Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A két Dolly nővér, Janka és Rózsi óriási szegénységből indulva hatalmas karriert futott be Hollywoodban, hogy aztán életük végéig igazi luxusban éljenek és befolyásos hollywoodi sztárokká váljanak. A sikernek azonban ára volt.
A Dolly Sisters néven ismert magyar–amerikai ikerpár az 1910-es és 1920-as években táncosként, énekesként és színészként szerezett világhírnevet. Az ikrek, Deutsch Rózsi és Deutsch Janka 1892. október 25-én születtek Balassagyarmaton zsidó kereskedőcsaládban. Szüleik, Deutsch Gyula és Weisz Margit 1904 októberében az Egyesült Államokba emigrált. Gyerekként a nővérek táncot tanultak, és már 1907-ben pénzt kerestek a fellépéseikkel. A New York-i színpadokon – kiskorúak lévén – nem léphettek fel, végül Benjamin Franklin Keith színházában debütáltak.
Szerzőnkről
Czingel Szilvia szabadúszó író, kultúrantropológus, évekig volt a Centropa Alapítvány munkatársa. Két könyve, a vallásnéprajzi témájú Ünnepek és hétköznapok és az oral history módszerével készült Szakácskönyv a túlélésért után nemrégiben jelent meg új könyve, A női test alakváltozatai 1880–1945. Tudását és tapasztalatát a hétköznapokra adaptálta, így jelenleg storytelling kurzusokat, városi sétákat és walking coachingot tart.
Balassagyarmattól Amerikáig
A Balassagyarmaton született ikrek családjukkal nem sokkal születésük után Budapestre költöztek a jobb élet reményében. A nevüket Deutschról Delire magyarosították. Ezután a VII. kerületi Murányi utcában éltek, nagy szegénységben. Itt kezdtek el táncot tanulni, ám akkor még nem sejthették, hogy egyszer majd pont ennek köszönhetően válnak világhírűvé és dúsgazdaggá.
A család végül 1905-ben kivándorolt Brooklynba. Velük tartott a lányok nagybátyja is, aki szenvedélyes kártyás volt, és adósságaival járult hozzá a Dolly Sisters sikeréhez, a lányok ugyanis kezdetben azért léptek fel, hogy a nagybácsi adósságait törleszteni tudják. A fiatal duó 1907-ben debütált a The Maid and the Millionaire című darabban, majd az Orpheum nevű utazó revüvel két év alatt bejárták a Közép-Nyugat városait. Ezután visszatértek New Yorkba, ahol Broadway-darabokban, majd némafilmekben kezdtek el táncolni. Az egypetéjű ikrek olyan egyformák voltak, hogy fellépéseik során Rosie és Jenny különböző színű ruhákkal és szalagokkal különböztette meg magát.
Európa is a lábuk előtt hevert
A Dolly nővérek először 1920-ban tértek vissza Európába, London, Párizs, Nizza után pár évvel később, Budapestre is ellátogattak. Az akkor már dúsgazdag ikrek fényűző életéről az európai bulvársajtó folyamatosan tudósított. A csinos lányok számos gazdag udvarlóval is körbe voltak véve: olyanok csapták a szelet a Dolly Sisters lányainak, mint XIII. Alfonz spanyol király, vagy VIII. Eduárd későbbi brit király, vagy a walesi herceg.
Az ikerpár hihetetlen gazdag volt és igazi pompában élt, amit Monte-Carlo casinóiban és a francia Riviéra szállodáiban rendre el is költött. Imádták a drága ékszereket, és kerestük jelentős részéből gyémántokat vettek. A bulvársajtó tudni vélte, hogy a föld akkori negyedik legnagyobb csiszolt gyémántját is ők birtokolták.
