Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Nem is nézett gépe objektívjébe, amikor exponált a magyar születésű sajtófotós, Robert Capa, aki minden idők egyik leghíresebb háborús fotóját készítette. A szkeptikusok azonban évtizedek óta támadják a kép hitelességét. A fénnyel írt történelemben ezúttal A milicista halála.
Minden idők egyik leghíresebb háborús fotójának alkotója nem is nézett gépe objektívjébe, amikor exponált – a spanyol polgárháború véres pillanatát megörökítő A milicista halála világszerte ismertté tette a fiatal magyar születésű sajtófotós, Robert Capa nevét, a szkeptikusok azonban évtizedek óta támadják a kép hitelességét.
A Friedmann Endre néven, 1913-ban Budapesten született Capa fényképészeti tanulmányokat követően Berlinben, majd Párizsban dolgozott fotóriporterként, az 1936 júliusában kitört spanyol polgárháború hírére azonban barátnőjével, Gerda Taróval – csakúgy, mint sok más, a baloldali, köztársaságpárti erőkkel szimpatizáló haditudósító, író és fotós, köztük Ernest Hemingway és George Orwell – az Ibériai-félszigetre utazott, hogy első kézből követhesse könnyű, hordozható Leica II gépével az eseményeket.
A világháború előjátékának is nevezett konfliktus a második spanyol köztársaság elleni puccskísérlet folyományaként tört ki, a Francisco Franco tábornok vezette nacionalista erők Németország, Olaszország és Portugália támogatásával elhúzódó harcot folytatott a fegyveres ellenállást folytató lojalistákkal szemben, akiket Mexikó és a Szovjetunió segített. A háborúba érkező külföldi fotósoknak csalódniuk kellett, ugyanis nem engedték őket a tényleges harcok közelébe, csupán a hátországot örökíthették meg – szeptemberben a köztársaságpárti csapatok tábornoka, José Miaja mégis engedélyt adott némelyiküknek, hogy a katonákkal tarthassanak, amikor rajtaütnek a nacionalistákon a Córdobához közeli Cerro Muriano mellett.
Ekkor, szeptember 5-én készült Capa híressé vált fotója, mely éppen halála pillanatában kapott lencsevégre egy civil ruhás katonát, aki kiejti kezéből a puskát, amikor az ellenséges lövedék a testébe csapódik. A rajtaütés ugyanis nem úgy sikerült, ahogy a lojalisták eltervezték: az egység hamar géppuskatűz alá került, Capa pedig egy csapat katonával együtt egy fedezékben találta magát – a fotós saját elbeszélése szerint egyik társuk türelmetlen volt és kiugrott a lövészárokból, ekkor ő gyorsan a feje fölé emelte a fényképezőt, anélkül, hogy belenézett volna a keresőbe, elsütötte a kioldógombot, majd gyorsan visszahúzta a kezét a lövészárokba.
Capa és Taro pár nappal később hazaküldték Párizsba az addig készített negatívjaikat – anélkül, hogy megnézték volna azokat –, majd továbbutaztak a háború egy újabb helyszínére: az ominózus fotó több más hasonló riportképpel együtt a Vu magazin szeptember 23-i számában jelent meg – a lap szerkesztője adta neki Lojalista milicista a halál pillanatában, Cerro Muriano, 1936. szeptember 5. címet –, hamarosan pedig világszerte közölni kezdték a különböző orgánumok. Capa alkotása úgy lett világhírű, hogy készítője nem is tudott róla, sőt, egyszer sem látta azt, mígnem néhány hónappal később hazatért Spanyolországból.
Ugyan a nacionalista erők már a háború idején azzal vádolták Capát, hogy hazudott a kép készítési körülményeit illetően, és valójában megrendezett fotóról van szó, egészen az 1970-es évekig nem merültek fel komolyabb kétségek A milicista halálának hitelessége felől. Az 1954-ben Vietnámban elhunyt hadifotóst húsz évvel később egy ausztrál újságíró, Phillip Knightley vonta posztumusz kérdőre, aki a háborús tudósítások hamis jellegét firtató könyvében igyekezett hamisnak beállítani a legendás fotót – ettől kezdve nem volt megállás, oknyomozó újságírók és amatőr konteóteológusok egyaránt igyekezetek Capát csaláson kapni.
Természetesen többen is a néhai fotós védelmére keltek, Capa életrajzírója, Richard Whelan még bűnügyi szakértőket is bevont, akik igazolták, hogy a képen látható férfi testtartása és mozdulatai valósak, nem beállítottak, egy egykori milicista, Mario Brotóns pedig azonosította a lelőtt katonát, Federico Borrell Garciát. Úgy tűnt, ez végleg sarokba szorítja a kételkedőket, idővel azonban újabb és újabb cáfolatok jelentek meg, egy baszk egyetemi professzor például bizonyítékokra hivatkozva az állította, a kép nem ott és nem abban az időpontban, hanem 50 kilométerrel odébb, Espejo mellett készült, ahol nem is folytak harci cselekmények.
Egy 2010-es cikk szerzője szerint a képet állványról lőtték, ami ellentmond Capa „kilógatott kéz” történetének, egy japán dokumentumfilmes pedig 2013-ban azt állította, a fotó szerzője valójában Greta Taro volt, és a milicista nem azért esik el, mert lelőtték, hanem mert megbotlott. Az esetet még rejtélyesebbé teszi, hogy az eredeti negatív elveszett, így – akármelyik „félnek” is higgyünk – A milicista halála valószínűleg mindörökre a fotográfia történetének egyik legellentmondásosabb alkotása marad.
