Nők és a sport: kapcsolatuk nem volt mindig ilyen egyértelmű, hiszen hosszú évszázadokon át csupán a nemük miatt nem vehettek részt egyetlen olimpián sem. Aztán elkezdtek történelmet írni, élükön Hélène de Pourtalès grófnővel.
Férfiak és nők együtt csak mostanában versenyeznek ilyen egyértelműen elfogadott módon az ötkarikás játékokon. A most befejeződött téli olimpián fel sem vettük, hogy a curling, a műkorcsolya vagy a rövidpályás gyorskorcsolya is lehetőséget adott fiú-lány párosok, csapatok megmérettetésére. Az utat a svájci Hélène de Pourtalès taposta ki számukra, aki a második modern kori olimpián, az 1900-as párizsi játékokon nőként egy csapat tagjává válhatott.
Mindezt részben azért tehette meg, mert tehetős és befolyásos családból származott. 1868-ban az amerikai Barbey családba született, nagyapja, Pierre vezette a Lorillard dohánygyárat, nővére pedig Neuflize bárójához ment feleségül. Magas rangok röpködtek a család szinte mindegyik ágán, így Hélène kislányként nyugodt körülmények között, jólétben nevelkedett, sportolásra is folyamatosan kapott lehetőségeket. A vitorlázás férjével érkezett az életébe, amikor 1891-ben hozzáment a Svájcban élő, megözvegyült Hermann Alexander Pourtalès grófhoz, aki nemcsak lelkes tengerész, de a Cuirassiers of the Guard kapitánya is volt.
Hélène Pourtalés útja a siker felé
Hélène hamar kitanulta a vitorlázást saját flottájuk hajóin, ami már csak azért is kiemelkedő teljesítmény, mert a házasságkötéssel négy gyerek mostohaanyja lett: Guy, Raimond (akinek esküvőjén az Amerikai Egyesült Államok 27. elnöke, William Howard Taft is részt vett), Catherine Henriette és az esküvő idején csupán kétéves Augusta von Pourtalès nevelése az ő feladatává vált. Ám az asszony hamar bebizonyította, hogy a sportkarrier jól megfér a gyerekneveléssel.
Mi történt az olimpián?
El is érkeztünk 1900-ba, Párizsba, amikor a majdnem ezer férfi versenyző mellett 22 nő is megmérettette magát. Vitorlázásban a Lèrina nevű hajón férjével és annak unokaöcsével egy csapatban nyert aranyérmet, ezzel ő lett az első nő, aki vegyes csapat versenyzőjeként állt a dobogó legfelső fokára. Az első egyéni női olimpiai bajnoki címet a brit teniszező, Charlotte Cooper szerezte meg. Alaposan kitett magáért, az egyéni versenyben legyőzte francia vetélytársnőjét, vegyes párosban pedig Reginald Doherty társaként lett aranyérmes. Az asszony öt alkalommal nyerte meg a wimbledoni teniszbajnokságot.
A magyaroknak is fontos volt ez az időszak
Magyarország 17 férfi versenyzőt küldött a párizsi olimpiára, s itt nyertük el az első aranyérmünket atlétikában, Bauer Rudolf diszkoszvetőnek köszönhetően. Bauer először használta azt a fordulásos technikát, amelyet ma szinte mindegyik atléta alapvetőnek tart, ám ez volt az egyetlen olimpia, amin részt vett, s a szervezők annyira meglepődtek győzelmén, hogy először tévedésből az amerikai himnuszt kezdték játszani tiszteletére. A másik hazai sikert Halmay Zoltán úszónak köszönhettük, aki a Szajna egyik holtágában megrendezett, 4000 méteres versenyen ezüstérmes lett.
A női sportolók térhódítása
No de térjünk vissza Hélène de Pourtalès sikereihez. Annak ellenére, hogy férjével elhozták a legcsillogóbb érmet, többé nem jelentek meg egy olimpián sem versenyzőként. Hermann de Pourtalès 1904-ben, 57 évesen hunyt el, özvegye 1945-ben követte. A női sportolók száma Héléne visszalépése ellenére minden évben egyre csak növekedett. Az 1908-as londoni olimpián már 37 nő mérte össze tudását, és hivatalosan ekkor rendeztek először külön számukra is versenyeket teniszben és műkorcsolyában. 1912-ben már 48 nő vett részt a játékokon (s végre külön úszóversenyt kaptak), 1924-ben számuk már 135. Ez volt az első nyári olimpia, amelyen magyar sportolónők is részt vettek, az első pontszerzővé Tary Gizella vívó vált. A 2020/21-es tokiói olimpián már a nők 49 százalékos arányban képviselték magukat, hazánk pedig több női sportolót küldött, mint férfit. Egész jó eredmény ahhoz képest, ahonnan Hélène de Pourtalès elindult.