Simon Böske pártfogói
A luxusban élő ikrek a dzsesszkorszak legnagyobb hatású női közé tartoztak, a szépségipar és a divat tekintetében mindenképp. A Dolly Sisters Jankájának óriási szerepe volt Simon Böske, az első magyar szépségkirálynő Miss Európa-győzelmében 1929-ben. A költséges versenyt ugyanis Böske csak kölcsönruhákban tudta abszolválni, a Budapesten elképzelt ruha pedig nem volt elég előkelő Párizsban, így Dolly Jancsi (Janka) sietett a szépségkirálynő segítségére. Simon Böske biztos lehetett abban, hogy a kor legdivatosabb és legminőségibb tanácsait és ruháit kapja majd. Így írt erről:
„Felhívtuk Dolly Jancsi lakását, és azt a választ kaptuk, hogy művésznő egyik szanatóriumban fekszik; három nappal azelőtt súlyos vakbélműtéten esett át. De mégis már annyira jól érzi magát, hogy látogatókat fogad. Erre elindultunk Inczével (Incze Sándor a Színházi Élet főszerkesztője), és felkerestük a beteg Dolly Jancsit a Rue Blomet-ben, egy csendes és előkelő szanatóriumban. Elmondatta velem, milyenek a ruháim – és a fejét rázta. Nem, nem – most nem ez kell! Járj egy kicsit föl és alá a szobában! Végül is eldöntötte Dzseni (igy hivják őt hozzátartozói, nem pedig Jancsinak), hogy nekem bizonyos beige csipkeruha lesz jó, amit ő tüstént meg fog konferálni Patou mesterrel. És az ápolónő menten telefonált ennek a nagy párizsi szabónak, aki fél óra múlva személyesen érkezett Dzseni szobájába, s a biztonság kedvéért magával hozott mannequinokat és vagy 25-30 ruhát.
A cipőkérdésnél ugyanez az eset állt elő. Dzseni huszonegy óra alatt elkészíttette Perugianál a csipke színéhez árnyalt beige selyemcipőt: saját mértekere, amely nekem tökéletesen megfelelt. Retikült és belépőt szintén kölcsönkaptam tőle. A toilettkérdés eldöntése után megkonferáltuk a frizurámat is. Dzseni elhivatta (ugyancsak szanatóriumi szobájába) fodrászát és manikűrjét is. Egész sereg frizurát próbáltatott ki ott, az ágy lábánál, és végre megállapodtunk egy zseniális megoldásban, amely könnyed és egyéni hajviseletet mutatott, omlott is, és nem is. Jól van, fiukám – mondta csendesen –, te leszel Miss Európa.”
Az egypetéjű ikerpár hihetetlen táncos karriert futott be, és hatalmas hírnévre tett szert. 1923-ban tértek vissza először Magyarországra. A Szinházi Élet folyamatosan írt az ikrek budapesti tartózkodásáról. Előadásaikért olyan magas gázsit kértek, hogy esélyük sem volt fellépni hivatalos színpadon, így Fedák Sári lakásán mutatták be műsorukat válogatott és a fellépést megfizetni tudó közönség előtt. Később, 1930-ban Janka egy ötéves magyar kislányt, majd később még egy kislányt, Pötyit magához vett egy árvaházból. Ekkor már az ikrek egyre kevesebbet léptek fel, majd fáradtságukra hivatkozva váratlanul visszavonultak.
Sztárok fényben és árnyékban
Az ikrek falták a férfiakat is, számos botrány kísérte fényűző életüket. Janka kezét a milliárdos Harry Gordon Selfridge kérte meg, aki úgy döntött, hogy mielőtt igent mond, még utoljára eltölt néhány napot akkori szeretőjével, egy Max Constant nevű francia pilótával. Bordeaux közelében azonban a szerelmesek autóbalesetet szenvednek, melyben Janka az arcán is súlyosan megsérült, plasztikai műtétek sokaságán kellett átesnie. A műtétek kifizetéséhez eladta híres ékszergyűjteményét is.
Amikor Harry Selfridge ezt megtudta, átvállalta a hátralévő kezelések költségeinek fedezését, de Janka végül mégsem ment hozzá. A baleset után Janka nem tudott lelkileg felépülni, és depresszióba esett. Testvére, Rózsi visszacsábította őt az Egyesült Államokba, Chicagóba. Itt összeházasodott egy jómódú ügyvéddel, de betegségéből már nem tudott kigyógyulni, és 1941-ben, 49 évesen öngyilkos lett. Testvére halála után Rosie (Rózsi) úgy döntött, hogy teljesen visszavonul a nyilvánosságtól. Harmadik férjének elvesztése után szép lassan teljesen elmagányosodott. 1962-ben ő is öngyilkosságot kísérelt meg, de az ő életét meg tudták menteni. Ideje egy részét még magyarországi jótékonykodással töltötte, majd végül 77 éves korában szívrohamban hunyt el New Yorkban.
