A „machista” Spanyolországban ugyanazért a munkáért, ugyanabban a pozícióban jelentősen kevesebbet keres egy női munkavállaló, mint egy férfi. Izlandon semmilyen efféle megkülönböztetés nincs a nemek között. Franciaországban üdítő érzés, hogy mindenki élhet úgy, ahogy akar, Németországban pedig több évtizedes hagyománya van a teljes körű elfogadásnak és empátiának. Férfiak és nők jogairól és lehetőségeiről villantunk fel pillanatképeket Európa különböző országaiban élő magyar nők tapasztalataiból mazsolázva.
Spanyolországban az 1936 és 1939 között tartó polgárháborút követő Franco-diktatúra alatt a nők teljesen alárendelt szerepben élték életüket. A vezér, Francisco Franco 1975-ben bekövetkezett haláláig tartó diktatúrában a nők hatásköre az otthoni feladatok ellátására korlátozódott. Tiltott, de legalábbis rossz szemmel nézett, ezért nagyon ritka is volt ebben a közel 40 évben, hogy nőként valaki a munkaerőpiacra merészkedjen. A férfi volt az egyedüli családfenntartó és a nadrág viselője az otthonokban, a konzervatív szerepek radikalizálódtak és rögzültek.
Változás
Csak a ’80-as évekre fordulva, a politikai rendszerváltozással együtt jött el a paradigmaváltás, amikor a nők is bekerültek a munka világába. Végre kereső félként léptek fel a családban is, így súlyuk erősödött. Ez újabb társadalmi változásokat eredményezett. A munkahelyi érintkezés a nemek között, a nők öntudatra ébredése, valamint anyagi függetlenedésük sok váláshoz vezetett. Ez a Franco-diktatúrában teljesen ismeretlen jelenség volt: a feleség a férje írásos engedélye nélkül még külföldre sem utazhatott. Ebből a társadalmi közegből napjainkra egy teljesen más retorikához ért az Ibériai-félsziget lakossága.
Napjaink Spanyolországában
„A kommunikáció szintjén mindenhol a nemek közötti egyenlőséget hangoztatják, a nyelvben megjelenő hímnem és nőnem felülírásától kezdve millió kezdeményezés látott napvilágot a két nem helyzetének kiegyenlítésére, de a valóság az, hogy a mai napig ugyanabban a pozícióban egy férfi munkavállaló még mindig jelentősen több fizetést kap, mint női kollégája” – meséli a 20 éve Spanyolországban élő magyar nő. „A társadalomban mindenki számára evidens, hogy a beteg gyerekkel az anyuka marad otthon, és hogy a háztartási teendők is a nő feladatai. Amíg munkájuk kevésbé értékelt, és az oktatás struktúrája miatt nagyszülői segítség nélkül nem tudják felnevelni gyermekeiket, addig az fog történni, ami napjainkban is: a nők gyakran félállásba vonulnak vissza, illetve egyre csökken a gyermekvállalási kedv” – teszi hozzá tapasztalatait a magyar édesanya Spanyolországból.
Franciaország
A Spanyolországgal határos Franciaországban ezzel szemben teljesen más elvek uralkodnak. Ahogy egy dél-franciaországi tapasztalatait összegző magyar lány kint megfigyelte: „Leírhatatlan szabadság egy kelet-európai nőnek, hogy a férfiakra és a nőkre vonatkozó egyforma elvárások és bánásmód a gyakorlatban is létező elvek, skatulyák nélkül. Ha egy nő szeret barkácsolni, barkácsol, ha szórakozni akar, vagy fiatal szeretőt tartani, ha többet tud keresni a férjénél, vagy ha főállású anya akar lenni, megteheti, éppen úgy, ahogy a férfi is, anélkül, hogy ujjal mutogatnának rá” – meséli a sok éve Franciaországban élő magyar édesanya a megfigyeléseit.
Németország
Egy Németországban élő fiatal magyar nő, különösen Berlin multikulturális nagyvárosában és sokrétű kortárs művész alkotóközösségében mozogva azt tapasztalja, hosszú ideje nagy hagyománya van a szabadságnak minden tekintetben. Elfogadás és empátia magas fokon űzött társadalmi valóságok, mondja.
Kontraszt
Spanyolországban még mindig teljesen természetes kérdés, miszerint: „A te apukád segít otthon anyukádnak?” A déli országban nem szúr szemet, hogy a kérdés ilyen módon való feltevése alapvetően hordozza magában a tézist: a házimunka eredendően és továbbra is alapvetően női feladat, és ha valaki szerencsés, esetleg előfordul, hogy férje itt-ott besegít, de arról a kollégák előtt már inkább hallgat. Az északi országokban sokkal kiegyenlítettebbek a szerepek párkapcsolati téren is, a családi felelősségvállalás is liberálisabb, a gyesen otthon maradó apuka jelensége éppúgy normális, ahogy a politikában vagy vezető beosztásban előforduló női szereplők.
Külsőségek
Érdekes tapasztalás, hogy a szerepek közti különbségek együtt járnak bizonyos külsőségekkel is. A spanyol és általában latin nőknél csak a hosszú haj a női hajviselet. Nagy gondot fordítanak ruházatukra, sminkjükre, nőies lábbelijükre, míg a francia, izlandi és norvégiai tapasztalatokkal rendelkező magyar nők egyetértenek abban, hogy az északibb népeknél a nők megjelenésükben inkább a funkcionalizmus és a kényelem dominál, sportosabbak. Észak-Norvégiában azt meséli honfitársnőnk, hogy hat év alatt kétszer látott nőt magas sarkú cipőben, mindenki sportosan öltözködik. Izlandon ugyanezt figyelte meg az ott élő magyar lány, a smink nem része a nők mindennapi outfitjének. Franciaországból így írja ezt le a Párizsban élő magyar lány: „Északon a nők sokkal közelebb vannak a természethez is. A meztelen testhez való viszonyulás természetesebb és elterjedtebb, mint délen, erre jó példa a szauna/fürdő kultúra. Ezzel szemben délen a nő még mindig a szép baba, szerető, anya, akinél elvárás a hosszú haj, illik a rúzs, a tűsarok, a bikini, legyen jó háziasszony és jó anya.”
Hát, így látjuk mi, magyar nők, a férfiak és nők ügyét Európa-szerte, Norvégiától Németországon és Izlandon át, Észak- és Dél-Franciaországban, no meg Spanyolhonból.
