A fővárosi Városliget legújabb attrakciója, a hőlégballon láttán merült fel bennünk a kérdés: vajon hogyan is alakult a léghajózás eredettörténete? Azt már tudtuk, hogy a léghajózás végül is az irányítható léggömb igényével indult, de hogy egy Schwarz Dávid nevű magyar feltalálónak köszönhetjük az első léghajóterveket, az minket is meglepett.
120 évvel a repülőgépeket megelőzve, 1783-ban a franciaországi Annonay-ban működő papírgyáros család két sarja, a később Montgolfier fivérekként elhíresült Josef és Etienne elsőként röptetett meleglevegő-hajtású hőlégballonokat. Először üresen, majd állatokkal engedték fel léggömbjüket, később eldöntötték, hogy elvégzik az első emberes repülést.
XIV. Lajos király rabokat akart a próbarepülésre felhasználni, de egy fiatal orvos, Pilâtre de Rozier (ő lett később az első ember, aki légi balesetben meghalt) és Francois d'Arlandes márki vállalta, hogy beszállnak a légballon kosarába. Így, az első, embert is szállító hőlégballonos repülést ők hajtották végre 1783. október 19-én Párizs mellett.
Ehhez képest az első utast is szállító, irányítható léghajóra a gőzgép feltalálásáig kellett várni.
Léghajó vagy léggömb, mi a különbség?
A léghajózás igénye a kormányozhatósággal hozható összefüggésbe, így a szélirány viszontagságainak kitett hőlégballon nem tekinthető léghajónak, mivel korlátozottan irányítható. A légellenállás miatt elég hamar kialakultak a henger vagy szivar formájú léghajók, aerodinamikai számítások alapján a legideálisabbnak a hal formájú bizonyult.
Mint arról már volt szó sok bátor ember próbálkozott a léghajók irányíthatóságának megoldásával, de szinte mindegyikük lágy vagy félmerev rendszerben gondolkodott a repülés első 200 évében. Ennek nyilvánvaló oka a szerkezeti elemek súlya.
Ugyanezen okból okozott fejtörést a mozgatóerő kitalálása is. Henry Giffard mérnök volt az úttörő, aki először alkalmazta a gőzgépet léghajón, de tűzveszélyessége miatt erről hamar le is kellett mondani, és a belső égésű motorok irányából várták a megoldást, ami az 1880-as években el is érkezett.
Az sem véletlen tehát, hogy az első hőlégballon papírból készült. Az első konstruktőr, aki eredményesen szakított a lágy rendszerrel, és megoldotta az irányítást is, Schwarz Dávid magyar feltaláló volt. Keszthelyen született zsidó családban. Neki támadt az a gondolata, hogy alumíniumtartókból készült léghajóját ugyanebből a fémből való vékony lemezekkel (vagy inkább fóliával) borítsa be.
Schwarz Dávid léghajója
Schwarz Dávid pályája kezdetén zágrábi fafeldolgozó üzemekben talált munkát, s már akkor megcsillant technikai érzéke, feltalálói vénája, hiszen számos újítását alkalmazták fafeldolgozó és -szállító gépeken. Különös érdeklődéssel fordult a léghajózás elmélete és a könnyűfém szerkezetek technológiája felé. Jól működő vállalkozását egyedi hóbortjáért adta fel, mindenét pénzzé tette, és a léghajózási kísérleteibe fektette. A környezete értetlenül figyelte a történteket, egyedül felesége biztosította őt támogatásáról.
Újnak ható léghajótervét az Osztrák–Magyar Monarchia bécsi hadügyminisztériuma anyagi támogatás híján visszautasította, így a prototípus építésére a cári Oroszországban, Szentpétervárott került sor. Nézeteltérések miatt azonban a végleges befejezés meghiúsult. Schwarz Dávid végül Berlinben járt sikerrel, ahol a porosz hadügyminisztérium támogatásával 1897. október végére elkészült a 47 méter hosszú, 12 méter átmérőjű – az akkori világ legnagyobb üreges testű – léghajója. Sajnos 1897. november 3-án az első sikeres felszálláskor, amikor is a léghajó 400 méter magasra emelkedett, és 35 km/h sebességgel haladt, technikai és emberi mulasztás miatt durván landolt a földön.
A Die Reichswehr, az osztrák hivatalos katonai szaklap 1897. november 6-i számában így írt az eseményről:
„…a felszállás a várakozásnak megfelelően történt, a léghajó leküzdötte az ellenszelet, amit a megfigyelő tisztek nagy elégtétellel a léghajó kormányozhatóságának bizonyításaként üdvözöltek. A kísérlet tökéletesen sikerült volna, ha a szél nem dobja le a hajtószíjat először a jobb, majd a bal légcsavarnál. Ha a szíjakat védőszerkezettel látták volna el, ez nem történt volna meg, de senki sem látta előre ezt az eshetőséget… A léghajó a jelen lévő mérnökökben csodálatot keltett. Különleges érdemként említették mind a léghajó felépítésének módját, mind annak ötletét. Méltányolták a gondola fix rögzítését a hajótesten, ami nem sikerült, vagy eszébe sem jutott senkinek Schwarz úr elődei közül.”
1897. január 13-án bekövetkezett hirtelen halála miatt Schwarz Dávid már nem lehetett tanúja az eseménynek, és így az újjáépítésre sem kerülhetett sor.
Özvegye a találmány szabadalmát a német Gróf Ferdinand von Zeppelinnek adta el 15 ezer márkáért. A történet folytatása mindenki számára ismert, Zeppelin léghajóival világhírűvé vált.
Zeppelinek virágkora és hanyatlása
1898-ban Zeppelin gróf a szabadalom megszerzése után beindította az alumíniumból, merev belső vázzal készült utasszállító léghajók gyártását. Ezekkel az ember által valaha készített legnagyobb repülőszerkezetekkel, amelyek háromszor nagyobbak, mint egy Boeing–747-es, lehetővé vált Európa és Amerika között az Atlanti-óceán feletti utasszállítás is.
A léghajózás a második világháború előtt élte virágkorát. Hanyatlását a hatalmas, hidrogéntöltésű Hindenburg-léghajó katasztrófája indította el. A léghajók ezután gyorsan eltűntek a levegőből, és helyüket a repülőgépek vették át.
