111 éve született a Vágy villamosa és a Macska a forró bádogtetőn kétszeres Pulitzer-díjas írója, aki érzékeny, de befelé forduló fiatalként már korán az írásba menekült. Drámáiban, melyeket még életében olyan sztárokkal filmesítettek meg, mint Katharine Hepburn, Marlon Brando, Paul Newman, Elizabeth Taylor vagy Richard Burton, olyan témákat feszeget, mint az őrültség, az erőszakos halál, a homoszexualitás vagy a vérfertőzés.
Tennessee Williams magányosan halt meg 39 évvel ezelőtt egy New York-i hotelszobában, még drámáihoz képest is túl bizarr körülmények között.
Terhelt gyerekkor a nagy író háttere
Thomas Lanier Williams 1911-ben született, alig ötéves volt, amikor diftériát kapott, amely után két hosszú év alatt tudott csak újra megtanulni járni. Talán ezzel magyarázható, hogy édesapjának nem a betegeskedő Thomas, hanem annak bátyja, Dakin volt a kedvence, és ahogy cseperedtek, egyre durvább és gorombább lett, főleg a kisebbik fiúval.
Nem véletlen, hogy nehéz drámáinak legfőbb forrásául rendhagyó családja szolgált. Családi emlékei műveiben bántalmazás, nemi erőszak, elmeháborodottság képében jelennek meg. A később önmagát Tennesseere keresztelő kis Thomas érzelmileg leginkább nővére, Rosa felé nyitott. Rose viszont skizofréniában szenvedett, amelynek köze lehet az író instabil pszichéjéhez, gyakori depressziós állapotaihoz és későbbi gyógy- és egyéb szerhasználatához.
Miközben gyengéden ragaszkodott nővéréhez, egyúttal rettegett is, hogy az őrület egyszer majd őt is utoléri és megbolondul, ez pedig hipochondriához vezetett.
Menekülés az írásba
Az ügyes írói vénával rendelkező fiú tehetségét csak tovább táplálta a sok olvasás és egy írógép, amelyet édesanyjától, Edwina Dakin Williamstől kapott csupán 11 éves korában. Mindössze öt évvel később egy újság már fizetett is neki első írásáért. 17 évesen jelent meg első novellája „The Vengeance of Nitocris” címmel egy folyóiratban. Életműve végül igen gazdag lett: novellái, regényei és versei mellett húsz egész estés drámát hagyott az irodalom és színház szerelmeseire, s műveit a kor legnagyobb világsztárjai vitték színpadra és elevenítették meg a filmvásznon.
Labilis instabilitás
Miközben hamar felfedezték tehetségét, és különböző díjakkal értékelték is azt, a többször is ideg-összeroppanással, depresszióval, alkoholizmussal küzdő homoszexuális író nem találta helyét a világban. Fiatalkori traumáihoz nagyban hozzájárult szeretett nővére tragikus sorsa: Rosa skizofréniájának elmegyógyintézet-beli kezelése egy idő után eredménytelennek bizonyult, ezért szülői hozzájárulással, 1937-ben agylebenyvágást végeztek rajta. Az akkor gyakran alkalmazott sebészeti rutineljárás azonban Rose-nál a cselekvőképesség teljes elvesztéséhez vezetett, fatális kimenetelű volt. Mivel testvérei közül Rose állt legközelebb a fiatal íróhoz, ezt a traumát sosem tudta feldolgozni, sem szüleinek megbocsátani a rossz döntések sorozatát.
Párkapcsolat
Nyugtalan lelkének viszonylagos stabilitást egyetlen hosszabb szerelmi kapcsolata nyújtotta, az 1947-től 1963-is tartó viszonya. Az olasz gyökerekkel rendelkező veterán katona, Frank Merlo tüdőrák miatt bekövetkezett haláláig nyújtott biztos érzelmi hátteret az írónak, aki közös éveikben legtermékenyebb időszakát tudhatta magáénak.
Drámai fordulat: drog és egy kupak
Halála körülményei még drámáinak tragikus cselekményei között is bizarr fordulatnak számítottak volna. Miközben több lakása is volt, egy New York-i hotelszobában veszítette életét 1983-ban. Azon az estén is, amíg gyógyszerét a szemébe csepegtette, a kis üvegcse kupakját fogai közé szorította, amely torkára csúszott, az író pedig megfulladt. Talán az eltévedt kupak önmagában is elég lett volna a halál bekövetkezéséhez, de a rendőrség és az orvos szakértők szerint a szobában talált jelentős mennyiségű alkohol és egyéb szerek is hozzájárultak a tragikus végkifejlethez.
