Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Szent Jakab apostol Jézus halála után az Ibériai-félszigeten terjesztette az igét. Onnan Palesztinába hazatérve Heródes Agrippa lefejeztette, de földi maradványait tanítványai kedvenc prédikálóhelyére, a mai Északkelet-Spanyolországba vitték. Feledésbe is merült mindez, amíg Nagy Károlynak a 800-as évek elején álmában meg nem jelent az apostol, arra kérve, hogy kövesse a csillagok útját, ami elvezeti sírjához. A maradványok helyén alapították Santiago de Compostela városát, az El Camino „célállomását”.
A 9. században, amikor letakarítják a hamvakról a 8 évszázadnyi földet és a történetről a port, már javában zajlik az Ibériai-félszigeten a reconquista nevű több száz éves küzdelem a délről észak felé hódító, muszlim vallású arabok és a saját területüket és vallásukat védő lakosság között. Az iszlám hódítás 711 óta egyre nagyobb területeket érintett, a katolikus lakosság félelme és elkeseredettsége egyre nőtt, a „visszahódítás” (spanyolul ezt jelenti a reconquista) fizikai, földrajzi, vallási és lelki síkon is zajlott. Jól jött a támaszt kereső keresztények lelkének a tudat, hogy Jézus apostola földjükön szeretett legjobban prédikálni, és örök nyughelyéül is ez a vidék szolgál.
Egyesítő és erőt adó igazolás volt a muzulmánokkal szemben a gondolat, hogy a kereszténység egyik legfontosabb ereklyéjéhez éppen az ő földjük a kiválasztott.
A földi maradványok lelőhelyén templomot építettek, s itt alapították a mai Santiago de Compostela városát.
Szimbólumok
Santiago de Compostela tehát Szent Jakab városa, amelyhez a csillag (stellae) vezette úton (campus) lehetett eljutni. A legelhivatottabb zarándokok nem érték be azzal, hogy az egykori maradványok helyén épült templomból lett katedrálisba elérve tisztelegjenek Szent Jakab apostolnak, hanem tovább folytatták útjukat az Ibériai-félsziget nyugati partjáig. Az akkor ismert, lapos világ végén volt ez, vagyis a Föld (latinul: Terra) vége (finis), ezért az atlanti-óceáni település neve a mai napig: Finisterre. Az El Camino (spanyolul: az út) jelképe pedig a fésűs kagyló, ami az észak-spanyolországi galíciaiak szerint leginkább az ő partszakaszukon jellemző.
Egy felkészült zarándok biztosan kellett, hogy rendelkezzen egy bottal, amely segítette gyaloglásában, egy széles karimájú kalappal, ami az észak-spanyol óceáni és hegyvidéki éghajlat gyakori esőzéseitől védte, egy nagy köpennyel, mely olykor sátorként, máskor takaróként is szolgálhatott, s útja végeztével a kagylót kalapjára is tűzhette.
Nem minden zarándok érte azonban meg ezt a pillanatot. A többhetes, olykor hónapos gyaloglásban kimerült szervezettel, legyengült fizikummal megérkezett hívők a katedrálisban összegyűltek, ott ettek, ittak, aludtak, s az elégtelen higiéniás körülmények miatt bizony sok betegséget is hoztak-vittek, így a zarándokút sikeres teljesítésébe aztán sokan belehaltak. Ez viszont nem volt jó marketing a hívők felé, így hamarosan, a katedrális mellé, kórházat építettek a középkorban, amely ma elegáns szállodaként működik.
Mai zarándoklat
Néhány évtizede reneszánszát éli az El Camino népszerűsége: több lehetséges útvonala közül a Francia útnak nevezett a legismertebb, mely a Pireneusok lábától indul, és Észak-Spanyolországon (benne Baszkfölddel) keresztül vezeti a megtisztulni vágyókat. Három elfogadott módja létezik a zarándoklatnak: gyalogosan, lóháton, illetve biciklivel, de ez utóbbi igényli talán a legnagyobb gyakorlatot a vidék domborzata miatt, amely emberpróbáló lehet a két kerékkel indulóknak. A gyalogosok legnagyobb kihívását a megfelelő lábbeli kiválasztása jelenti, amely partner kell, hogy legyen egy napi 10-20, akár 30 kilométeres táv megtételében is.
Hogy kell?
