Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Mai Szófejtőnkben arra keressük a választ, honnan ered és mit jelent a „Lássuk a medvét!” szólás.
Lássuk a medvét! – vagyis „térjünk már a lényegre, lássuk a dolog velejét”. A türelmetlenséget és várakozást kifejező régi magyar szólásmondás a 19. század első felében keletkezett, eredetére több magyarázat lehetséges – írja O. Nagy Gábor Mi fán terem? című művében.
A szállóigeszerű mondat Jókai Mór szerint egy anekdotának köszönhetően került be a magyar köznyelvbe: „a kecskeméti gányó (...) abban a hiszemben látogatta meg a komédiásházat, hogy ott medvét fognak mutogatni, s mikor aztán nagyon kezdte unni a véghetetlen tragédia egymást nyújtó párbeszédeit, lekiáltott a galériáról, hogy: „nem ér semmit az a sok beszéd (...), lássuk már a medvét!”
De vajon miért gondolta a pórul járt gányó (vagyis dohánykertész), hogy medvét fog látni a színpadon? Az említett időszakban népszerűek voltak az ún. Hetz-Theaterek, vagyis „heccszínházak” előadásai, melyekben – ma már kegyetlenségnek és állatkínzásnak számító módon – kutyákat uszítottak egymásra vagy egy fogságban tartott vadállatra (vaddisznóra, farkasra vagy medvére), a közönség pedig olcsó szórakozásként élvezte az állatok viaskodását, esetleg fogadásokat kötött a győztesre. Az előadások – melyeket Jókai is megörökített És mégis mozog a föld című regényében – csúcspontját egyértelműen a medve felbukkanása jelentette.
A másik magyarázat szerint az 1830-as években gyakran játszott színdarab lehet a ludas a dologban. A Toldi Miklós és a kőszegi hős asszonyok című darab (melyet Alois Gleich Albert drámájából dolgozott át magyarra Pergő Celesztin) címlapján a Medve Albert név is szerepelt, lehetséges, hogy ez okozta a félreértést szegény kecskeméti parasztember fejében, aki Toldi és társai véget nem érő szóáradatát félbeszakítva kiáltott fel, követelve a színlapon hirdetett medvét.
Ha érdekel egy-egy szó vagy szólás eredete, olvasd el sorozatunk előző részeit is!
