Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
1989 óta figyelik a sokáig tengeralattjárónak hitt, különleges bálna hangját, amit az USA haditengerészete teljesen véletlenül fedezett fel a hidegháborús időszakban. Tavaly nyomába eredtek a hangnak, erről készült is egy dokumentumfilm A legmagányosabb bálna: kutatás az 52-es után címmel. 52-esnek nevezték el, mivel az egyetlen olyan példány a világon, aki a szokatlanul magas, 52 Hertzen kommunikál.
A Csendes-óceánban élő közönséges barázdás bálnák 20 Hertz körül, míg a kék bálnák 10 és 39 Hertz közötti hangon kommunikálnak egymással. Ebből arra lehet következtetni, hogy az 52-es éneke süket fülekre talál. A cetkutatók ugyan nem tudják egyértelműen beazonosítani, hogy kék vagy közönséges barázdás bálna, úgy vélik, a két sziláscetfaj hibridje lehet 52-es.
A különleges bálna hangja
William Watkins tengerbiológus jött rá, hogy a haditengerészet által észlelt hang valójában egy bálna volt, nem pedig egy tengeralattjáró. Ekkor kezdődött az 52-es rejtélye.
A legtöbb uszonyos bálna 20 Hertz körüli frekvencián énekel, ami az ember által hallható normális küszöbérték alatt van. De az 52-es különleges: magasabb frekvencián kommunikál, vagy ahogy egyesek jellemezték: „kicsivel a tuba legmélyebb hangja fölött”. A többi bálna ugyan hallja őt, de vélhetően nem értik, hogy mit próbál közölni.
Így hangzik 52-es éneke, fülhallgatóval kivehető a mély morajlás:
Csak néhány faj, főként a púpos bálnák adnak ki olyan hangokat, amelyek jellemzően bálnák énekeként eszünkbe jut. A legtöbbjük valójában inkább kattogó hangokkal kommunikál. A bálnákról alkotott közmegítélésben a legnagyobb fordulatot a Songs of the Humpback Whale című album 1970-es megjelenése jelentette, amely először tette széles körben ismertté a bálnák hangját. Évszázadokkal azelőtt, hogy ezeket a hangokat hidrofonokkal rögzítettük volna, egyedül a tengerészek hallhatták ezeket a melódiákat.
Az 52-es bálna felkutatása
A legfrissebb dokumentumfilm egyik producere Leonardo DiCaprio, aki 50 ezer dollárral járult hozzá a költségekhez. Nem árulunk el nagy titkot, ha felfedjük, hogy a keresés sikertelenül zárult. De a több mint tíz évig a bálna keresésével foglalkozó film célja nem titkoltan az is volt, hogy felhívják a figyelmet a tengerek zajszennyezésére, a káros ingerek állatokra gyakorolt hatására – van is egy rész, amelyben azt mutatják meg, hogy egy óceánjáró elhaladása mennyire zavaró a bálnák életére.
A film sikerére több ötletük is volt a készítőknek, azon túl, hogy a bálnák is a karizmával rendelkező állatfajok egyike. Az ilyen teremtményeket az ember szívéhez kedvesebbnek érez, könnyebb velük az állatvédelemre felhívni a figyelmet.
A téma előnye, hogy egy kalandos nyomozást mutat be, egy olyan tudományos talányra keresi a választ, amit alapvetően az óceánok rejtélyes világa övez.
A filmben szereplő tudósok a bálnák geolokációjának meghatározására olyan eszközöket használnak, amely technológiát hagyományosan a haditengerészet használt az ellenséges tengeralattjárók felkutatására. Ahogy a fejlődő akusztikai technológia révén egyre több információnk áll rendelkezésre a bálnákról, úgy tudunk meg többet arról is, hogy a bálnák az emberekhez hasonlóan érzelmes, társas lények – magyarázza a film rendezője.
De persze azt nem tudhatjuk, hogy 52-es valójában magányos-e, de az világossá válik, hogy a bálna továbbra is szeli az óceánokat, mi pedig reméljük, hogy a róla készült filmnek köszönhetően több figyelmet kapnak természetes vizeink és a benne élő élőlények.
