Ezerszer hallott történetek és tényként ismert dolgok, melyekről azt hinnéd, a valóságon alapulnak, pedig többnyire a fantázia szüleményei. Lerántjuk a leplet a történelem legismertebb tévhiteiről.
A közismert legenda szerint Nagy Katalin cárnő kegyence és minisztere, Grigorij Alekszandrovics Patyomkin szépen kinéző, de valójában használhatatlan díszletfalvakat építtetett a Krím-félszigeten, hogy lenyűgözze az odalátogató uralkodót. A sztori annyira ismert, hogy a „Patyomkin-falu” a hazug politikai propaganda szinonimájává vált – de vajon tényleg léteztek hasonló műfalvak?
Az 1762 és 1796 között uralkodott II. (Nagy) Katalin cárnő igazi nagyhatalommá tette Oroszországot, és uralkodói erényei mellett férfifaló mivoltáról és rengeteg szeretőjéről is híres volt a kortársak körében. A cárnő leghíresebb ágyasa a gáláns katonatiszt, Grigorij Patyomkin volt, aki nemcsak a szerelemben, de a politikában is felbecsülhetetlen segítségére volt Katalinnak: az államtanács tagjaként ő irányította a hadügyeket, leverte a hírhedt Pugacsov-lázadást (lásd: Puskin: A kapitány lánya), és békeszerződést kötött az Oszmán Birodalommal.
Érdemeiért hála Katalin német-római hercegi címet szerzett kegyeltjének, és számtalan kitüntetéssel halmozta el. Kettejük politikai szövetsége még azután is folytatódott, hogy szerelmi kapcsolatuk véget ért, sőt az újabb szeretőket maga Patyomkin mutatta be a cárnőnek, Katalin pedig udvarhölgyeivé nevezte ki Patyomkin ágyasait.
1783-ban Patyomkin irányításával az Orosz Birodalom bekebelezte és Új-Oroszország kormányzósághoz csatolta a Krími Kánságot. A tettéért tábornagyi rangot elnyert államférfi elképesztő energiával látott hozzá a déli tartomány fejlesztéséhez: városokat, kikötőket alapított, létrehozta a fekete-tengeri orosz hadiflottát, és több százezer bevándorlót telepített le. Négy évvel később Katalin az inkognitóban utazó II. József Habsburg herceg és más európai nagyhatalmak követeinek társaságában féléves körutazásra indult, melynek során megtekintette a szépen fejlődő déli tartományokat.
A legenda szerint Patyomkin – aki nem akart leszerepelni exszeretője előtt – kizárólag homlokzatokból álló díszletfalvakat húzatott fel a Dnyeper folyó partján, melyekben ide-oda szállíttatta a szépen felöltöztetett statisztákat, hogy így nyűgözze le a gazdagnak és virágzónak tűnő álfalvakat hajójából megtekintő uralkodónőt. A történetet Patyomkin politikai ellenfelei kezdték terjeszteni a cári udvarnál, a modern történészek szerint azonban csak rosszindulatú pletykáról van szó, melynek semmi köze a valósághoz.
A hercegnek nem kellett műfalvakat eszkábálnia, ugyanis valóban rendkívüli sikereket ért el a kormányzása alatt álló területek fejlesztése során – írja Hahner Péter történelmi tévhitekről szóló könyvében. A pletykából annyi lehet igaz, hogy a látogatásra készülődve Patyomkin kicsinosíttatta a házakat, feldíszíttette a szegényebb falvakat, jobb ruhákba öltöztette a parasztokat – díszletfalvakat viszont biztosan nem húzatott fel.
A sosem létezett Patyomkin-falvak később többeket is megihlettek, az észak-koreai vezetés például az 1950-es években a két Koreát elválasztó demilitarizált övezetben hozott létre Kidzsong-tong (Békefalu) néven propagandacélból egy áltelepülést, melynek látszólagos jóléte és luxusépületei a határon való átszökésre szándékoznak buzdítani a délieket. Az épületek azonban egyszerű betonvázak, ablaküvegek és belső szobák nélkül, a lámpákat időnként fel-le kapcsoló és az üres járdákat végigsöprő személyzet pedig az aktivitás látszatát igyekszik fenntartani.
Ha tisztázni szeretnél egyéb történelmi tévhiteket, kövesd sorozatunkat, amelyben jól ismert, de nem feltétlenül igaz történeteknek járunk utána.
