Minden idők egyik legnagyobb hadvezére, III. Alexandrosz makedón király legendás hódításaival írta be magát a történelemkönyvekbe, alakjával kapcsolatban azonban számos egyéb történet és anekdota is fennmaradt: az egyik legextrémebb sztori szerint Nagy Sándor nagyszabású ivóversennyel ünnepelte meg egyik barátja halálát, az esemény azonban végzetesen alakult a résztvevők számára.
Az italba menekült a szülői nyomás elől
A Kr. e. 336-ban, húszévesen trónra lépett Nagy Sándor nemcsak kiváló államférfinak, ambiciózus hódítónak és – az egyik legjelentősebb ókori bölcs, Arisztotelész tanítványaként – rendkívül művelt fiatalembernek számított, de az ital iránti rajongása is közismert volt a kortársak körében. Az alkohol szeretetét Alexandrosz mondhatni az anyatejjel itta magába, a makedón kultúrában ugyanis kiemelt helyet foglalt el a bor, melyre úgy tekintettek, mint a társasági élet ösztönzőjére és a jókedv megteremtőjére – nem véletlen, hogy a makedónok hígítatlanul fogyasztották kedvenc nedűjüket, mely szokást a görögök, akik inkább a vízzel felöntött „fröccsöt” preferálták, barbarizmusnak tekintették.
Mindehhez jön a folyamatos szülői nyomás, amit Sándor édesapjától, II. Philipposztól elszenvedett, és amely elől a fiú gyakran az italban keresett menedéket – felnőttkorára a legendás hadvezér, aki hatalmas birodalmát egészen a mai Pakisztán és India határáig terjesztette ki, igazi nagyivó lett, egyes történészek szerint fiatalon, 32 éves korában bekövetkezett haláláért is talán májbetegség lehet a felelős.
Tömeges ivászattal kívánt megemlékezni filozófus barátjáról
Neveltetésének köszönhetően Alexandrosz rajongott a tudományokért, a filozófiáért, és igyekezett bölcs emberekkel körülvenni magát: állandó kíséretéhez tartozott Kalanosz, az idős, indiai származású filozófus, akit a király hódításai során ismert meg, és annyira lenyűgözte a tudása, hogy tanácsadóként magával vitte keleti hadjáratai során. Kr. e. 324-ben Sándor a perzsiai Szúza városában állomásozott seregével, ahol 10 ezer katonája és 10 ezer perzsa nő összeházasításával igyekezett kibékíteni a még mindig ellenséges görögöket és perzsákat, sőt, hogy jó példával járjon elöl, ő maga is feleségül vette Dareiosz király lányát (más források szerint mindössze 80 tisztjét házasította meg, terve azonban nem jött be, a házasságok többsége rövid életű volt és válással végződött).
A szúzai tartózkodás idején az idős, 74-75 éves Kalanosz, akit megviseltek az állandó utazással járó kellemetlenségek, ágynak esett, és bejelentette, hogy halálos betegnek érzi magát, azonban nem kíván lassú kimúlással távozni a földi világból, inkább öngyilkos lesz, és máglyán vet véget életének. Alexandrosz hiába próbálta lebeszélni barátját az önként vállalt tűzhalálról, Kalanosz a lángok martalékává vált, miközben a makedón-görög sereg csatakiáltással, kürtszóval és harci elefántok tülkölésével rótta le kegyeletét az idős indiai bölcs előtt.
A király úgy gondolta, ennyi még nem elég, valamilyen jelentős tömegeseménnyel kéne megemlékezni elhunyt barátjáról, végül ügy döntött, a legideálisabb egy nagyszabású ivóverseny lenne, ahol katonái összemérhetik alkoholtűrő képességüket és mulathatnak egy jót Kalanosz emlékére. A versenyhez 41 önként jelentkezőt választottak ki, többségüket Sándor seregéből, néhány embert pedig a helyiek közül: a résztvevőknek hígítatlan makedón bort kellett magukba dönteniük, a győztes, vagyis aki a legtöbb italt képes elfogyasztani, pedig egy talentumnyi, vagyis kb. 26 kilogrammot nyomó aranykoronával lesz gazdagabb.
Mulatság helyett tömeghalál lett a vége
A probléma a kulturális különbségekből adódott, a sereg nagyobb részét alkotó görög katonák ugyanis nem voltak hozzászokva a tömény borhoz, miként a perzsák sem éppen italozási szokásaikról voltak híresek, így kevesen bírták tartani a tempót az uralkodó belső köréhez tartozó makedónokkal: nem csoda, hogy a győztes Alexandrosz egyik hűséges makedón harcosa, Promachus lett, aki 4 gallonnyi, vagyis 15 liternyi bort gyűrt le, mielőtt kidőlt volna. A mulatságosnak és felhőtlennek szánt verseny hamar horrorba fordult, a résztvevők ugyanis olyan mértékben és gyorsasággal fogyasztották az italt, hogy hamar az alkoholmérgezés tünetei kezdtek jelentkezni, végül 35 versenyző a helyszínen életét vesztette.
A megmaradt 6 résztvevő – köztük a győztes, Promachus – sem járt jobban, másnap ők is belehaltak az alkoholmérgezésbe, az ivóversenyt pedig teljes kudarcnak könyvelték el – a makedón-görögök seregnek vidám mulatozás helyett tömeges temetést kellett rendeznie a perzsa városban, ami alaposan lehangolta a kedélyeket, és még jobban aláásta a helyiek és a megszállók viszonyát. A nagy ivóverseny katasztrofális végeredményére rossz ómenként is tekinthetünk: egy évvel később Nagy Sándor maga is elhunyt, hódításaival szerzett birodalma pedig hamarosan teljesen szertefoszlott.
