A középkori Itália gyakran volt véres harcok színtere, nem véletlen, hogy a történelem egyik legfurcsább okból indított háborúját is az olasz csizma két városállama vívta egymással: Modena és Bologna 14. századi konfliktusához, mely több ezer életet követelt, egy ellopott favödör szolgáltatott indokot.
Sértettségükben hadat üzentek a bolognaiak
Itália északi részén a 12. század második felétől dúltak a pápapárti guelfek és a német-római császár hatalmát támogató ghibellinek közötti harcok, melyek során Emilia-Romagna régió két gazdag, rivális városállama más-más frakciót támogatott: Bologna a pápa, Modena pedig a császár mellett kötelezte el magát. A két város között egyre forrt a feszültség, mely 1325-ben végül nyílt háborúskodásba torkollott: ehhez csupán egy indokra volt szükség, ekkor lépett a képbe egy tölgyfa vödör, vagyis secchia.
A legenda szerint az éjszaka leple alatt egy csapat modenai katona betört Bolognába, és egy nagy rakásnyi értékes zsákmánnyal távozott, melyet egy, a város főteréről meglovasított, eredetileg kútvíz merítésére szolgáló favödörben csempésztek ki – a fájó inzultust tovább tetézte, hogy a megszégyenülés jelképévé vált secchiát a modenaiak dicsőségüket hirdetve kiállították saját várososuk főterére. A porig alázott Bologna vezetői visszakövetelték az ellopott vödröt, de a kérést természetesen a rivális város fejesei nem teljesítették; ez már túl sok volt a bolognaiaknak, akik hadüzenetet küldtek Modenának.
A modenaiak másodszor is porig alázták ellenfelüket
November 15-én Bologna óriási, 30 ezer gyalogos és 2000 lovas katonából álló hadsereggel vonult ki Zappolino község mellé (ma Bologna egyik, 30 ezer lakossal rendelkező elővárosa), melyben az őket támogató más romagnai városok és Firenze katonái is képviseltették magukat. Ezzel szemben Modena mindössze 7000 fővel (5000 gyalogossal és 2000 lovassal) érkezett, az erős létszámhátrányt azonban ellensúlyozta seregük sokkal modernebb fegyverzete és felszerelése, a veterán katonák jóval nagyobb tapasztalata, illetve parancsnokuk, Passerino dei Bonacolsi ravaszsága.
A csata napszállta után kezdődött, a sötétséget kihasználva pedig Bonacolsi gyorsan cselhez folyamodott: néhány katonája kivált a seregből, és berontott a bolognaiak állásai közé, káoszt előidézve, lefoglalva és megosztva az ellenséget. A bolognaiak zavarodottságát és összevisszaságát kihasználva a modenai katonák előnybe kerültek, és alaposan odapörköltek nekik; két órán keresztül tartották őket sakkban, mígnem a bolognai sereg megelégelte a helyzetet és visszavonulót fújt.
A modenaiak természetesen üldözőbe vették és egészen Bolognáig kergették a megalázott ellenfelet, útközben hat kastélyt elfoglalva, Bologna városfalai előtt mégis megálltak, és ahelyett hogy lerohanták volna a várost, mulatozásba és különböző ünnepi játékokba (például lovas versenyekbe) kezdtek, gúnyolva és kinevetve röhejessé vált riválisaikat. A zappolinói csata a becslések szerint 2500 bolognai és félszáz modenai katona életébe került, mindkét fél nagy árat fizetett tehát az ellopott vödörért.
Tényleg létezett a legendás vödör?
Az összecsapás óriási politikai vereséget és presztízsveszteséget jelentett XXII. János pápának és a guelf pártnak egyaránt, a végzetesen leszerepelt Bologna pedig nem tehetett mást, békeszerződést ajánlott Modena számára: utóbbi város jelentős pénzösszegért cserébe minden elfoglalt kastélyt visszajuttatott ellenfeleinek, és helyreállt a korábbi status quo. A modenaiak büszkeségévé vált tölgyfa vödör ma is megtekinthető a városban, méghozzá két példányban is: az eredetinek tartott vödröt a modenai katedrális harangtornyában, míg egy másolatát a városházán őrzik, ugyanakkor egyesek szerint valójában a másolat az eredeti, és még a 17. században került át jelenlegi helyére.
Természetesen maga az elrabolt vödör története is erősen kétséges, és inkább legendák, mintsem a valóságos történelem területéhez tartozik. Egyesek szerint csupán egy gúnyvers félrefordítása miatt kezdték híresztelni, miszerint a meglovasított secchia miatt tört ki a rövid háború, és még ha valóban létezett is a kérdéses tárgy, elrablása csupán olaj volt a tűzre, kézzelfogható indokot szolgáltatott hozzá, hogy a két, egymással régóta paprikás viszonyban lévő város végre nyíltan egymás torkának eshessen.