Bárki, bármikor nekivághat az útnak, de célszerű az első településen, ahonnan indul, egy templomban vagy turistairodában kiváltania zarándokigazolványát, amelybe útja minden állomásán pecsételni fognak. Akár a szállást adó refugióban vagy egy étteremben, turistainformációnál vagy múzeumban, netán ezek mindegyikén is kérhető az út megtételét igazoló pecsét, amely mindenhol más.
A szállásokon ezt ellenőrzik is, ugyanis a zarándokoknak fenntartott olcsó szálláshelyek igyekeznek kiszűrni a pusztán nyaralási költségeik leszorításának céljából érkező turistákat, és a kiskönyv használata ebben őket is segíti.
A szállásra érdemes megérkezni mindennap legkésőbb délután 3 óra körül, egy becsületes zarándok ugyanis kihasználja a reggeli órákat, és 7-8 óra körül már útra kel, hogy teljesítse az aznapi távot. Így 14-15 órára már meg is érkezhet akár 25 km megtétele után következő állomására, a menedékhelyek ekkortájt aznapra nagyjából meg is telnek.
Santiago de Compostela városába érkezve érdemes felkeresni az Oficina de peregrinost, ahol némi sor kiállása után a kis könyvecske bemutatásával, annak ellenőrzése után, ha semmi turpisságot nem találnak benne, elkészítik a Certificado de peregrinót, vagyis a zarándoklat teljesítését igazoló egyfajta oklevelet. Noha bármikor nekivághatunk az útnak, a legjobb mégis július 25-nek előestéjét ott tölteni, ez ugyanis Szent Jakab ünnepe, amikor Santiago de Compostela városa óriási ünneppel köszönti látogatóit, s ez az este a katedrális homlokzatának felégetésében csúcsosodik ki. Ez persze már régóta egy papírból felépített méret- és élethű mása az eredeti homlokzatnak, amit professzionális pirotechnikai eszközökkel, tűzijátékkal és zenével tettek látványossá, de ma már ez is továbbfejlődött, és elképesztő fény- és lézershow-t láthat a nagyérdemű, ahol a vetített hihetetlen látványt harmonikus egésszé koreografált zene, víz, füst és egyéb elemek kompozíciója tesz felejthetetlenné. Az alkalomra akár 60 000 embernél is több tud összezsúfolódni a város főterén.
Nyaralásnak talán kicsit kényelmetlen
A szállások gyakorta nagy termek, ahol sok emeletes ágy fér el, eldobható ágyneműt adnak mindenkinek, a cipőket pedig célszerű az ajtón kívül hagyni. Ha annak szaghatását nem is kell elviselni a bent alvó 20-30 vagy akár 40 főnek, a multikulti horkolás így is elég nagy próbatétel. Ezen az segít sokat, ha az ember hullafáradtan vetődik fel az ágya tetejére, és jó mélyen alszik reggelig, akkor se a zaj, se a szaghatások nem gátolhatják a pihenésben, amire szükség is van a következő napi penzum teljesítéséhez.
A kényelmes cipő életbe vágó fontosságú, ahogy a cipelt csomag praktikus összeállítása is. Van, aki egy mini hátizsákkal indul el, benne egy váltó alsóneművel és egy „telepakolt” bankkártyával, ami akár egy övtáskában is elfér, és így boldogan fog kószálni az erdőben és a tengerparton is. De van, aki komfortosabban próbálja magát ellátni, azonban neki is figyelnie kell arra, hogy a hátizsák mindig az ő hátát fogja nyomni, nincs serpa, és a jó pár kilométer gyaloglás alatt nem mindegy, mi minden nyomja az ember vállát.
Megtisztulás
Az út nem véletlenül szimbolizálja az életet, az út keresése pedig a lelki folyamatokat, amik az élet célját, önmagunk megismerését, a boldogulást, a gondolatok rendezését fürkészik. Ezért sokan egyedül vágnak bele az útba, hogy egyedül lehessenek gondolataikkal, és a fizikai határaik leküzdése és egy földrajzi cél elérése mellett megtalálják belső békéjüket is. Vannak, akik kisebb napi távok kitűzése mellett csak egy-egy rövidebb szakaszt teljesítenek, és közben élvezik a tájat és egymás társaságát, és nem tapasztalják meg a tömegszállások varázsát, az élmény így is bőven megéri.
Akár lelki, akár anyagi motiváció áll mögötte, egyszer az életben érdemes egy kicsit belekóstolni.
