsgálaton kiborították a bőröndjét, majd 1964. október 30-án a rendőrök a lakásáról vitték el. Ezután jelentek meg a csalásról, sikkasztásról szóló hírek, amit aztán ki is színezett a suttogó propaganda. Orgiákról, könnyűvérű hölgyekről, egy gödi villában zajló szocialista „bolse vitáról” írtak a külföldi újságok is, megszellőztetve a pletykákat, amelyekbe sajnálatos módon belekeveredett az Onódyt még csak nem is ismerő színésznő, Bara Margit is (az ő történetéről itt írtunk bővebben).
A börtönévek után
Onódy Lajost kizárták az MSZMP-ből, és a tárgyaláson hat év hat hónap börtönbüntetésre ítélték, amit a szegedi Csillag börtönben töltött le. Büntetésének kétharmada, négy év és négy hónap után szabadult, 1969-ben. A börtönévek alatt az Alföldi Bútorgyárban dolgozott, és a ragasztáshoz használt vegyszerek maradandó egészségkárosodást okoztak nála: szeme és tüdeje károsodott, fogai kihullottak, csontsoványra fogyott, és cukorbeteg lett. 49 évesen nyugdíjazták, ezután régi barátja, az egykori miniszter Csergő János sietett a segítségére: a Ganz-MÁVAG területén egy büfé és egy kisvendéglő üzemeltetését bízta rá, amit Onódy 1980-ig vitt.
Onódy már 1976-ban kérte, hogy rehabilitálják, de kérését elutasították, bár 1980-ban végül kegyelemmel mentesítették a büntetett előélet okozta hátrányok alól. Azt, hogy koncepciós eljárás zajlott ellene, még a rendszerváltás után sem ismerte el senki, viszont 1990-ben a Magyar Szocialista Párt kimondta, hogy Onódy pártból való kizárása „koncepciós jellegű volt”. Onódy Lajos 1996-ban, 76 éves korában hunyt el. Halála előtt egy évvel megkapta az izraeli Jad Vasem intézettől a Világ Igaza elismerést, embermentő tevékenysége miatt. (Borítókép: Fortepan / Szabó Gábor)
Ha szívesen olvasnál még a korszakról, ezt a cikketajánljuk.
