Bosszant, hogy elfelejtesz fontos tennivalókat? Folyton otthon hagyod a bevásárlólistát? Este azon gondolkozol, vajon mit nem intéztél el? Akkor átlagember vagy. Csakhogy hiába kívánnánk magunknak jobb memóriát, a másik véglet sem éppen kellemes.
A felejtés agyunk teljesen természetes működésmódja, mi mégis negatív érzéseket kötünk hozzá. Elkésünk miatta, kényelmetlen helyzetekbe keveredünk, pótlásokat kell beadnunk, csúszunk a munkánkban, nem érünk oda a gyerekért. Rettegünk az időskori memóriaromlástól, az Alzheimer-kórtól, ami fokozatosan kilúgozza az emlékeinket, s vele együtt az életünket is. Amit vissza tudunk idézni, az velünk van: szeretteink arca, hangja, szokásai, kedvenc helyeink, a boldog pillanatok eddigi életünkből. Nagyon félünk attól, hogy ezeket elveszítjük. Közben pedig nem vesszük figyelembe, hogy a felejtés nagyon is fontos funkció, ugyanis segít abban, hogy érdektelen információk tömkelegétől megszabaduljunk.
Jill Price nem tud szabadulni az emlékektől
Hogy ez mennyire életbe vágó, arról a hiperszervezett iskolai adminisztrátorként dolgozó Jill Price tudna mesélni, aki egyszerűen képtelen felejteni. Minden apró részletet megjegyez és tárol több mint ötven évre visszamenőleg. Ő az a nő, akinek köszönhetően felfedezték a hipermnéziát, azaz a felejtés teljes hiányával járó állapotot. Jill mégsem boldog, sőt: megőrjíti, hogy pontosan tudja, melyik nap milyen volt az idő, mit evett, mit viselt a szomszédos ülésen lévő utas, és ki milyen mondatokat ejtett ki a száján körülötte. Megkérdezed tőle, hogy bármelyik, általad választott év egy meghatározott napján mi történt vele, és ő azonnal, az igazságnak tökéletesen megfelelő választ ad. Nem ment ki a fejéből, hogy esett az eső, hogy késett a busz, hogy fájt egy kicsit a hasa, de aztán elmúlt. Emlékszik minden bántásra, minden balesetre, minden fájdalomra és kellemetlenségre is. Nem véletlen, hogy a hipermnéziát a betegségek között tartják számon. Price-on kívül nagyjából 60 ember szenved benne a világon. Magyarázatot, gyógymódot nem találtak rá.
Hogy derült ki a furcsa betegség?
Jill Price eleinte nem tudta, hogy más, mint a többiek, honnan is tudta volna. Számára az volt a normalitás, hogy 8 éves kora óta minden emléket vissza tud idézni. A kivételes memória ekkor tört felszínre, mégpedig Price életének legnagyobb traumája történtekor: családja elköltözött Los Angelesbe 1974. június 29-én. Azóta emlékszik mindenre saját magával kapcsolatban, s azóta szorong is az elválástól, költözéstől. Nemcsak a fejében tárol önkéntelenül minden emléket, a tárgyakat is éppúgy megőrzi, hiszen mindegyikhez képes jelentést rendelni. 2000-ben, 34 éves korában azonban már orvoshoz fordult, annyira nehezen viselte a rengeteg emléket: egy kutatónak, dr. James McGaugh-nak írt levelet. Az orvos nagyon kíváncsi lett Price-ra, behívta az irodába, ahol asszisztensével elkezdték kikérdezni a nőt az elmúlt évek legfontosabb eseményeiből. Mindenre hibátlanul emlékezett bármely ország bármilyen történései közül, amelyek bekerültek a fő hírekbe, amiket ő is olvasott. Tudta, melyik évben milyen napra esett a karácsony, a húsvét, és pontosan mit csinált ezeken a napokon.
Mégsem képes megjegyezni mindent
Price memóriája azonban nem határtalan. Ha a saját életéről van szó, akkor igen, ám amikor egy hosszú számsort akartak megjegyeztetni vele, képtelen volt azokat visszaidézni. Azaz ebből a szempontból memóriája pont olyan, mint az átlagemberé. Betegsége ettől függetlenül felkeltette az orvosok figyelmét, idővel a sajtó is felkapta a dolgot, így egyre többen jelentkeztek, akik úgy hitték, hasonló kórban szenvednek. Így derült fény további hipermnéziás betegekre, akik szintén szinte megszállottjai eseményeknek és dátumoknak: jelentkezett Brad Williams wisconsini rádiós műsorvezető, az ohiói Rick Baron, Bob Petrella komikus, és még sokan mások. Alekszandr Romanovics Lurija orosz pszichológus az orosz Solomon Seresevszkij esetét dokumentálta, aki a felejtés képtelensége mellett szinesztéziában is szenvedett.
