A francia romantika és báj már csak egy utópisztikus kép a francia hangulatról? Melyik arcát mutatja ma Párizs?
A régi, mesebeli Párizs már csak a fényképeken és a filmeken létezik? A valóság a terrortámadások óta egy teljesen más városképet mutat. Miben változott Párizs a turisták szemében?
Alfie kimondta az igazat?
Ha nézed az Emily Párizsban című sorozatot, akkor felfigyelhettél Alfie egy mondatára, mely szerint Párizs városa már csak régi meséiből él, és túl van idealizálva a turisták által. Nos, az igazság az, hogy van valami Alfie állításában.
Engedjétek meg, hogy a személyes tapasztalataim írjam le a francia fővárosról.
Látogatás az „Öreg Hölgynél”
Párizs az egyik legszebb város Európában, és ott-tartózkodásomkor megtapasztaltam, hogy valóban meglepően hasonlít Budapestre. Az építészeti stílus, a boltok, a hangulat nagyjából ahhoz hasonlatos, amit egy felhőtlen nyári estén tapasztalhatunk a budai várnegyedben. Aztán megláttam az Eiffel-tornyot, és ledöbbentem.
A monumentális építmény olyan hatással volt rám, amit sem a Colosseum, sem a Big Ben, de még egyetlen másik építmény sem tudott kiváltani korábban.
Teljesen elvarázsolt. Sokkal nagyobb, mint amilyennek a filmek alapján képzeltem, és amíg a torony környékén mászkáltam a napsütésben, egy komplett életet el tudtam képzelni párizsi lakosként. Ekkor megállapítottam, hogy Párizs tényleg hasonló Budapesthez, csak éppen nekünk nincs Eiffel-tornyunk. (Persze van sok más szép épületünk).
Hol vannak a helyiek?
Ami viszont turistaként sokkolóan hatott, hogy az átlagos párizsi lakos egyáltalán nem olyan chic, mint ahogyan a Párizst idealizálók sugallják. A párizsiak többségében nem öltöznek stílusosan, nem szeretnek angolul megszólalni, és még a legolcsóbb croissant-t is meglehetősen drágán adják (Isten áldja az átszámolást). A turisták levegőt sem kapnak azoktól a bazári árusoktól, akik minden sarkon váratlanul felbukkannak, és úgy rohanják le az embert, mintha nem lenne holnap. Megpróbálják rád sózni a mini Eiffel-tornyos kulcstartót, a párizsos pólót, és nem akarják megérteni, ha te nem erre vagy kíváncsi a városból.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az én párizsi kirándulásom már évekkel ezelőtt történt, még a terrortámadások előtt. Pont azon a nyáron.
A brutális merényletek és terrorakciók azóta olyan falat húztak Párizs köré, amit lehet, hogy már soha nem sikerül lebontani.
A filmekben látott mosolygós, gondtalan francia ember képe még távolabb került a valóságtól, és Párizs még inkább bezárt azóta. A macskaköves utcák majdnem üresek, a bárok félig tele, az utcák egyre koszosabbak. Ha ott élsz, valóban kénytelen leszel megtanulni franciául, különben mindig kívülálló leszel, nekik az angol nem elég.
Párizs a romantika városa?
Igen, ezt mondaná Carrie Bradshaw, Emily Cooper vagy éppen Audrey Hepburn. Valóban romantikus hely, és van egy szeretnivaló atmoszférája. De ez már rég nem az a Párizs, amelyikre a szívünk mélyén vágynánk az irodalom és a filmek alapján. Párizs megkopott, kiüresedett, félelemmel telítődött, és ami a párizsi álmokat és a romantikus miliőt illeti, jelenleg leginkább a turisták naivitását használja ki. Elég csak ránézni az Eiffel-toronyra. Sokszor barikád védi, a fegyveres katonáktól nem tudsz csak úgy gondtalanul andalogni a lábánál. Oda a párizsi varázs.
