Történet az 1920-as évek Amerikájából, a Szabadság Földjéről, ahol azért nem volt mindenkinek mindent szabad. Bűntettek, tettesek, áldozatok valódi elégtétel nélkül.
Amióta az Egyesült Államokban már nem számít tabunak, sokan úgy gondolják, hogy az etnikai erőszak talán legsúlyosabb atrocitása az amerikai történelemben az 1921-ben Tulsában történt eseménysor, amely mind a mai napig nyomasztja az oklahomaiak mindennapjait. Kicsivel több mint száz éve, 1921. május 31. és június 1. között, tizennyolc óra alatt több mint ezer ház és üzlet semmisült meg, és körülbelül háromszázan vesztették életüket.
Szerzőnkről
Tulok Péter történész kutató, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem doktorandusza. Kutatási területe a magyar történeti historiográfia, a 19–20. századi diplomácia- és művelődéstörténet, a svéd–magyar diplomáciai kapcsolatok, Budapest ostroma és a magyarországi embermentés története.
KKK
Az itt történtek, noha nem tekinthetők egyedülinek, abban a faji feszültségekkel terhes időszakban következtek be, amikor a „Klan” ismét erőre kapott. A Ku-Klux-Klant eredetileg 1865 karácsonyán Tennessee államban hat háborús veterán alapította. A titkos szervezetet az amerikai elnök a „Klan-törvénnyel” 1871 tavaszán betiltotta az általuk elkövetett rengeteg atrocitás miatt.
A szervezet második születési éve 1915 volt, amikor Atlantában William Joseph Simmons metodista lelkész újraalapította azt. Fontos hangsúlyozni, hogy a protestáns szervezet nemcsak a néhai rabszolga afroamerikaiakat, hanem a bevándorló katolikusokat is üldözte. Ezután ismét megsokasodtak a fekete közösséget ért támadások, lincselések. Ilyenek előfordultak nemcsak a déli területeken, hanem országszerte is.
1921-ben Tulsa több mint százezer lakosával modern városnak számított. Tízezer afroamerikai lakosának többsége a Greenwood negyedben élt, amely rendkívül gyorsan fejlődött, az itt élők jómódja miatt Fekete Wall Streetnek hívták a helyiek. A közösség két újságot is kiadott, több templomot és könyvtárat tartott fenn, a sok jól prosperáló vállalkozás megteremtette az alapját a békés építkezésnek. A felszínen békés Tulsa a mélyben azonban konfliktusokkal terhelt város volt. A bűnözés aránya rendkívül magas volt, és 1920-ban már történt egy atrocitás, amikor Roy Belton, egy helyi fehér fiatal egy társával elrabolt, majd meggyilkolt egy taxisofőrt. Miután letartóztatták, felháborodott helyiek a megyei börtönhöz vonultak, ahonnan a seriff ellenkezése ellenére magukkal vitték, és a közeli erdőben meglincselték.
Nyolc hónappal később Dick Rowland afroamerikai cipőtisztító és Sarah Page fehér liftkezelő lett az incidens kirobbanásának eredője.
A mai napig nem tisztázott, hogy mi történt azon a május végi napon a Drexel irodaház liftjében, de több forrás szerint Rowland rálépett a fiatal lány lábára, mire az felsikoltott. Ezután mindketten kiszaladtak a liftből. Másnap a város délután megjelenő napilapja, a Tulsa Tribune arról számolt be, hogy Rowland, akit a rendőrség letartóztatott, megpróbálta megerőszakolni Page-t.
A lány egyébként nem tett feljelentést. A hír futótűzként terjedt a városban, és hamar lincshangulat alakult ki.
Szavak és tettek
A beszédet ezután tettek követték. Este több száz fehér férfi gyűlt össze a megyei bíróság előtt, és követelték a hatóságoktól, hogy adják át nekik Rowlandet, de ezt a seriff elutasította. Nem sokkal ezután, ahogy egyre feszültebbé vált a hangulat, 30-40, nagyrészt fegyveres fekete férfi érkezett a bírósághoz, sokan köztük első világháborús veteránok voltak. A helyszínen tartózkodó seriffnek felajánlották, hogy segítenek megvédeni a fiút. Ő azonban, tartva a következményektől, arra kérte őket, hogy menjenek haza. Ezalatt feldühödött fehérek egy csoportja megpróbálta feltörni a Nemzeti Gárda fegyverraktárát, de az őrök elkergették őket. Később a feketék lakta városrészben ismét elterjedt, hogy a fehérek megtámadták a bíróság épületét.
