Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Ungár Margit történelmet írt azzal, hogy ő lett Magyarországon (és egyben Ausztriában) az első nő, aki jogi diplomát szerzett – ezzel azonban nem elégedett meg, ügyvédként elszántan küzdött a nők és a házasságon kívül született gyermekek jogaiért. Az „ügyvédnők anyját” mégis többnyire elfeledte az utókor.
Már 6 évesen elhatározta, hogy ügyvéd lesz
A magyar jogászszakma későbbi úttörője 1897-ben született Diósgyőrben, mélyen vallásos polgári zsidó családban – a feltűnően intelligens, szorgalmas és jó tanuló kislány saját visszaemlékezése szerint már 6 évesen elhatározta, hogy ügyvéd szeretne lenni, hiszen szinte minden férfirokona ezt a hivatást űzte.
Egy másik interjúban azt mesélte, egy kislány korában történt eset hatására kötelezte el magát a jogászpálya mellett: a parasztasszony, aki a tejet hordta a családnak, meggyilkolta a férjét, mely hírre Margit elsápadt, édesanyja azonban elmagyarázta neki, hogy az illető Juliska inkább szerencsétlen, mintsem bűnös. Férje fűvel-fával csalta, verte, bántalmazta, megalázta, a szörnyű helyzetből pedig csak egyetlen kiút kínálkozott számára – a leendő ügyvédnő ekkor értette meg, a világ nem osztható egyértelműen feketére és fehérre.
Nem engedték, hogy Pesten járjon egyetemre
Miután szülővárosában letette az érettségi vizsgát, Margit felvételizett Budapesten a jogi egyetemre – ugyan a bölcsész szakokon már az 1890-es évektől tanulhattak női hallgatók, a jogi és mérnöki szakokra csak 1918-tól engedélyezték nők felvételét, vagyis hősünk éppen szerencsésen belecsúszott az új törvény által nyújtott lehetőségbe. Így sem volt azonban könnyű dolga, a felvételihez követelményként írták elő számára, hogy minden tárgyból kitűnő legyen, amit a férfi jelentkezőktől nem vártak el, és azt sem engedték neki, hogy a fővárosban tanuljon, ezért végül a Debreceni, majd a Szegedi Egyetem jogi karán kötött ki.
Elsőéves egyetemista volt, amikor 1920-ban a parlament megszavazta a zsidók felsőoktatásból való kiszorítását célzó numerus clausus törvényt, melynek értelmében a női hallgatók felvételét is újfent megtiltották, Ungár szerencséjére azonban a törvény szerint azok a nők, akiket korábban már felvettek, maradhattak és folytathatták tanulmányaikat. Hősünk minden vizsgáját és szigorlatát kitüntetéssel abszolválta, 1923-ban pedig megszerezte a jogi diplomát, ami akkora eseménynek számított, hogy a korabeli bulvársajtó munkatársai lelkesen tudósítottak az eseményről – egyben megállapították, hogy a diplomás jogász hölgy kifejezetten csinos, pedig az okos nők általában csúnyák…
Férje mellett dolgozott ügyvédbojtárként
A diplomával azonban nem tűntek el az Ungár elé tornyosuló akadályok, sőt, ekkor kezdődött csak igazán a küzdelem; kiderült például, hogy az ügyvédi kamarába való felvétele a kamara alapszabálya miatt igencsak problémás, az ugyanis úgy kezdődik: „ügyvéd lehet minden olyan férfi…” A tagság rendkívüli szavazáson döntött, felvegyék-e soraikba az első magyar jogásznőt, melyen 19–17 arányban győztek az igenek, így Ungár hivatalosan ügyvédjelöltté léphetett elő. Ekkor sem volt könnyű dolga, hiszen lehetetlen feladat volt olyan ügyvédet találni, aki egy nőt felvett volna maga mellé segéderőnek; végül a család sietett a segítségére, Margit bátyja, Ungár Ferenc debreceni irodájában tölthette szakmai gyakorlatát.
A kezdetektől a büntetőjog felé orientálódó Ungár fivérétől kapta első ügyét is, egy borbélyt kellett védenie, akit betöréssel vádoltak – ekkor hangzott el először nő szájából ügyvédi védőbeszéd magyar bíróságon. Később Margit egy budapesti ügyvédhez, Vági Józsefhez került, akivel hamarosan egymásba szerettek, és összeházasodtak; ekkor már – mint az újságoknak mesélte – rengeteg ügye volt, előfordult, hogy Debrecenből utaztak fel hozzá Pestre megbízói, sokan virággal és más ajándékokkal kedveskedtek neki hálából szolgálataiért. Előszeretettel karolta fel a társadalom perifériájára szorultakat, akiknek ügyével kevesen foglalkoztak: a pitiáner tolvajokat, a csalókat, a meggyalázott nőket, és legtöbb esetben sikerült méltányosabb büntetést kiharcolnia.
