„Ami el tud romlani, az el is romlik” – mondjuk zsigerből, ha tönkremegy valami otthon, leesik a vajas kenyér a földre (persze a megkent felével), vagy valami balul sül el. De honnan származik a mindannyiunk számára ismerős mondás? Ki volt Murphy, és egyáltalán miért van neki törvénye?
A mindenki által ismert szállóige a legtöbbünk fejében úgy él, hogy csak balszerencsés eseményekhez kapcsolódik. Pedig a valóságban egyáltalán nem ezt a célt szolgálta a Murphy törvényeként elhíresült megfigyelés. De vajon mindannyian rosszul használjuk ezt a mondást?
Honnan ered Murphy törvénye?
A bölcseletet az amerikai légierő egyik orvosának, John Stappnek köszönhetjük, aki egy sajtótájékoztatón hivatkozott rá először. Stapp rendszeresen volt az utasa egy rakétameghajtású szánnak, ami nem elég, hogy akár 1000 km/óra sebességgel száguldott, még ekkora sebességnél is képes volt kevesebb mint 2 másodperc alatt lefékezni. Ezzel Stappet a világ leggyorsabb embereként tartják számon. De hogy kerül egy orvos egy ilyen jármű utasterébe?
Kutatások az amerikai hadseregnél
Az 1950-es években az amerikai hadsereg kutatásokat végzett Project MX-981 néven, hogy kiderítsék, mekkora az a legnagyobb gravitációs erő, amelyet az emberi szervezet még képes elviselni. Ránk a mindennapokban 1G erő hat, viszont a hirtelen gyorsulás és lassulás következtében, például a Forma–1-es autók pilótáira, akár 4-5G erő is nehezedhet.
Ez azt jelenti, hogy miközben 1G esetén az ember testtömege pont annyi, mint amit egy mérleg mér, például 4,7G terhelésnél egy 70 kg-os pilótára már 330 kg-nak megfelelő erő nehezedik. Ez önmagában sem egy kellemes élmény, de 4G fölött felléphet még a látás elszürkülése, sőt akár eszméletvesztés is.
Épp ezért ezeket a kísérleteket általában tesztbábukkal végzik, azonban Stapp átvette annak helyét. Nem meglepő módon pedig egy-egy tesztfutam után súlyos sérüléseket szenvedett a nem teljesen veszélytelen kutatás érdekében. Szembevérzés, agyrázkódás, bordatörés – csak néhány Stapp sérülései közül, amiknek a gyógyulása hetekbe telt.
Hogyan kapcsolódik a kutatáshoz Murphy törvénye?
Néhány évvel később, amikor Stappet arról kérdezték, hogy hogyan lehetséges, hogy a veszélyes kísérletben végül senki sem sérült meg maradandóan, azt felelte, hogy végig észben tartották Murphy törvényét.
Ekkor került be a szállóige a köztudatba.
Edward A. Murphy Junior az amerikai légierőt szolgáló repülőmérnök volt, aki rövid ideig szintén részt vett a rakétahajtású szános kísérletben, és hozott magával néhány szenzort is, amelyek az utast ért erőhatások mérésére szolgáltak. Ám ezek a legelső használatukkor befuccsoltak, mert helytelenül szerelték fel őket.
George Nichols (a kutatásban szintén részt vevő mérnök) beszámolója szerint ezért a hibáért Murphy az asszisztensét okolta, és azt mondta:
„Ha ennek a fickónak lehetősége van hibázni, akkor hibázni is fog.”
Ezt a kissé goromba megfigyelést formálták át végül arra a mondásra, hogy ha valami megtörténhet, akkor az meg is fog. Így lényegében minden hibázási lehetőséget számításba kell venni, és minden lehetséges hibát még azelőtt érdemes kijavítani, hogy bekövetkezhetne a tényleges teszten.
Tehát az egyik legismertebb szállóige különlegessége nem pusztán az, hogy szinte az egész világ félreértelmezte, hiszen pont, hogy a problémák megelőzésére szolgál, de még csak nem is a névadója alkotta meg.
