Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Egy kissé bogaras – mondjuk azokra az ismerőseinkre, akik furcsa szokásaikkal, különc viselkedésükkel hívják fel magukra a figyelmet, de jobbára azért ártalmatlanok. Mi köze a bogaraknak az extravagáns személyiségekhez? Mai Szófejtőnkben ennek jártunk utána.
A kifejezést eredetileg nem emberek, hanem állatok, elsősorban marhák kapcsán használták – írja Bárdosi Vilmos nyelvész szólásmagyarázó könyvében –, amelyeket legelészés közben bögöly környékezett meg. A házi légynél valamelyest nagyobb böglyök nőstényei emlősállatok – lovak, szarvasmarhák – szőrére vagy orrlyukába rakják a petéiket, ezeket azután az állat lenyeli: miután a peték kikeltek, átrágják magukat a nyelőcsövön vagy a gyomorfalon, és egészen a bőrig jutnak, ahol nagy fájdalmakkal járó keléseket okoznak.
A kínjában futásnak eredő vagy a megszokottól eltérően viselkedő állatra a népnyelv gyakran használta a bogárzik, illetve a bogara van kifejezést, mely idővel a hasonló furcsaságokat mutató emberek jellemzésére is bevetté vált.
Egy másik magyarázat szerint a szólás eredete ahhoz az érzethez köthető, amikor valamilyen betegség miatt úgy érzi az ember, mintha valami motoszkálna a fejében – őseink ilyenkor gyakran azt hitték, hogy egy rosszakarójuk vagy éppen egy gonosz boszorkány átkot szórt rájuk, és valóban bogarat (bolhát, tücsköt) tett a koponyájukba. Ezt a verziót támaszthatja alá, hogy hasonló szólások több európai nyelvben is megtalálhatóak, az angolok például méhekkel (to have a bee in one’s bonnet) írják le, ha valakit megszállottan foglalkoztat egy dolog, és folyton csak arról képes beszélni, míg a németek inkább a tücsköt (Grillen in Kopfe haben) részesítik előnyben.
Szófejtő sorozatunkban jól ismert szólásmondások nyomába eredünk. Ha érdekel egy-egy szó, kifejezés vagy szólás eredete, olvasd el sorozatunk előző részeit is!