Ungár Margit, ekkor már Vági Józsefné, 1928 júniusában tette le az ügyvédi vizsgáját; alakja ekkor már annyira híres volt, hogy a Kúria vizsgára kijelölt dísztermében érdeklődők serege jelent meg, köztük természetesen a hírlapi riporterek, akik ámulva számoltak be róla, a fiatal ügyvédjelölt kisasszony „úgy pergeti a jogi szakkifejezéseket, mint más nők a ruhaanyagok franciás neveit”. Az első magyar ügyvédnő végül a szokásoktól eltérően rózsaszín selyembe burkolva, aranyszalaggal átkövetve veheti kézhez történelmi jelentőségű diplomáját a Kúria folyosóján – a rendhagyó helyszínválasztásra valószínűleg a sajtó és az összegyűlt tömeg miatt volt szükség.
Fáradhatatlanul küzdött a nők jogaiért
Vizsgáját sikeresen abszolválva Ungár önálló ügyvédi praxisba kezdett, ahol már rögtön a kezdetekkor két esetével is felhívta magára a mindig szenzációra éhes sajtó figyelmét: 1928-ban egy Újpest–Ferencváros-futballmeccsre a valós helyeknél jóval több jegyet adtak el, ezért a rangadó botrányba, verekedésbe és balesetekbe torkollott, az újpesti károsultak védelmét pedig hősünk látta el. A lapok természetesen azonnal lecsaptak a hírre, miszerint a „férfias” esetben női ügyvéd jár el, és még arra is rácsodálkoztak, hogy Váginé doktor kedveli a futballt, és jól ismeri a szabályait.
Egy évvel később az első magyar ügyvédnő egy csecsemőgyilkossággal vádolt leányanyát védett, amiből még nagyobb sajtóhír lett: a vád szerint az udvarlója által magára hagyott fiatal nő megölte, és egy tóba dobta az újszülöttet, ő azonban azt vallotta, a kicsi a karjai között halt meg, és rémületében ejtette a vízbe a holttestét. Ungár végül orvosszakértői segítséggel bebizonyította, hogy a csecsemő veleszületett betegség miatt halhatott meg, az anyát pedig felmentették a vád alól.
Többek között ez az eset inspirálta Ungárt, amikor 1933-ban megfogalmazta a házasságon kívül született gyermekek védelméről szóló parlamenti beterjesztést, később pedig részt vett a nők választójogát és szabad pályaválasztását törvénybe iktató beadvány előkészítésében is. Ügyvédi praxisa mellett tevékenyen részt vett a nőjogi mozgalmak munkájában, társalapítója volt az első magyar női társadalmi egyletnek, a Dolgozó Nők Clubjának, és aktív tagja a Feministák Egyesületének, országszerte tartott előadásokat, beszédeket, gyakran írt publikációkat a nők egyenjogúságának témakörében.
Az országos főrabbi búcsúztatta
A szélsőjobboldali eszmék térnyerésével Ungár és férje is a megkülönböztetés célpontjává váltak, 1939-ben áttették őket a „zsidó ügyvédek névjegyzékébe”, a nyilas-hatalomátvétel után pedig egy csillagos házban éltek és ott is praktizáltak; az ügyvédnő több rokonát is elhurcolták a vészkorszak idején, azonban csodával határos módon mindnyájan túlélték a megpróbáltatásokat. A háború után Ungár egy ideig tagja volt az egységes bírói és ügyvédi bizottságnak, az állampártba azonban nem lépett be, döntését – amiért sokat bírálták – hivatalosan férje egészségi állapotával indokolta: Vági József többszöri agyvérzés következtében megbénult, szinte teljesen mozgásképtelenné vált, és ápolása rengeteg időt, energiát vett igénybe.
Egy, az ’50-es évek derekán született jelentés igen szegényesnek írta le a házaspár életkörülményeit: „Az egész lakás egészen lesújtóan a szegénység és elhagyottság benyomását kelti. Ilyen körülmények között számottevő komoly ügyvédi ténykedésről a kartársnő részéről alig-alig lehet beszélni. Mindössze két ügynek az iratait tekintettem be; a kartársnő által fogalmazott periratokból megállapítható, hogy igen nagy jogi és általános műveltséggel rendelkezik.” A férjéről való gondoskodás mellett Ungár 1958-ig folytatta ügyvédi magánpraxisát, majd másfél évig egy ügyvédi munkaközösség tagjaként dolgozott, mielőtt nyugdíjba vonult.
Az első magyar ügyvédnő 1969. május 3-án, 72 éves korában hunyt el, földi maradványait másnap helyezték örök nyugalomra a Kozma utcai izraelita temetőben, búcsúztatásán az országos főrabbi, Benoschofsky Imre mondott beszédet. Utolsó interjúját alig két évvel korábban adta az Egyetemi Lapoknak, ebben házasságát illetően viccesen úgy nyilatkozott: „akkor még nem beszéltek annyit a női egyenjogúságról, törvény sem determinálta, de a Vági–Ungár családban jogerőre emelkedett”.
