Egy zarándokút sosem a kényelemről szólt. A régi időkben rengeteg veszélynek tették ki magukat azok, akik vállalták a hosszú gyalogút minden viszontagságát. Ma sem egyszerű megtenni a több száz kilométeres utat. Aki még nem biztos magában, és ízelítőt akar abból, milyen a híres Szent Jakab-út, az előbb kipróbálhatja a magyar szakaszt.
Vannak teljesítménytúrák, a legkülönfélébb szakági túrák, vannak zarándoklatok is, és van az El Camino. Valahol félúton a túra és a vallás között.
Az El Camino nevű zarándoklatra legtöbben a lelki megtisztulás, belső krízissel való leszámolás útjaként gondolnak, pedig napjaink nehéz világgazdasági helyzetében a drága nyaralással való leszámolás egyik módja lehet inkább. Maguk a spanyolok is egyre többen választják vakációs kikapcsolódásuk tárgyául, hiszen takarékos, gyönyörű, és most a spanyol posta új szolgáltatásainak hála, már-már szinte kényelmes is.
Szent Jakab apostol Jézus halála után az Ibériai-félszigeten terjesztette az igét. Onnan Palesztinába hazatérve Heródes Agrippa lefejeztette, de földi maradványait tanítványai kedvenc prédikálóhelyére, a mai Északkelet-Spanyolországba vitték. Feledésbe is merült mindez, amíg Nagy Károlynak a 800-as évek elején álmában meg nem jelent az apostol, arra kérve, hogy kövesse a csillagok útját, ami elvezeti sírjához. A maradványok helyén alapították Santiago de Compostela városát, az El Camino „célállomását”.
Nagyon sokat gondolkodtunk azon, mi a bánatért ír könyvet arról bárki, hogy végigjárta a 800 km-es zarándokutat? Esetleg aláíratnak velük egy szerződést, amiben népszerűsíteniük kell valamilyen formában az utat, cserébe pedig kényelmesebb fekhelyet kapnak a zarándokszállásokon? Most úgy tűnik, talán azért, mert ez lenne a megvilágosodás maga: hogy nekik könyvet kell írniuk.