Ezúttal mintegy 75 felfegyverzett fekete férfi indult vissza, ahol ismét elutasították védelmi szándékaikat. Mielőtt hazaindultak volna, egy fehér férfi megpróbált lefegyverezni egy fekete veteránt, ekkor lövés dördült. A zavargás elkezdődött.
Az elkövetkező hat órában Tulsában kaotikus állapotok játszódtak le, amikor a feldühödött fehérek, miután nem tudták meglincselni a fiatal cipőpucolót, a védtelen feketéket kezdték gyilkolni, és romboltak, fosztogattak.
Intenzív harc bontakozott ki a Frisco Vasút pályája mellett, eközben a belvárosban több fekete férfit meggyilkoltak. A város egész éjjel nyitva tartó kávézóinak egy részében a fehérek szervezkedni kezdtek, hogy bevonuljanak hajnalban Greenwoodba.
A konfliktus korai óráiban a helyi hatóságok nem sokat tettek az indulatok megfékezéséért, a rendőrség szerepe mind a mai napig nem teljesen tisztázott. A Nemzeti Gárda helyi egységeit is mozgósították, de az éjszaka nagy részét azzal töltötték, hogy fehérek lakta városrészekben őrjáratoztak, tartva egy be nem következett fekete ellentámadástól.
Kora hajnalban több ezer fegyveres fehér férfi gyűlt össze Greenwood szélén, majd beözönlöttek és fosztogatni, gyilkolni kezdtek. Több mint 1200 házat megrongáltak, a gyújtogatásokban 35 háztömb porig égett. Boltokat, gyógyszertárakat, rendelőket is megtámadtak, ekkor gyilkolták meg A. C. Jacksont, a neves fekete sebészt, aki előzőleg megadta magát a fehéreknek. Egyes források szerint géppuskával is lőtték a menekülő feketéket, sőt néhány szemtanú szerint repülőgépekről is támadták őket, erre azonban nincs bizonyíték. Az egyre súlyosbodó harcoknak a végül június 1-én délelőtt bevonuló Nemzeti Gárda vetett véget, addigra azonban elképesztő méretű volt a pusztítás. Szükségállapotot hirdettek, majd büntetőeljárások indultak.
Bűntett, amelyet senki nem követett el
A fiatal Rowlandet végül felmentették a vád alól, azonban a kizárólag fehérekből álló esküdtszék a zavargásokért csak az afroamerikaiakat tette felelőssé. Annak ellenére, hogy számtalan bizonyíték állt rendelkezésre az elkövetett bűncselekményekről, soha egyetlen fehér lakost sem küldtek börtönbe.
Tulsa fekete lakosságának döntő többségét hajléktalanná tette a zavargás.
Annak ellenére, hogy a fehérek igyekeztek máshová költöztetni őket, már néhány nappal az események után megindult az újjáépítés Greenwood elpusztított negyedében. 1921–1922 telét azonban így is ezrek voltak kénytelenek sátrakban tölteni.
A tragédia mély sebeket hagyott a helyiekben. Greenwoodot végül újjáépítették, de sok család mentálisan nem épült fel a katasztrófából. Az itt történt erőszak évtizedekre tabutéma lett, különösen Tulsában. Beszédes adalék, hogy a zavargást kirobbantó egykori cikk eltűnt a helyi újságból, melyet a városi levéltárban őriztek. Fontos bizonyítékok viszont azok a képek, amelyeket annak idején fehérek küldözgettek egymásnak emlékként, és amelyeken elfogott feketéket kísérnek a város utcáin. A párbeszédet nem könnyítette meg az sem, hogy a közelmúltig a filmstúdiók visszautasították a kényes témának és tabunak minősített tragikus eseményekről benyújtott filmterveket.
Végül 1997-ben bizottság alakult a történtek kivizsgálására. Az elkészült jelentés azt javasolta, hogy fekete túlélők kapjanak állami kártérítést. Kutatók olyan bizonyítékokat is találtak, amelyek alátámasztják azt a helyi szóbeszédet, hogy azonosítatlan áldozatokat temettek el jelöletlen sírhelyeken.
Fájdalmas emlékezés
Összességében elmondható, hogy évtizedekkel azután, hogy a rabszolgaságot eltörölték az Egyesült Államokban, a fekete lakosságot a fehérek nagy része nem tekintette egyenrangúnak, és további évtizedeknek kellett eltelnie, hogy feketék és fehérek a tömegközlekedésen egymás mellett ülhessenek. A Tulsában történtek és utóéletük rávilágítanak arra, hogy még a „Szabadság Földjeként” emlegetett országnak is számos olyan története van, amelyet fontos kutatni és átbeszélni a megbékélés érdekében.
