Tegnap néhány percig egyéni olimpiai bajnoknak hitte magát Liu Shaolin Sándor a pekingi téli olimpián az 1000 méteres távon, de a zsűri utólag kizárta a futamból, így a nagy küzdelemben legyőzött, hazai jégen versenyző kínai vetélytársé lett az arany. Nem ő az egyetlen, akit bírói döntés foszt meg egy világraszóló sikertől.
Liu Shaolin Sándort február 7-én a rövid pályás gyorskorcsolyázók 1000 méteres döntőjét követően fosztották meg az aranyéremtől, de sportemberi nagyságáról tanúbizonyságot téve így posztolt a verseny után: „A rövid pályás gyorskorcsolya egy gyönyörű sport és imádom. Gratulálok a barátomnak, Zsen Ce-vejnek. A jövőben még keményebben és még okosabban fogok edzeni.”
A gyorskorcsolyázó esete kapcsán felidézzük a magyarok számára legfájóbb bírói döntéseket a múltból:
Lőrincz Viktor a tokiói olimpián a negyeddöntőben megverte a német Denis Kudlát. Azon túl, hogy elődöntőt ért a győzelem, ez azért is fontos volt, mert az előző, 2016-os riói olimpián a 85 kilósok mezőnyében épp a német ellen vették el a magyar birkózótól a teljesen megérdemelt bronzérmet nyilvánvalóan téves bírói intés miatt. Lőrincz Viktor Tokióban aztán meg sem állt az ezüstig, még egy medált hozzátéve a családi terméshez Lőrincz Tamás aranyérme mellé.
Az athéni nyári olimpián 2004. augusztus 14-én Nemcsik Zsolt egész nap remekül vívott, a döntőben az olasz Aldo Montano volt az ellenfele. Számunkra jól alakult az eredmény, ezért az olasz mindent bedobott, reklamált, színészkedett, szereléssel vacakolt,
a nem elég erélyes bírót erőteljes nyomás alá helyezve a feltüzelt közönséggel karöltve.
És még így is volt esély 14-13 után a döntő tus bevitelére, de nagy meglepetésre a Nemcsik által elért találatot a bíró az ellenfelének adta, aki aztán elhelyezte vívónk testén a győztes tust is. Szabó Bence kapitány versenyzőjével egyetemben természetesen elismerte, hogy Montano fergetegesen vívott egész nap.
1992-ben a barcelonai ötkarikás játékok cselgáncsversenyeinek 71 kilogrammos döntőjében Hajtós Bertalan a sportág szülőhazájának versenyzőjével nézett farkasszemet, és jobb is volt riválisánál. Nem is hitt a szemének, amikor a bírók ellenfelét hozták ki győztesnek.
A súlyos tévedés ellenére, a dzsúdó szellemében aztán fegyelmezetten meghajolt, elfogadta a döntést,
és amikor 2021-ben 53 éves korában Koga Tosihiko rákban elhunyt, és Hajtóst ennek apropóján meginterjúvolták japán tévések, így búcsúzott döntőbeli legyőzőjétől: „Nagy harcos voltál, nyugodj békében, barátom!”
William Ling az 1954-es labdarúgó-világbajnokság döntőjét dirigáló játékvezető a magyarok és nyugatnémetek által vívott meccset sportszerű mérkőzésnek látta, egyedül azt kifogásolta, hogy Puskás nem fogadta megfelelően a vereséget.
Puskás lesgólját a meccs egyetlen közjátékának nevezte, de mint mondta: „Nem adhattam meg, mert Kocsis átadását Puskás lesen kapta. A partjelző az esettel egyvonalban állt, azonnal jelezte is...”
Mi máshogy láttuk, és azóta a németek is elismerték, hogy nem volt les,
de ez már nem változtat a tényen, hogy az Aranycsapat végül vereséget szenvedett az esélytelenebb, de a csoportmeccseken ellenünk minden trükköt bevető németekkel szemben.
